A Seat lassan, de biztosan követett egészen Sárándig,
Ahol megáll a kocsi, és a katona rádbólint
Az ablakon keresztül, és arrébb gurul
Talán csak pár centit, de a tekinteted lekonyul.
Látod hogy vár valakit.

Útona hazafelé gondolataid viharzanak, mint örjöngő tenger,
Mely a végkimenetelben nyugalmat nem lel.
Nem tudod kit vár, vagy miért, de mi van ha lány?
Alacsony önbecsülésed, és aggodalmad átver.
Biztosra veszed hogy lány lesz.

Távol vagytok már az állomsától, de a szíved hevesen ver.
A visszapillantót nézed, mintha a szemeid
Valamit túl jól takarnának el.
De lassan feladod, az ülésbe süllyedsz,
És most jó mélyen a gondolataidba mélyedsz.
Most basztad el.

Hazaérve zokogni kezdesz, az ajtót ütöd,
Mintha az élég lenne hogy kiadd minden dühöd.
Tudod hogy ma nem alszol, és bele is törődsz,
Mikor a helyzetben új szikraként vergődsz,
De nem segíthet rajtad semmi.

Magadra maradtál, az ő emlékével.