„A bájitaltant a pincében tartották a mardekárosokkal. Sophie rögtön észrevette köztük azt a három évfolyamtársát, akik Nancy Kennedy bandájába tartoztak. Kevin Adams mogorván meredt Lumpsluck professzorra, Nathaniel Baker vidáman csevegett egyik barátjával, míg Heather Hicks leplezetlenül bámulta Bakert. De tovább nem figyelhette őket, mert Lumpsluck professzor belekezdett az órába. Bemutatott néhány bájitalt, amit idén fognak tanulni, aztán a kelések elleni bájital elkészítést adta feladatul. Sophie hamar rájött, hogy nem igazán megy neki a bájitaltan, de közel sem volt ügyetlen, mint szegény Steve, aki véletlenül felrobbantotta a főzetét, ami öt pontjába került a Griffendélnek."

~~~

A második roxfortbeli hétvégén a három lány a Griffendél klubhelyiségében ült, és a házi feladataikat írták. Már kibékültek a Jameses incidens óta – Ryan közreműködésével –, így hát hármasban írták a mágiatörténet házijukat, bár ez nem segített.

– Ez nem megy! – sóhajtott Sophie. – Attól, hogy századjára olvasom A mágia történetét, nem leszek okosabb.

Lynn is letette a pennáját, összegyűrte az előtte heverő össze-vissza firkált pergament, és a kandallóba hajította.

– Mit csináltok? – ült le Sophie mellé Ryan.

– Szenvedünk – mondta siralmas hangon Lynn. – Igaz Ivy?

Az említett egy pergamen darabra körmölt lelkesen, de a nevének említésére felnézett.

– Ja igen, persze – mondta szórakozottan, majd folytatta az írást.

– Mégis mit írsz? – kérdezte értetlenül Lynn.

– Csak ötleteket a mardekárosok megviccelésére. James megígérte, hogy beszerzi a kellékeket.

– Szuper! – morogta szórakozottan Sophie, aztán Ivy mondata eljutott a tudatáig, kiszorítva onnan a mágiatörténet házi néhány morzsányi információját. – Á-á-állj! Milyen ötletek?

– Semmi – dugta a háta mögé a pergament Ivy.

– Add csak ide! – mondta határozottan Sophie.

– Neeem! – ellenkezett Ivy.

Sophie felpattant a karosszékből, és a pergamenért nyúlt, ám Ivy hátralépett. Lynn is érte nyúlt, de elvétette.

– Invito! – szólt egy hang.

A pergamen kirepült Ivy kezéből, és Ryanében landolt.

– Kösz – biccentett Sophie, azzal kivette a prefektus kezéből a listát, és a tűzbe dobta.

– Ne már! – mérgelődött Ivy. – Órák óta ezen dolgoztam.

– Talán azt az időt tanulással kellett volna töltened – okoskodott Lynn.

– Olyanok vagytok, mint Emma – morogta sértődötten Ivy, és otthagyta őket.

Ryan zavartan megköszörülte a torkát.

– Na szóval, mit terveztetek délutánra? – érdeklődött.

– Te feltenni egy kérdést Emilynek – mondta oda se figyelve Sophie, de barátja csak egy lesújtó pillantást vetett rá.

– Varázslósakkozást – mondta Lynn. –, de még nem végeztünk a mágiatörténettel.

– Ez nekem nem megy! – siránkozott Sophie.

– Add ide, segítek! – sóhajtott Ryan.

– Komolyan? – kerekedett Sophie szeme. – Te vagy a legjobb! – ugrott a fiú nyakába.

Ryan maga elé húzta Sophie dolgozát, és magához vett egy pennát, hogy kijavíthassa.

– Az enyémet is kijavítanád? – kérdezte reménykedve Lynn.

– Add! – sóhajtott Ryan.

– Szuper hétvégénk van – mosolygott Sophie Lynnre.

– Pontosan! – bólogatott a barátnője. – Akkor hozhatom a sakkot?

Miután Ryan "kijavította" a mágiatörténet házijukat, és a két lány is befejezte a sakkot, úgy döntöttek lemennek a parkba. Leültek egy fa árnyékába. Ryan az átváltoztatástan tankönyvét bújta, mivel idén készült letenni az RBF (Rendes Bűbájos Fokozat) vizsgáit, Lynn a Dennistől kölcsönkapott Kviddics évszázadait olvasta, Sophie pedig csak lógatta a lábát a tóba.

– Mindig is idevágytam – mondta ábrándosan, miközben az óriás polipot figyelte.

Lynn csak mormogott valamit az orra alatt, és lapozott a könyvében.

– Ha nem beszélgetünk, hát nem – vont vállat Sophie, és jobb híján folytatta az óriás polip figyelését.

– Hali, megjöttünk! – huppant le Sophie mellé Ivy.

– Hol voltál? – kérdezte csodálkozva Sophie.

– Csak leugrottunk Roxmortsba – mutatott Ethanre, Lucasra, Jamesre és Dennisre.

– Dennis is? – hökkent meg Sophie.

– Ő nem volt hajlandó – rázta a fejét Ivy.

– Reméltem is, hogy nem rángatjátok be valamilyen őrültségbe – csóválta a fejét Sophie. – Na és, miért voltatok Roxmortsban?

– Bementünk Zonko Csodabazárába. Fantasztikus volt! Annyi tréfa-kellék van ott, hogy el se tudod képzelni. Majdnem az összes pénzünk ráment. Ja, és bementünk a Mézesfalásba is. Tessék! – nyújtott egy csomag karamellát Sophienak Ivy.

– Kösz – vette el a karamellát Sophie.

Miközben kibontotta az édességet, megütötte a fülét Dennis és James beszélgetése.

– Nem akarsz lejönni holnap a kviddicsválogatóra? – kérdezte épp Dennis.

– Bocs, akkor más programom lesz – felelte James.

– Én lemegyek, ha akarsz, elkísérhetsz – vetette oda Ryan, fel sem pillantva az átváltozástan tankönyvéből. Még akkor sem nézett fel, mikor a Somerholder ikrek robbantós snapszlija felrobbant.

– Én is mennék – mondta hirtelen Sophie.

~~~

Így történt tehát, hogy vasárnap délután ötkor Sophie, Dennis és Ryan lementek a kviddicspályára, és leültek a lelátóra. Odalent már felsorakoztak a kviddicscsapat tagjai. Sophie felismerte köztük Emilyt is.

– Ő ott Adam Shaw – mutatott Ryan a csapat egyetlen férfi tagjára. – Fantasztikus őrző. Most hetedéves, úgyhogy ez az utolsó éve itt. Már nagyon rég csapatkapitány, és a vezetése alatt a csapat még nem végzett másodiknál rosszabb helyen. A csapatban már csak két hajtó van, Emily Bennett és a barátnője Paula Austin. Már csak egy hajtót, két terelőt és egy fogót kell választani.

Először a hajtót választották ki. A harmadéves Lily Peterson lett az, aki öt dobásából négyet sikeresen betalált. A terelő válogatáson a szintén harmadéves Ella Strawberry és Jasmine Peters volt a legjobb. A fogói posztot pedig a négy lány évfolyamtársa, Ruby Evans szerezte meg.

~~~

A következő héten tartották meg az első repülésórát a mardekárosokkal. Sophie a kviddicsválogató óta emiatt izgult, de közel sem annyira mint Dennis. Látszott rajta, hogy bizonyítani akar az apjának – hiába mondta neki Sophie, hogy nem kell megfelelnie senkinek, a fiú hajthatatlan volt. Mikor megérkezett az oktatójuk, Madam Hooch, Sophie torka összeszorult izgalmában. Mindenki odaállt egy seprű mellé, és azt mondta "fel". Sophie seprűje rögtön a kezébe ugrott, de nem sokan voltak így. Dennisnek is elsőre sikerült, de Jamesnek és Ivynek csak másodjára. Azonban voltak, akinek még csak másodjára sem. Lynn például akárhogy próbálkozott vele, a seprű a földön maradt.

Ezek után végre seprűre ülhettek. Ugyan csak pár métert emelkedhettek fel, de akkor is varázslatos élmény volt. Egészen addig, amíg meg nem pillantott valamit a Tiltott Rengeteg előtt. Egy férfi állt ott gyilkos tekintettel meredve felé. Valahonnan ismerős volt az arca, de nem tudta honnan.

A következő pillanatban arra eszmélt, hogy a földön fekszik, és fájdalom nyilal a karjába. Felült. Madam Hooch aggódva hajolt fölé. Úgy látszik leesett a seprűről.

– El kell vinnem a gyengélkedőre – jelentette ki a tanárnő.

Sophie hiába tiltakozott, Madam Hooch elvezette a gyengélkedőre. Madam Pomfrey, a javasasszony megállapította, hogy csak megrándult a csuklója, de estig nem volt hajlandó elengedni. Mikor Sophie este visszatért a klubhelyiségbe, barátait még ott találta.

– Jól vagy? – kérdezte Lynn.

– Semmi bajom – legyintett Sophie –, de azért kedvesek voltatok, hogy megvártatok – tette hozzá.

– Egyébként miért estél le? – kérdezte Ivy, akit Lynn egy lesújtó pillantással jutalmazott.

– Nem tudom – mondta elgondolkodva Sophie. – Emlészem, hogy észrevettem valakit, egy idegent, aki minket nézett, aztán arra eszméltem, hogy a földön vagyok.

– Amikor elmentél, Hicks kigúnyolt, hogy még egy seprűt se tudsz megülni – mondta Dennis.

– Látnod kellett volna Jamest – nevetett Ivy. – Majdnem neki esett Hicksnek. Dennisnek és Lynn-nek kellett visszatartaniuk.

Sophie a fiúra nézett, aki viszont – tőle szokatlan módon – egy könyvre koncentrált.

– Értékelem, hogy kiálltál értem, de nem ért volna meg pontlevonást vagy büntetőmunkát. Ezt majd én lerendezem – mondta Sophie a bájitaltankönyvnek.

– Mondjuk Ryan se volt semmi – folytatta Dennis. – Óra után rögtön lerohant minket, hogy mi van veled.

– De honnan tudta meg? – értetlenkedett Sophie.

– Biztos az a kedves kis Hicks volt – morogta James. – Ha a kezeim közé kerül...

– Szerintem inkább nem akarjuk tudni, mi fog akkor történni – fojtotta bele a szót a fiúba Lynn.

– Nem kell semmit tennetek – mondta Sophie. – Majd megoldom.

Másnap reggelinél Sophie épp zabkását evett, amikor a mardekáros banda "meglátogatta" őket.

– Hallottam, hogy leestél egy seprűről, Blacksmith – mondta gúnyosan Kennedy.

– Oh, tényleg, Kennedy? – kérdezte szórakozottan Sophie.

– Igen, igen – bólogatott Kennedy. – Nagyon rossz lehetsz, ha még egy percig se bírtad.

– Az lehet, de a te kis "barátaid" biztos, hogy nem tudnak fennmaradni a seprűn.

– Na jó, kössünk alkut! – mondta dühösen Kennedy.

– Kössünk!

– Ha Tomlinson a mai kviddicsedzése végéig a seprűjén marad, én nyertem. Ha leesik a seprűjéről az edzés vége előtt, te nyertél.

– Mit kap a nyertes?

– A nyertes bármit kérhet a vesztestől, amit bármikor kérhet.

– Elfogadom az ajánlatod, de egy kikötésem van.

– És mi lenne az?

– Én és bármelyik barátom is ott lehet az edzésen.

– Rendben – biccentett Kennedy, azzal a csapata élén visszament a Mardekár asztalához.

– Biztos jó ötlet volt fogadni Kennedyvel? – kérdezte aggódva Lynn.

– Persze – mondta magában somolyogva Sophie.

– Minek örülsz ennyire? – kérdezte Dennis.

– Csak annak, hogy Nancy Kennedy tartozni fog nekem – mondta magabiztosan Sophie.

– Én nem lennék ebben ennyire biztos – aggodalmaskodott Lynn. – Úgy hallottam, Tomlinson nagyon biztosan üli meg a seprűt.

– Az lehet, de ma nem.

– És azt mégis hogy fogod elérni?

– Gyere le a mardekárosok edzésére, és megtudod! Erről jut eszembe. Beszélnem kell még Ryannel – jelentette ki Sophie, azzal otthagyta a maradék zabkásáját, és elhagyta a nagytermet.

Délután Sophie, Ivy, Lynn, James és Dennis Ryannel kiegészülve lementek megnézni a Mardekár kviddicscsapatának edzését. A lelátón már ott ült Kennedy a mardekáros bandája társaságában, és fölényes mosollyal nézett a griffendéles csapatra. De Sophie nem hagyta magát lelombozni. Biccentett Ryannek, aki feszülten figyelemmel nézett a pályára.

Odalent a mardekárosok elkezdték az edzést. A három hajtó, Paul Robinson, Raymond Hughes és Wayne Sparks egymásnak passzolgatták a kvaffot és megpróbáltak gólt dobni az őrzőnek, Ronald Cyrusnak, miközben a két terelő, Matthew Garcia és Craig Tomlinson akadályozta őket. Eközben a fogó, Lawrence Roloff a cikesszel játszott. Sophie hamar megállapította, hogy az egész csapat gorillákból áll.

Az idő telt, és Kennedy egyre gúnyosabban nézett Sophie-ra, aki kitartóan mosolyogott a mardekáros vezérre. Végül neki kedvezett a szerencse. Már majdnem vége volt az edzésnek, amikor az egyik terelő, Garcia véletlenül Tomlinson felé ütötte egy gurkót. A mardekáros fiút váratlanul érte a támadás, így előregörnyedt, és leesett a seprűjéről. Kennedy sápadtan felpattant, és egy bűbájjal megállította zuhanó barátját.

– Úgy látszik én győztem – mondta sugárzó mosollyal Sophie.

– Rendben, elfogadom, hogy vesztettem. Mondd mit tegyek érted! – mondta ingerülten Kennedy.

– Azt hiszem, még várok vele.

Kennedy farkasszemet nézett Sophie-val, aztán dühösen elfordult, és rémült bandája oldalán elhagyta a stadiont. A griffendélesek is követték a mardekárosokat, mivel nem volt már dolguk a stadionban. James a sereghajtó Sophie mellé szegődött.

– Hogy tudtad elérni, hogy Tomlinson leessen a seprűjéről? – kérdezte kíváncsian.

Sophie elmosolyodott.

– Az? Nagyon egyszerű volt. Megkértem Ryant, hogy szórjon konfúziós-bűbájt arra a terelőre, asszem Garciára.

– Jó ötlet! – mosolygott Sophie-ra James, aztán zavartan megköszörülte a torkát. – Figyelj, ami gyógynövénytanon történt... én... szóval sajnálom!

– Semmi baj! – legyintett Sophie. – Csak kissé váratlanul ért. Figyelj, tudnod kell, hogy nekem csak a barátom vagy! Lehet, hogy valamikor viszonozni fogom az érzéseid, de ettől függetlenül úgy gondolom, hogy keresd meg azt a lányt, akit igazán szeretsz.

– És mi van, ha az a lány nem viszonozza az érzéseim?

– Akkor várj türelemmel, amíg viszont szeret.

Sophie kedvesen a fiú vállára tette a kezét, aki bólintott, majd visszaindultak a kastélyba.

~~~

~ Kira ~

~ 2021. november 20. ~