"Mikor fősulira kerülsz" - magyarázta sebesen,
"Veszünk egy házat, a ZK mellett teljesen"
Elemezte, és közben kajánul mosolyog,
Magához húz, és én óvatosan hajába csókolok.
Tetszik a felvetés.

Könnyes szemekkel állok most előtte,
Szememet kerüli könnyáztatta lelke.
Elbaszta - ezt jól tudja, a kurva csak somolyog,
Rávillantom tekintetem, azután nem annyira mosolyog.
Mérges vagyok rá.

"Lesz egy vadászgörényünk is?" kérdeztem élesen,
A kérdés az fájt neki, vérzett szíve rendesen.
Emlékeztem mindenre, mit azéjszaka mondott,
Próbálta magyarázni, de a nyelve meg-megbotlott.
Nyílt titokként hazudott.

Most itt ülök 7 nappal a beszélgetés után,
Azon gondolkozom, miért viselkedett velem ily furán.
Bocsánatot kért tegnap, erre viszont emlékszem,
Hazudott volna? Kérdem magamtól kényszeresen.
Hisz honnan tudhatnám?

Halott leszek az éjszaka folyamán...