Nem aggódok most egy ideje
Főleg miután feljöttem Pestre.
Nem vágyok haza, miért is vágynék?
Nincs otthon kire s mire várnék.
Hadnagy nincs többé.

Vasárnap tűnt el mellőlem, nyoma veszett,
Talán újra Szentendrén létezhetett.
Senkivel sem beszéltem újra a csapatból,
Csak Balogh tudja szerény személyem merre barangol.
Nem hiányzik senki.

Nagynagyról megtudtam hogy a Campuson létezik,
Boldog és mellette felhőtlen bulizik.
Vasárnap óta figyelembe se vesz,
Pedig a ma esti álmom mást dolgot jelez.
Tudom hogy hazugság.

Holnap megyek haza, remélem eltűnik,
Csodaszép barna szeme nem reám nyílik.
Szeretem őt még, a bánat ellenén?
Szeretem, és szeretni is fogom még a fájdalom tengerén.
Még jó sokáig.