4 éves voltam. Tetszettek a nagyok, ahogy kiállnak magukért, ahogy beszélgetnek a barátaikkal, rágóznak, nevetnek, köszönnek egymásnak az utcán. Sosem láttam még ilyet. Nekem akkoriban sem voltak barátaim. Örültem a nagyok figyelmének, mikor kaptam belőle.
    6-7 éves voltam. Minden vágyam az volt, hogy a nagyok közé tartozzak. Azt gondoltam: mennyire menő lehet 10 vagy 11 évesnek lenni! Való igaz, több barátom is volt ebből a korosztályból, és tetszett hogy nincs megfeleléskényszerem ha velük vagyok.
   11 éves voltam. Minden vágyam az volt, hogy a nagyok közé tartozzak. Azt kívántam bárcsak 14 vagy 15 éves lennék! Elkezdtem úgy viselkedni mint ők, hátha elfogadnak a nagyok. Elfogadtak. Nem féltem velük, szerettem, hogy én vagyok a kicsi, a gyengébb, akit ilyenkor senki se bánthat.
  14 lettem. Minden vágyam az, hogy a nagyok közé tartozzak. Azon gondolkodom, mennyivel jobb lenne ha nem kéne rosszul éreznem magam a korom miatt. 17-18 évesként viselkedek, de 20-nak akarok tűnni fejben. Sok barátom van ebből a korosztályból. Koravén vagyok fejben. Bárcsak ne lennék ennyire más...