Nos valószínűleg egyik kép se fog kapcsolódni a történethez. Ezért előre is elnézést kérek.

Prológus

Egy palota kertjében egy 4-5 éves kislány játszik, s a palota ablakából egy arany és egy smaragd zöld szempár figyelte minden mozdulatát. A bent lévõ férfinak rövid fehér haja volt és a mellette álló nõ hosszú fekete hajával szép kontrasztot alkottak. A kint játszó kislánynak hosszú fekete haja, smaragd zöld szeme és egy pár zöld méregcsíkja volt. A bent lévõ pár aggódva nézte a kislány minden mozdulatát, s nehéz szívvel bár de meghozták döntésüket.

-Akkor biztonságba viszed Kagomét?-kérdezte a nõ
-Persze Kasuga, de veled mi lesz?-kérdezte aggódva a férfi
-Nem lesz semmi bajom, de szólnunk kellene Nyugat urának is.-mondta töprengve Kasuga
-Tudom, de nem akarlak magadra hagyni.-mondta
-Muszáj, mert különben Kagoménak baja esik. Takumi kérlek minél elõbb induljatok.-mondta Kasuga
-Rendben, akkor még ma elindulunk.

Még egy darabig beszélgettek s pár óra múlva Takumi és a kis Kagoméval a kezeiben fénygömbbé alakult és nyugat fele repült. Hosszú út állt elõttük, s még csak az elején jártak, mivel a kis Kagome miatt sûrûn meg kellett állniuk. Aznap este az erdõben éjszakáztak és korán reggel folytatták útjukat nyugat irányába. Már lassan egy hete úton voltak mikor végre elérték nyugat határát, ahonnan gyalog folytatták útjukat s egybõl belebotlottak a területen járõrözõ katonák egyikébe. A járõr az idegeneket a palotába vezette, ahol egy nagy terembe zárták õket míg a terület ura nem dönt a sorsuk felõl. Az egyik szolgáló értesítette a palota urát, aki épp felesége és alig egy éves lányuk mellett volt. Kicsit meglepetten ment a fogadó terembe, ahol már várták õt. Takumi megfordulva egy keserû mosollyal üdvözölte barátját, aki meglepetten viszonozta a feléje nyújtott baráti jobbot. A magas arany sárga szemû, hosszú fehér hajú férfi érdeklõdve nézett barátja háta mögé, ahol Kagome teljesen apja lábához lapult ijedtében. Takumi mosolyogva figyelte lányát, de mosolya hamar lehervadt amint eszébe jutott jövetelük valódi oka, de még mielõtt belekezdhetett volna mondandójába az ajtón egy 8-9 éves forma arany sárga szemû, hosszú fehér hajú fiú robbant be a terembe.

-Sesshoumaru!-hallatszott a szigorú hang, mire a fiú megdermedt
-Hagyd csak Inu no Taishou barátom.-mondta elnézõen Takumi
-Miért kerestél barátom? Mert nem véletlenül vagy itt.
-Ez igaz Inu no Taishou, de ezt inkább négyszemközt mondanám el neked.-mondta, s közben a két gyerekre nézett
-Rendben Takumi. Sesshoumaru kérlek vidd magaddal ezt a fiatal hölgyet és szórakoztasd el.-mondta ellentmondást nem tûrõ hangon

A fiú kissé morcosan engedelmeskedett apja parancsának, de mivel nem akart neki csalódást okozni ezért jó pofát vágott hozzá. Miután a két fiatal kiment a terembõl Takumi azonnal a lényegre tért, s mereven nézett ki az udvarra tekintõ ablakon. Inu no Taishou figyelmesen hallgatta barátját és megértette aggodalmát, hisz neki is volt egy fia és már nem csak rá és a feleségére kellet vigyáznia hanem a lányára is. Még jó darabig beszélgettek, s közben az udvaron játszó két fiatalt nézték. Nem sokkal azután hogy Sesshoumaru és Kagome elhagyta a fogadó termet elindultak az udvar felé, de a kis lány kissé megszeppenve követte a nála idõsebb fiút. Folyosók hadán keresztül eljutottak a palota legszebb részébe, magába a kertbe ahol már élvezettel szemlélte a csodálatos kilátást és kezdett feloldódni. A fiú még mindig morgott amiatt hogy apja „rásózta" a lányt, de minél tovább nézte annál inkább kezdte megkedvelni. Kagome halvány mosollyal az arcán fordult Sesshoumaru felé, akinek kicsit tátva maradt a szája, mert még eddig egy lány se mosolygott rá õszintén. Bár nem is igen ismert ezelõtt lányokat a húgán és az anyján kívül, na persze ott voltak a különbözõ tartomány urak elkényeztetett lánykái és fiacskái. Eddigi élete során Kagome volt az elsõ aki õszinte mosollyal ajándékozta meg, s az sem volt mellékes számára hogy fiatal kora ellenére nagyon is szemre való lány volt. A lány lopva megnézte magának a fiút, s kicsit megnyugodott hogy nem kell tõle tartania. Fiatal kora ellenére hamar megtanulta hogy mindig szülei közelében maradjon, mert a legtöbb vele egy korú és nála idõsebb fiúk mindig piszkálták. Pár perces néma fürkészés után mindketten elmosolyodtak, majd egyöntetûen elkezdtek fogócskázni. Eközben a két felnõtt a fogadó terem csendjében tárgyalt, de közben azért szemmel tartották a kint játszadozó gyerekeket.

-Miért akarsz elmenni, Takumi barátom?-kérdezte immár sokadjára Inu no Taishou
-Nincs más választásom, mert különben akár a lányom életével is fizethetek, ha maradunk. Valamint Kasuga is azt szeretné, ha biztonságba helyezném Kagomét.-mondta komolyan
-Értem, de remélem azért pár napig még maradtok. A fiamnak sem árt egy kis felelõsség és ahogy látom remekül elvannak.-mondta egy ravasz mosoly kíséretében
-Miben sántikálsz, te „vén róka"?-kérdezte rosszat sejtve
-Én ugyan semmiben.-mondta nagy „ártatlan" arccal
-Na persze higgyem is el. Na bökd ki mire gondolsz.-mondta nyugodtan
-Tudod igen csinos lányod van, s a fiam se épp egy „kripta szökevény".
-Mit akarsz ezzel mondani? Csak nem összeakarod õket boronálni?-kérdezte
-Miért ne? Szép pár lennének, de egyenlõre csak eljegyzésre gondoltam. Ezzel mindketten be lennénk biztosítva, s az sem elhanyagolható tény hogy jól kijönnek egymással.-mondta, miközben a kint játszó gyerekeket nézte
-Hm igazad van barátom, de ne feledd el hogy még mindketten gyerekek.-mondta beleegyezõen
-Akkor megegyeztünk?-kérdezte kíváncsian
-Igen, de ez egyenlõre maradjon a családunk közt.-mondta

A két dai-youkai kezet rázott és írásban is lefektették iménti egyezségüket, s jól elrejtették arra az esetre ha valaki megakarná semmisíteni. Eközben a kertben Kagome és Sesshoumaru remekül elszórakoztak, de mihelyst a két férfi levette róluk a szemét egy 11-12 év körüli fekete hajú, smaragd zöld szemû fiú szállt le eléjük korom fekete szárnyai segítségével. Kagome riadtan bújt Sesshoumaru mögé, s közben idegesen játszadozott egy kis kígyó alakú karkötõvel, miközben ijedten fürkészte az idegen fiút. A srác halványan elmosolyodott és a lány felé sétált, miközben õ egyre jobban hátrált s míg háta egy fának nem nyomódott.

-Hm szóval te vagy a nagy Takumi lánya?-kérdezte gúnyosan
-Ki vagy te?-kérdezte félve
-Csak nem félsz kislány? Egyébként Shun vagyok.-felelte félvállról
-Hagyd békén!!-morogta idegesen Sesshoumaru, mert kissé megijedt a várható büntetéstõl
-Ch mit akarsz kutyuli? Talán meg akarsz halni?-kérdezte egyre gúnyosabban

Sesshoumaru egyre jobban morgott miközben Shun egyre gúnyosabban vigyorgott, s töretlenül közeledett Kagome felé aki egyre jobban elkezdett félni. Már csak egy méter választotta el az idõsebb fiút a lánytól, de még mielõtt elérhette volna megjelent köztük egy magas szõke hajú és szürke szemû férfi. Shun mogorva tekintettel nézett a hírtelen elõtte termõ férfira, s legszívesebben ketté hasította volna ha nem érezte volna a másik szellem fölényét, de így csak morgolódások közepette elrepült. Amint Shun eltûnt a férfi is „felszívódott" és ismét kis gazdája csuklóján díszelgett mint egy közönséges karkötõ, de ezt a még mindig rémült lány nem vette észre és a vele lévõ fiú is túl dühös volt ahhoz hogy jobban odafigyeljen a történtekre. Még néhány percig ugyanott álltak mint mikor Shun megjelent, de ezt a kábultságot egy szolgáló megjelenése rázta fel. A két gyermek engedelmesen követte az idõsödõ nõt a fogadó terembe ahol már várták õket. Takumi egybõl észre vette lánya kissé remegõ kezeit,s a mellette haladó Sesshoumaru dühös morranásait. Inu no Taishou is látta a két gyermek zaklatott viselkedését, s barátja aggódó tekintete sem kerülte el figyelmét. Mindkét apa kíváncsi volt arra hogy miért zaklatottak gyermekeik, s ezt meg próbálták anélkül megkérdezni, hogy megbántság õket. Elsõnek Takumi kezdte el faggatni lányát, aki készségesen válaszolt apja minden kérdésére.

-Mi történt kicsim?-kérdezte aggódva Takumi
-Egy Shun nevû fiú jelent meg.-mondta még mindig reszketve Kagome
-Értem kicsim. Hogy nézett ki ez a Shun?-kérdezte
-Hát fekete haja, zöld szeme és fekete szárnyai voltak.-mondta

Takumi ijedten nézett lánya háta mögé, s csak barátja látta ijedt és rémült tekintetét. Mindkét gyerek feszülten figyelt a két férfira, de tekintetükbõl semmit nem tudtak kiolvasni. Lassan kezdet besötétedni s ezzel egy idõben a fiatalokat egy nevelõnõ vitte magával. A nevelõnõ háta mögött Sesshoumaru elkezdett bohóckodni és érdekes fintorokat vágni, amivel megnevettette Kagomét, de ezzel magukra haragították az idõsödõ hölgyet és szobafogságra kárhoztatta õket az est további részére. Eközben a felnõttek még beszélgettek egy darabig, s bár Takumi nehéz szívvel de úgy döntött hogy másnap reggel ismét útra kelnek hogy meg tudja védeni egyetlen lányát. Néhány perccel késõbb egy szolgáló kopogott be hozzájuk hogy kész a vacsora. A két barát gondolataikba mélyedve mentek az ebédlõ felé, ahol már várta õket Seiya és Mina de Sesshoumaru és Kagome nem voltak ott. A palota ura rosszallóan nézett a nevelõ nõre aki idõközben tájékoztatta a gyerekek szerinte botrányos viselkedésérõl. Inu no Taishou alig bírta komoly ábrázattal végig hallgatni a nõ panasz áradatát, de nem tehetett mást s pár perc múlva a két kis kópé is köztük ült. Seiya szigorú szemekkel nézett fiára, aki még mindig szórakoztatta a mellette ülõ lányt ezzel kivívva anyja haragját, de ezzel most nem foglalkozott mivel jobban érdekelte a mellette ülõ lány mint anyja várható szidása. A vacsora néhány apróbb affértól eltekintve remekül sikerült, s hamarosan mindannyian nyugovóra tértek. Másnap korán reggel Takumi szomorúan búcsúzott barátjától, s néhány perc múlva elindult oldalán keservesen síró lányával. Inu no Taishou és a mellette álló Sesshoumaru még jó darabig nézett a lassan halványodó alakok után, s a fiú egyre jobban elkeseredett mert úgy érezte hogy elveszíti elsõ és eddig egyetlen barátját. Eközben Kasuga aggódva gondolt lányára és férjére, de tudta muszáj volt megtenniük az óv intézkedéseket. Rég nem érezte magát ennyire magányosnak, de most nagyon örült a régi emlékeknek, amik családjáról villantak emlékezetébe. Édesanyját látta maga elõtt amint épp apjával beszélgetnek és nevetgélnek, de ez gyorsan megváltozott mert megjelent egy fekete szárnyakkal rendelkezõ férfi és dühösen nézett anyjára. A férfi Kasuga szeme láttára végzett apjával, majd anyját felpofozta és magával vitte vele együtt. Az akkor még kislány Kasuga ijedten szaladt anyjához és erõsen kapaszkodott bele így a férfi kénytelen volt õt is magukkal vinni. Pár nappal késõbb tudta meg hogy a férfi aki végzett apjával édesanyja nagyapja volt, de mivel anyja cserben hagyta népét így az unokáján akart bosszút állni mert elhagyta klánját egy „átkozott kutyáért". De azt még õ sem tudta hogy lánya anyja egy papnõ leszármazottja volt, s ezt a képességét tovább adta családja minden nõ tagjának. Kasuga már inkább volt kutya szellem mint árnyharcos és ez megjelenésén is látszott. Feje két oldalán egy-egy fekete kutya fül díszelgett és csak szeme színe mutatta hogy egy harcos klán leszármazottja, de még így is tudta irányítani a családjától örökölt erejét. Persze lánya teljesen más volt mint annak idején õ, hisz Kagoméban minden õse ereje megvolt, de ezt a kislány még nem tudta és csak anyja érezte valódi erejét. Ez talán köszönhetõ volt annak hogy családjában öröklõdött a miko vér és így valahogy visszafogta a kislány erejének jó részét. Eközben Takumi már messze járt a nyugati területektõl, s közben jó néhány szellemmel volt kénytelen végezni mert mindegyik „ebédnek" nézte lányát. Az egyik ilyen támadás egy gödör közelében történt és csak nehezen tudta megvédeni magukat, aminek a végén mind ketten beleestek a gödörbe és ájultan hevertek annak alján. Takumi több mély sebbõl vérzett és a kis Kagome hátán is látható volt egy nagy karmolás nyom. Már lassan egy napja feküdtek eszméletlenül, mikor rájuk talált egy a húszas évei közepén járó nõ és rémülten rohant segítséget kérni apjától. Néhány perces erõlködés után már mind a kislány mind a férfi egy kis szentély padlóján feküdt, s a nõ és az idõs férfi óvatosan bevitte õket a házba ahol tudásukhoz mérten ellátták sebeiket, majd pedig kihívták a mentõket. A mentõsök alig tíz perc alatt kiértek és megrökönyödve nézték a két alakot, de döbbenetüket gyorsan legyõzték és a két sérültet bevitték a kórházba. Négy évvel késõbb már egy család voltak és a nõ aki megmentette õket anyja ként szerette párja lányát, aki semmire nem emlékezett elõzõ életébõl. S boldogságuk felhõtlen volt mert már nem sok volt hátra, hogy megszülessen Takumi és Miyu közös gyermeke. Kagome nagyon örült a kistestvérnek és már alig várta hogy kezébe foghassa õt. Ez a vágya alig egy hónap múlva teljesült, de örömük nem volt teljes mert Takumi „balesetet" szenvedett és életét vesztette. Persze õk nem tudták hogy a férfi visszatért a középkorba ahol még épp idejében érkezett barátja segítségére aki halandó párját és közös kisfiukat akarta megmenteni. Miután megmentették õket Takumi eltûnt és hosszú ideig senki nem tudott róla semmit, de Inu no Taishou is követte barátja tettét s csak ritkán látogatta meg második családját. Néhány évvel késõbb a két férfi közösen járta a középkor világát, s mindketten gyászolták szerelmüket akik idõközben meghaltak. Izoyai a kis Inuyashán kívül még egy kisfiút hagyott árván. A második kisfiút Mina vette magához és sajátja ként nevelte, aminek bátyja nem igen örült de egyre jobban kezdte megkedvelni az Ishigamira keresztelt fiúcskát. Eközben a modern Japánban egy 15 év körüli lány igyekezett az iskolába, s szerencséjére épp a tanár elõtt esett be a terembe. Régi külsejébõl csak fekete haja maradt meg, s szeme színe a barna és a zöld keverékére váltott, de mikor dühös volt szemei ismét régi smaragd zöld színükben tündököltek. Az eltelt évek alatt méregcsíkjai eltûntek és régi életére csak a „karkötõje" emlékezete, ami arany színben tündökölt kezén, s félalkarját elfoglalta; s csak nagyon ritkán vált meg az ékszertõl mert az eltelt évek során ha ránézett mindig édesapja jutott eszébe. Az elmúlt 7-8 évben rengeteg dolog történt vele, de mégis a legjobb az öccse születése volt akivel ez idáig remekül kijöttek egymással.

Igyekszek mielőbb feltenni a következő részt is.