Elf a polcon mindent figyel amit csináltok.
Hall minden szót ami elhagyja a szátok és azt gondolja "Ők szerelmesek".
Az elf a polcon én vagyok.
Nézem ahogy azokat az édes szavakat mondod neki és porcelán mosolyom halványul.
Soha nem tetted ezt velem.

Az ágyad felett ülök és sírok mikor alszol. Hálás vagyok hogy jéghideg arcom soha nem ejtett egyetlen könnyet se.
Néha azt hiszem hallasz sírni és néha a barátnőd is.
A kék szemeimbe néz és beléjük merül, mintha a gondolataimat próbálná olvasni.
De én csak egy Elf vagyok a polcon. 

Szilágyi polcán is voltam Elf, de véletlen eltörtem. Azóta törött vagyok, de te jöttél és megmentettél. 
De a ragasztó veszíti az erejét minden édes szóval és csókkal amit adsz neki.
Hamarosan össze fogok törni, és nem hiszem hogy sírni fogsz. Emlékszem, Szilágyi sírt. Sajnálta és ő nem akart összetörni.

Lassan tudja hogy nem haragszom rá, de te azt várod el tőlem, hogy választási lehetőséged legyek. Nem akarok a második választásod lenni, de még mindig szeretlek. Hagyom eltörni magam. Mindig is egy baba voltam ami néha kisfiúk keze közé került és játszottak velem.
Ez szomorú, igaz?
Mindig is egy baba voltam és mindig is az leszek.