~Yoongi szemszöge~

Fel kaptam a fejem gondolataimból. JK teljesen feketében kapucnival a fején készült el menni. Felugrottam, és el kaptam a karját. 

Mit titkolsz előlem?-Össze akadt a tekintetünk.

Dolgom van!-El fordult.

JK! Hobi?-Szegeztem neki a kérdést. Felsóhajtott.

Ki hallgatott egy beszélgetést, azt mondta oda megy. Próbáltam lebeszélni róla de...-Tárta szét a karját.-Inkább oda megyek.-És mielőtt bármit is mondhattam volna elviharzott. Láttam hogy aggódott, tudtam hogy régebbről ismerik egymást, Hobi sokat mesélt Jk-ről és most láttam csak igazán hogy JK is nagyon bírja Hobit.

Tehetetlenül ültem vissza a kanapéra ami lassan már a törzshelyemmé vált és vártam...

Be kapcsoltam a tv-t de a dobozban semmi érdekes nem volt. Sóhajtva le kapcsoltam és ki mentem a konyhába. Inni kéne valami erőset. Nyitogattam a szekrény ajtajait,hátha találok valami töményet,mikor meg hallottam a garázs felőli ajtót nyílni. Jisoo volt az. Fáradtan dobta le táskáját a kanapéra majd tenyerébe temette arcát. Valami hajtott hogy le üljek mellé. Ahogy megérezte a közelségem fel kapta a fejét.

Miért nem alszol?Késő van.-A hangja nagyon feszült volt. 

Baj van?

Csak...csak volt egy súlyos sérültem aki majdnem meghalt.-Mennyi fájdalom van a hangjában!

Azt ugye tudod hogy nem fogsz  tudni mindenkit meg menteni...Jisooo!

Miért baj az ha én ezt nem akarom elfogadni?Miért kéne ebbe bele nyugodnom?

Mert akkor előbb-utóbb bele őrülsz.-Sóhajtottam.-Igen,én is láttam ártatlan embereket meg halni,akikért semmit sem tudtam tenni.Nehéz,és nem is lehet el felejteni,de tovább kell lépni.Ennyi.-Rá néztem.Egy kóbor hajszál bele lógott a szemébe én pedig öntudatlanul fel emeltem a kezem és a füle mögé simítottam a kis szökevényt.Ahogy hozzá értek az ujjaim,mintha hirtelen milliónyi hangya költözött volna a kezembe.Meg babonáva bámultunk egymásra,mígnem Ő hirtelen fel ugrott és szótlanul ki rohant a nappaliból.Le dermedve ültem egy darabig,aztán el vigyorodtam.Zavarba jött,Tőlem.Az érintésemtől.Ez elégedettséggel töltött el.Fél percig még ültem a kanapén majd vissza mentem a konyhába folytatni előbbi tevékenységem.

~Hoseok szemszöge~

A rendőrfőnök irodájából jöttem ki éppen mikor egy különös beszélgetésre lettem figyelmes. Nem láttam tisztán a két tagot, de a mondandójuk felkeltette a figyelmemet. 

... igen és Chan Woo nem sokáig fog várni. Ha ma este nem oldod meg a dolgot akkor mi sem járunk jobban mint Lee.  

Lee hülye volt.-Mondta a másik. 

 Ajh, mindegy.-Mondta az előző.-Este pontban 9-kor ott leszünk a 9-es dokknál és el simítjuk a dolgot.

Ajánlom is, nem akarok hullaként lebegni valahol a cápák között. 

Fejezd be!-Mondta a másik idegesen.-Odamegyünk, úgyis csak ketten lesznek, lepuffantjuk a 2 tagot, vissza szerezzük a lóvét, Chan boldog lesz, mi is boldogok leszünk, és még pénzt is kapsz érte.-Egy darabig még pusmogtak de én azt már meg sem hallottam. Folytattam utamat az irodámba mikor észrevettem JK-t. Mostanában többször be járt ide. Yoongiról hozott információkat. Örültem hogy Swag barátom jó kezekben van, hálás voltam érte JK-nek, bár mikor el mesélte Suga hogy került oda, el ámultam. Kemény csaj lehet a nővére. JK oda lépett hozzám.  

Mi baj?-Kérdezte. 

Este a 9-es dokknál készülnek valamire. 

Mikor?-Láttam rajta hogy meg feszül.

9-kor.-Válaszoltam izgatottan.  

Ugye nem akarsz oda menni?-Fogta meg JK a karomat. Dühösen fújtattam egyet. 

De,  és nem tarthatsz vissza. Szorít az idő JK, Suga bajban van és az sincs kizárva hogy nem-e én leszek a következő akit megkeresnek. Szóval ha segíteni nem akarsz legalább ne állj az utamba!- Ki kerültem és be ültem az asztalomhoz. JK szemben rá támaszkodott, úgy nézett velem farkasszemet, végül ellökte magát és idegesen túrt a hajába. 

Mit kapok én ezért Sugától!?-Motyogta, majd fel alá kezdett járkálni az asztalom előtt.

Az ég szerelmére. Ülj már le, feltűnő vagy. 

Ajh!-Morgott, legyintett és el viharzott. Nehezen telt el a nap, próbáltam Suga szavait felidézni. "Sose hagyd hogy az érzelmeid el sodorjanak, törölj ki mindent a fejedből és csak a célodra koncentrálj". 

Ó Suga, bárcsak itt lennél!-Gondoltam.

JK később fel hívott, újból próbált le beszélni hogy oda menjek, de én hajthatatlan voltam. Fél 9 volt mikor harcra készen elindultam a dokkokhoz. Hamarabb akartam oda érni hogy egy megfelelő rejtekhelyet találjak magamnak, elővettem a kis kamerámat és várakozni kezdtem. Nem sokat kellett várnom, mikor hangokat hallottam, majd két fickó állt meg alig 3 méternyire tőlem. Ez aggasztott mert féltem hogy meg láthatnak. Kis várakozás után egy kocsi fordult oda és meg állt nem messze tőlük.Két igencsak tagba szakadt fazon szállt ki a kocsiból.

Itt vagyunk, mit akartok?-Kérdezte egyikőjük.

Chan üzenetét kell át adnom.-Mondta az egyik fickó, akiket reggel ki hallgattam. 

Mióta dolgoztat Chan rendőrökkel? 

Azt üzente kéri vissza a pénzét. 

 Igazán? Miért kéne vissza adnom?-A hangjától kissé felállt a szőr a hátamon. Feszült csend lett és ezt a csendet ki használva jelzett a kamerám hogy nem jók a fény viszonyok. Mi? Kiáltottam magamban, ne ne ne... 4 harcra kész tag indult a rejtek helyem felé. 

Végem van.-Gondoltam, majd a kamerámat egy gyors mozdulattal az egyik hordó mögé rejtettem, majd kivágódtam és elkezdtem futni a másik dokk felé nyomomban a 4 fickóval. Hallottam ahogy rám lőnek, a golyók el suhanását a fülem mellett. Fedezékbe vágtam magam és viszonoztam a lövéseket.

Csend lett, túl nagy csend. Hirtelen mozgást láttam a szemem sarkából, lőttem. A tag össze esett, arrébb araszoltam, óvatosan ki lestem majd újra lőttem. Fájdalmas kiáltás, már csak kettő maradt,számoltam vissza. Hangokat hallottam a hátam mögül ezért megfordultam és az ellenkező irányba haladtam. A háta mögé kell kerülnöm. Körül néztem. Mindenhol konténerek, valószínűleg el szállításra vártak. Hirtelen lövéseket hallottam, jobbról de nem nekem szólt. Arra indultam, majd újabb lövés. Ezúttal engem céloztak de nem talált. Ellöktem magam és lőttem. Észleltem hogy az ellenfelem holtan esik össze, ugyanakkor újra lőttek. Éreztem a mellkasomat ért ütést. Nem bírtam mozdulni, valaki elindult felém de én már csak el mosódott alakját láttam, aztán újra lövést hallottam, a tag el tűnt. Zihálás, a saját zihálásom, majd valahonnan nagyon mélyről JK hangja ahogy a nevemet üvölti. Látom az arcát a könnyeit, érzem a két kezét az arcomon majd elnyel a sötétség.

~Jungkook szemszöge~

Tae, küldj egy mentőt!-Üvöltöttem a telefonba, zokogástól el csukló hangon.-9-es dokk, siess!- Ledobtam magam mellé a telefont, majd Hobi feje alá tettem a kabátom. Végig beszéltem hozzá, könyörögve hogy ne adja fel. Végre meg érkezett a mentő, Tae ugrott ki Hyun Jun-al. Ki vették a hordágyat gyors ellátásban részesítették Hobit majd be rakták a mentőbe. Mivel nem mentem velük amilyen gyorsan csak tudtak el vonultak. Szét néztem, fel mértem a terepet, majd miután meg találtam Hobi kameráját be ültem a kocsimba és én is a kórházba siettem.

Jisoo már ott volt, de engem nem engedtek be a műtőbe. Örökkévalóságnak tűnő idő telt el mire Tae ki jött. 

Figyelj!-Mondta.-Nagy a baj. Kómában van és nem is biztos hogy túléli. Kritikus helyen érte a golyó.-Lerogytam a székre, összeomlottam. 

Van egy menyasszonya, Tae, mit mondjak majd neki?

Ki nyílt az ajtó Jisoo jött ki rajta.

Menj haza!-Mondta lágyan.-Most úgysem mehetsz be hozzá.

Jii! 

Nem JK életveszélyes állapotban van, óvnunk kell őt, menj most haza, ne kelljen most veled is foglalkoznom.

Fel sóhajtottam, majd lassan fel álltam a székről és el indultam. Meg kell mondanom Sugának mi történt, hogy nem értem oda időben.

Óvatosan nyitottam be a nappaliba, de hiába reméltem hogy Suga már alszik, ott várt rám. Mondani szerettem volna valamit de csak eltátottam a számat, majd vissza is csuktam. Suga 2 lépéssel mellettem termett és meg markolta a mellemnél a felsőt.

Azt mondtad vigyázol rá.

Üvöltötte az arcomba.

Suga.... Én.. nem...-Nem bírtam tovább mondani, kirántottam a felsőm a kezei közül majd hátamat a falnak döntve le engedtem magam a földre. Eddig bírtam tartani magam, én a vagány JK, aki mindig a bajkeverő volt és sosem sírt, most úgy bőgtem mint egy szaros gyerek. Suga mozdulatlanul állt majd leguggolt elém.

JK, meséld el kérlek!-Bár most nyugodt volt a hangja, de engem mégis kirázott tőle a hideg. Bele kezdtem a mondandómba és ő egyszer sem szakítva félbe végig hallgatott, majd fal fehér arccal be ment a szobájába. Jin hangja rázott ki a gondolataimból. Bólintottam, de fogalmam sem volt mit mondott, mert nekem folyton Hobi járt a fejemben.

2020.04.19.   21:32