„– Tudom, és az elején minden jól ment, de aztán... – kezdte Lucas, de a mondat közepén inkább abbahagyta.
– De aztán? – kérdezte kórusban Dennis és az immár már a székeikben ülő Sophie és Ethan.
Lucas vett egy nagy levegőt, és csak azután fojtatta.
– De aztán elmondta, hogy tudja, hogy mi zártuk be a mardekárosokat a klubhelyiségükbe."

– Tessék? – pattant fel szinte egyszerre és egyformán sápadtan Ethan és Sophie.

– Jól hallottátok. Lisa tudja, hogy mi zártuk be a mardekárosokat a klubhelyiségükbe – mondta lehajtott fejjel Lucas.

– Hogy mi van? – kiáltott fel hisztérikus hangon Ethan. – De ezért ki is csaphatnak minket! Így mi a fenét fogunk kezdeni? Nem kapunk majd semmilyen rendes munkát!

– Nyugodj le! – szólt rá Lucas. – Lisa csak nem árulna be McGalagonynál és a többi tanárnál.

– Aha, és ezt higgyük is el, mi? – kérdezte gúnyosan Ethan.

– Igen, hidd el – vágta rá Lucas.

– De nem fogom. Fogadd el. Nem fogja megőrizni – mondta Ethan.

Lucas Sophie-ra nézett támogatást várva, de a lány csak megrázta a fejét.

– Bocs, Lucas, de most Ethannel értek egyet. Figyelj, én James és Ivy még elsőévesek vagyunk. Szerinted mit tudnánk csinálni, ha kirúgnának? – kérdezte Sophie.

– Nyugi – legyintett Lucas. – Csak azt tudja, hogy én és Ethan voltunk.

– De honnan tudta meg? – értetlenkedett Ethan. – Csak nem elmondtad neki?

– Már hogy mondtam volna el neki? Te teljesen hülyének nézel? – háborodott fel Lucas.

– De hogy tehetted? – fakadt ki Sophie. – Felfogod, hogyha kiderül, akár ki is rúghatnak?

– De ha egyszer nem én voltam? – kérdezte idegesen Lucas. – Egyébként is, Lisa nem fog minket beárulni.

– Miért nem vagy képes elhinni, hogy Lisa sem egy szent? Ugyanúgy képes elárulni, mint bárki más – torkolta le Ethan.

– Elég volt! – szólt rájuk erélyes hangon Dennis. – A veszekedés nem old meg semmit. Inkább találjuk meg ki volt, és tegyünk róla, hogy a tanárok ne tudják meg!

Ethan, Lucas és Sophie szó nélkül bólintottak.

– Megyek, és megkeresem Jameséket – biccentett Sophie a portrélyuk felé, azzal meg se várva a többiek válaszát kiment.

Jamesre és Ivyre a könyvtár közelében talált rá. Épp egy könyvet böngésztek, és hangosan vitatkoztak a legkülönfélébb tréfa ötletekről.

– Sziasztok! – köszönt Sophie, mikor odaért hozzájuk. – Mit csináltok? – kérdezte kíváncsian.

– Csak egy új ötletet keresünk, de nem tudunk megegyezni – válaszolta Ivy, de továbbra is csak a könyvben lapozgatott. Nem nézett fel ikertestvérére.

– Szerinted a mardekárosok bájitaltani teljesítményének manipulálása vagy egyes tréfa eszközök elhelyezése a klubhelyiségükben a jobb? – kérdezte James.

– A tréfa eszközök – vágta rá a választ rögtön Sophie.

– Mondtam én – vigyorodott el James.

– Én meg azt, hogy az nem elég durva – vágott vissza Ivy.

– Szerintem pedig épp elég durva. Ennél nem lehet durvább, mert történt egy kis probléma – kezdte Sophie.

– Mi? – kérdezte James.

– Kiderült, hogy Ethan és Lucas zárták be a mardekárosokat a klubhelyiségükbe – jelentette ki Sophie.

– Hogy mi? – döbbent meg Ivy.

– Jól hallottad – bólintott Sophie.

– És tudják, hogy mi is benne voltunk? – mutatott magukra James.

Sophie megrázta a fejét.

– Csak Ethanről és Lucasról.

– És kik tudnak róla? – kíváncsiskodott James.

– Csak Lisa Parker, de Ethan szerint mindenkinek el fogja mondani – mondta Sophie.

– És Lucas elmondta neki? – hüledezett James.

– Nem, de pont ez az – rázta a fejét Sophie. – És Ethan se volt. Gondolom te se, mert tudom, hogy te nem ártanál Lucasnak, akinek így elrontották a randiját Lisával – elgondolkodott, és Ivyre pillantott. – Ivy, miért vagy ennyire csendben? – kérdezte gyanakodva. – Csak nem te mondtad el neki?

Ivy felháborodva nézett rá.

– Te komolyan azt hiszed, hogy én voltam? – méltatlankodott. – Azt hiszed, hogy felnyomtam a barátaimat azért, hogy elrontsak egy randit?

– Én... – kezdte volna az érvelést Sophie, de Ivy félbeszakította.

– Nem kell magyarázkodnod – legyintett. – Már mindent értek – mondta, azzal elviharzott.

– Most mi rosszat mondtam? – nézett kérdőn Jamesre Sophie. – Én csak megpróbálok számba venni minél több lehetőséget.

– Szerintem tud valamit – jelentette ki elgondolkodva James.

Sophie ránézett.

– De mit?

Este a kis csapat a klubhelyiségben üldögélt. James és Dennis varázslósakkoztak, Sophie és Lynn pedig szurkoltak nekik. Ivy nem volt velük, mert olyan szinten megsértődött Sophie-ra, hogy mindig igyekezett legalább tíz méteres körzeten kívül tartózkodni, ami a zsúfolt kastélyban nagyjából lehetetlen volt.

Egyszer csak Adam Shaw lépett oda hozzájuk.

– Történt valami? – kérdezte Sophie ijedten Shaw komor arcát látva.

– Egy mardekáros megátkozta Paulát, aki most a gyengélkedőn fekszik. A nagyobb probléma az, hogy holnap nem tud játszani, úgyhogy valamelyikőtöknek kell – bökött Dennisre és Sophie-ra Shaw.

Sophie és Dennis összenéztek.

– Szerintem, Dennis, neked kéne – jelentette ki Sophie.

– Nekem? – nézett rá meglepetten a fiú. – De miért?

– Mert mindketten tudjuk, hogy te vagy a jobb játékos – mosolygott Sophie.

– Dehogyis – tiltakozott Dennis. – Tegnap is te nyertél. Jut eszembe, ne aggódj, nem felejtettem el az alkunkat.

– Az csak taktika kérdése volt – legyintett Sophie. – Én viszont tudom, hogy nagyon tehetséges vagy, és ha valakinek jól fog sikerülni a holnapi meccs, az te leszel.

Dennis elmosolyodott.

– Akkor vállalod? – nézett rá komoly arccal Shaw.

Dennis habozott egy pillanatig, aztán bólintott.

Másnap reggel Sophie arra ébredt, hogy valami ráesett. Ijedten ugrott ki az ágyából, és a nevető Lynn-nel és a mogorva Ivyvel találta szembe magát – valószínűleg még haragudott az előző napi miatt.

– Ma van Dennis első kviddicsmeccse, és te még ágyban vagy? – kérdezte rosszalló hangon Lynn, de közben alig bírta visszatartani a nevetését.

– Jól van már – morogta álmosan Sophie. – Nem mindenki olyan, mint egy ébresztőóra.

Kikelt az ágyából, és úgy körülbelül öt perc alatt sikerült magára rángatnia a ruháját, majd Lynn-nel az oldalán leindult reggelizni – Ivy már Sophie felkelése után nemsokkal lement. Lent már ott volt James is, aki épp a sápadt Dennisbe próbált belediktálni valamiféle reggelinek alig nevezhető mennyiségű ételt.

– Jó reggelt! – köszönt mosolyogva James, miközben épp barátja szájába próbált belegyömöszölni egy darab kenyeret, bár sikertelenül.

– Nektek is – ült le mellé Sophie, majd szedett magának a rántottából, és jóízűen enni kezdte. – Te nem kérsz? – fordult Dennis felé, aki csak megrázta a fejét.

– Nem vagyok éhes – mondta. – Tényleg, James – hangsúlyozta, mikor a fiú egy újabb darab kenyeret próbált a szájába tömni.

James vállat vont, és inkább egy jó nagyot harapott a kenyérből.

– Jó reggelt! – ült le melléjük Ryan Emily, Ethan, Lucas és Brian társaságában. – Hogy vagytok?

– Soha jobban – mosolygott Sophie. – Izgulsz? – fordult Emily felé.

– Nem igazán – rázta a fejét Emily. – De te jól vagy? – kérdezte Dennistől.

Dennis bólintott, aztán miután csak figyelte, ahogy a többiek esznek, inkább felállt az asztaltól, és elindult ki a teremből.

– Most hova mész? – kiáltott utána James.

– Kimegyek még a pályára – válaszolta Dennis, majd elhagyta a nagytermet. Emily kis idő múlva követte.

Reggeli után Sophie, Lynn, James, Ryan, Ethan, Lucas és Brian lementek a kviddicsstadionba. Ivy már ott volt, és Lisával és Jessicával beszélgetett. Sophie észrevette Kyle-t egy „Hajrá Dennis!" plakát, Steve és legidősebb bátyja, Clarence társaságában. Ők is odamentek hozzájuk. Lynn leült Kyle mellé, aki rögtön elmesélte neki a szombatját – James próbált a fiútól minél távolabb helyet foglalni. Sophie izgatottan foglalt helyet Ryan és James között, miközben tudatosult benne, hogy mennyire is aggódik Dennis miatt.

– Jó reggelt mindenkinek ezen a csodás reggelen! – hangzott fel Larry hangja. – Gondolom már mindenki izgatottan várja a mai Griffendél-Hugrabug találkozó kezdetét, úgyhogy nem is szaporítom tovább a szót. Íme a Griffendél csapata: Bennett, Peterson, Jogia, Peters, Strawberry, Shaw és Evans. Mivel a Griffendél egyik fantasztikus hajtója, Paula Austin egy kisebb baleset miatt ma nem tud játszani, így Adam Shaw a híres fogó, Noah Jogia fiát, az elsőéves Dennist rakta be a helyére. Vajon ő is lesz olyan ügyes, mint az apja volt ennyi idősen? Na de majd meglátjuk. Jön is a Hugrabug csapata: Lovato, Benson, Whole, Henderson, Grafam, Salvatore és Smith. Róla egyébként úgy tartják a Roxfort egyik alapítójának, Hugrabug Helgának az utódja.

Eközben Shaw és Salvatore kezet fogtak, aztán seprűre ültek, Madam Hooch belefújt a sípjába, és elkezdődött a meccs.

– Bennett szerzi meg a kvaffot. Átpasszolja Petersonnak, vissza Bennettnek, át Jogiának, vissza Petersonnak. Egy ügyes terelőmunkát láthatunk Janet Hendersontól. Bensoné a kvaff. Passzol Whole-nak, aki máris repül a karikák felé. Már csak Shaw állíthatja meg. Whole eldobja, de Shaw bemutat egy bámulatos védést. Ez az Adam, szép volt! Bennettnél a kvaff. Megindul, majd átpasszolja Jogiának, aki rádobja. Salvatore véd... de elvéti. ÉS TÍZ PONTOT SZERZETT A GRIFFENDÉL. SZÉP VOLT DENNIS! Most már tudjuk, hogy az apjára ütött. Tényleg, ha már szóba került Noah Jogia is, két hét múlva játszik az angliai válogatottal Ukrajna ellen egy edzőmeccset. Na de vissza a meccshez. Salvatore előrepasszolja a kvaffot. Lovato már repül is érte. Elkapja, és már dobja is. DE ADAM SHAW EGY ÚJABB KÁPRÁZATOS VÉDÉSSEL ÖRVENDEZTETI A PIROS-ARANY SZURKOLÓKAT. És engem is. Nem hiába ő már öt éve a Griffendél csapatának fantasztikus őrzője és már három éve a csapat kapitánya is.

Az elkövetkezendő huszonöt percben semmi érdemleges nem történt, kivéve azt az egy gólt, amit Lily juttatott be valahogy a középső karikába. Így húsz-null lett a Griffendél javára. A következő izgalmas megmozdulás Ruby és a hugrabugos fogó, Lois Smith megmozdulása volt. A két lány seprűje függűlegesbe fordult, és zuhanórepülésben indultak a föld közelében lebegő cikeszért. Sophie izgalmában Ryanbe kapaszkodott.

Ruby és Smith fej-fej mellett haladtak. Már csak két méterre voltak, mikor két gurkó és egy terelőütő repült feléjük Jasmine, Henderson és Grafam jóvoltából. Ruby kikerülte a két gurkót, de az ütőre nem számított, így az jól tarkón vágta, mire összeroskadt a seprűjén. Smitht is megzavarták a gurkók, ezért félre kellett rántania a seprűjét, hogyha nem akart a földbe csapódni. Madam Hooch sípszava hasított a csendbe. Ruby seprűje megállt a levegőben. A következő pillanatban Shaw már mellette lebegett, és az ájult lányt rázogatta, de sikertelenül. Inkább a lelátók felé fordult, megkereste a szemével Sophie-ékat, majd intett. Sophie kérdőn magára bökött, mire Shaw bólintott.

– Mindjárt jövök – mondta Sophie Ryannek és Jamesnek, azzal lesietett a pályára, ahol már javában folyt a csapat megbeszélés. – Mi történt? – kérdezte.

– Ruby elájult, és ma már biztosan nem fog játszani – vázolta fel a helyzetet Emily.

– Szóval? – nézett a többiekre ijedten Sophie.

– Szóval te is be fogsz állni – jelentette ki Shaw. – Már csak Denisszel azt kell eldöntenetek, hogy melyikőtök játszik hajtó és melyikőtök fogó poszton.

– Te leszel a fogó – vágta rá Dennis.

– Hogy mi? – nézett rá döbbenten Sophie.

– Legutóbb is amikor játszottunk, te voltál a jobb fogó – magyarázta Dennis.

– Csak szerencsém volt – rázta a fejét Sophie.

– Nem – ellenkezett Dennis. – Tökéletes taktikát találtál ki, jól időzítettél és a cikeszt is elhalásztad az orrom elől, ami a legbosszantóbb volt az egészben.

– Folytatódhat a meccs, vagy veszekedtek még egy kicsit – vágott közbe türelmetlenül Shaw.

– Folytatódhat – bólintott Sophie, aztán egy kis habozás után folytatta. – Én leszek a fogó.

Shaw elmosolyodott, majd egy vörös talárt vágott Sophie-hoz.

– Akkor öltözz át, aztán seprűre!

~~~

Madam Hooch ismét belefújt a sípjába, ami csak egyet jelentett. Folytatódott a meccs. Sophie kavargó gyomorral szállt fel a levegőbe, miközben próbálta rendezni a gondolatait. Nem kell izgulnia. Hisz ez is olyan, mint amikor előző nap Dennisszel versenyeztek, hogy melyikük kapja el a cikeszt. Csak most Dennis helyében Smith van. Őt kell figyelnie, követnie és leköröznie. Ez most az egyetlen feladata. Megnyugtatásképpen felsóhajtott, majd üldözőbe vette a hugrabugos fogólányt.

Telt-múlt az idő, és a cikesz eközben háromszor előkerült, majd el is veszett. Egyszer a Griffendél karikáinál, kétszer pedig a lelátók közelében látták, de a két csapat terelői jól végezték a dolgukat, ezzel egyre és egyre hosszabbá téve a lassan már két órás meccset.

Sophie épp félrerántotta a seprűjét, egy orvul támadó gurkó elől, mikor negyedszerre is megpillantotta a cikeszt. Az egyetlen probléma csak az volt, hogy Smith már indult is a kis aranylabdáért, és a terelők se figyeltek fel a megmozdulásra, mert a hajtók akadályozásával voltak elfoglalva. Sophie ráhasalt a seprűjére, és máris kilőtt a cikesz irányába.

– Gyerünk, gyerünk, gyorsabban! – mondogatta idegességében.

Már majdnem utolérte Smitht. Most mi csináljon? Nem tud úgy fordulni, hogy ne ütközzenek össze. Vagy akkor hagyja az egészet, és Smith fog győzni? De ezt nem teheti. Akkor már csak egy megoldás van. De az nem csak, hogy vakmerő és eget rengető ostobaság, de ennek tetejébe még életveszélyes is. De nincs más megoldás. Összeszedte minden bátorságát, feljebb emelkedett a levegőben, majd mikor már majdnem elérte a cikeszt, seprűstől fejre fordult. Elengedte mindkezével a seprűjét, és Smithszel pont egyszerre suhantak a cikesz felé. Sophie a cikesz után kapott, és az ujjai rákulcsolódtak a kis aranylabdára.

– Ez az! – kiáltott diadalittasan, és újra egyenesbe fordult.

A Griffendél szurkolótábora egyszerre zúgott fel, és tört ki tapsviharban.

– És Sophie Blacksmith elkapta a cikeszt! – hallotta meg hirtelen Larry hangját, amire azóta nem figyelt oda, hogy felszállt a seprűjére. – Ezzel a Griffendél háromszáz-százhetvenre nyerte a mai találkozót is. De ilyen megmozdulást, hölgyeim és uraim! Fantasztikus teljesítményt láthattunk ma az ifjú Sophie-tól, aki állítólag nem is fogó, hanem tartalék hajtó ebben a nagyszerű csapatban. Azt hiszem mindörökké emlékezni fogunk a kis elsős bámulatos mozdulatára, amivel diadalt aratott a Hugrabug profi fogójával, Lois Smithszel szemben. De ne feledkezzünk meg a másik tartalék, a hajtói poszton játszott Dennis Jogiáról sem, aki összesen hetven pontot szerzett csapatának, ezzel lekörözve a Griffendél és Hugrabug profi játékosait is. De mire számíthattunk volna a híres Noah Jogia fiától, ha nem egy hatalmas bravúrra, amit jó barátjával, Sophie Blacksmithszel érdemelt ki a házának.

Sophie nevetve csóválta meg a fejét, miközben a markában még mindig a cikeszt szorongatta, a levegőben egyhelyben lebegve. A következő pillanatban azonban már ott voltak a csapat tagjai, és a karjukba zárták a zavart lányt és Dennist, aki közben ki tudja honnan került elő.

– Nem megmondtuk, hogy profik vagytok? – harsogta túl a tömeget Emily, miközben újra és újra a karjaiba zárta, a már-már a elsüllyedni kívánkozó Sophie-t.

– Szép volt, tesó! – kurjantotta Jasmine.

– Tudtam én, hogy megéri titeket bevenni – veregette meg a vállát Shaw, amire Sophie hirtelen azt se tudta, mit mondjon.

Dennis közben átfurakodta magát a többieken, és széles vigyorral az arcán átölelte Sophie-t.

– Mondtam, hogy meg tudod csinálni – suttogta a lány fülébe.

~~~

– Nagyon ügyesek voltatok, én csak néztem – dícsérte a meccs két hősét Ryan, mikor már a klubhelyiségben ültek a többi ünneplő griffendéles között. – Ahhoz képest, hogy ez volt az első meccsetek, fantasztikusok voltatok.

– Várj, én ezt nem értem – mondta összehúzott szemekkel Sophie, de közben nagyon ügyelnie kellett arra, hogy ne nevesse el magát. – Akkor most arra gondolsz, hogy kezdőhoz képest nem voltunk rosszak, vagy arra, hogy milyen fantasztikusok voltunk, pont mint a profik? – kérdezte ártatlanul.

– Mentsetek meg! – sóhajtott fájdalmasan Ryan.

Sophie most már nem bírta tovább, és kibuggyant belőle a nevetés.

– Na, gyere ide, te lány! – nevetett Ryan is, és összeborzolta kis barátja haját.

– Tényleg, Lucas hol van? – nézett Sophie Ethanre, aki eddig – meglepő módon – csendben üldögélt a székén, és épp valami fura színű löttyöt iszogatott.

Ethan hanyagul megvonta a vállát, és felhörpintette itala maradékát, mire kirázta a hideg.

– Mi volt benne? – nézett az üres pohárra gyanakodva James.

– Nem tom – vont vállat Ethan. – Kérsz?

– Dehogyis – fintorgott James. – Főleg azok után, ami karácsonykor történt.

Sophie felkuncogott, de Emily egész máshol ragadt le.

– Ez alkoholos? – kérdezte Emily.

– Tessék? – kapta fel a fejét Brian. – Én is kaphatok?

– Eszedbe ne jusson – csapott a karjára Paula.

– Áh, a remény hal meg utoljára – mondta fájdalmas arccal Brian.

– Nem, csak rémesen undorító – válaszolt fintorogva Emily kérdésére Ethan.

– Akkor miért iszod? – kérdezte értetlenül Lynn.

– Mert jól esik – vont vállat Ethan, aztán felállt, és elment még keresni az italból.

– Fúj, hogy bírja azt meginni? – kérdezte undorodva Dennis.

– Nem is figyel arra, mit iszik – legyintett Sophie. – Szerintem Lucas teljesen kikészíti az idegeit.

– Aha – bólogatott James. – Most épp Parkernek esedezik bocsánatért.

– Remélem, nem bocsát meg neki – morogta Ryan.

– Én is – mondta hasonló hangulatban Ethan, és visszaült a helyére kezében a teli poharával.

– Uh, találtál még belőle? – fintorgott Paula.

– Aha – bólintott Ethan, de inkább nem ivott bele. – Van még belőle egy csomó. Valamiért senki se issza.

– Nekem lenne rá egy tippem, hogy miért – dünnyögte Ryan, mire a többiek elnevették magukat.

– Sziasztok – ült le melléjük kissé lelombozódva Lucas. – Uh, mi ez? – nézett már kissé vidámabban, mikor észrevette Ethan italát.

– Hát nem Lángnyelv whisky, az biztos – morogta Brian, de rajta és a mellette ülő Paulán kívül senki se hallotta.

– Kéred? Neked adom – fintorgott Ethan, és ikertestvére elé tolta a poharat.

– Kösz – biccentett Lucas, és a szájához emelte a poharat.

Többiek tátott szájjal, undorodva nézték, ahogy nagyot kortyolva beleivott a förtelmes löttybe, de amikor visszaköpte a pohárba, elnevették magukat. Még Ethan is elmosolyodott, ami mostanában csak ritka alkalmakkor fordult elő.

– Kösz, inkább mégse kérem – tolta el magától a poharat Lucas.

– Hogy ment Lisával? – kérdezte kíváncsian Sophie.

– Sehogy – legyintett elkámpicsorodva Lucas. – Még mindig megvan győzödve arról, hogy milyen gonosz vagyok, hogy képes voltam bezárni a mardekárosokat, pedig mindenki tudja, hogy igenis megérdemelték – fintorgott.

– Együttérzünk veled – veregette meg a vállát Ryan, de szavait meghazudtolta fülig érő szája.

– Halljátok, mi derítettem ki – huppant le melléjük vidáman Ivy. – Itt meg mi történt? – nézett értetlenül a búskomor Lucasra, és az őt vigasztaló vigyorgó Ryanre.

– Parker nem bocsátott meg Lucasnak – legyintett Ethan.

– Aha – bólintott mindentudóan Ivy. – Mi ez? – kérdezte, mikor észrevette a már gazdátlan poharat.

– Megkaphatod – vetette oda neki Ethan.

– Fúj, dehogyis kell. Ez undorító! – mondta undorodva Ivy. – Na de nem is ezért jöttem.

– Akkor miért? – kérdezte kíváncsian Dennis.

– Kiderítettem, hogy honnan tud Lisa a mardekárosok bezárásáról.