Hajnalnak hajnalán egy fehér Seat hangja
Törte meg a csendet a nyugodt hajnalba.
Az autó fényszórói lustán szórták szét
A fényt, melyet csak a fenti ezernyi csillag ért.

A katona tekintetét a kormányra szegezte,
Most időben kellett felérnie Pestre.
Mindent otthon hagyott, szerelmet, családot,
Csakmert a hívás feladója volt maga a Tábornok.

Amióta elment egy percet sem aludtam,
Azon aggódtam, mi lesz a barakkban?
Magyarország bármennyire biztonságos övezet,
A katonák halála macskakővel kövezett.

Aggódom érte, pont mint ahogy szoktam,
De most valami más, eltér a toronyban.
Talán csak azért mert nem volt még ilyen,
És szende elmém csak a telefonban pihen.

Várom haza újra...