~Yoongi szemszöge~

Kissé feszült voltam. Hoseok lazán sétált mellettem mintha csak sütit készülnénk venni. Rá néztem mosolygós arcára és én is egyből nyugodt lettem. Ő volt az egyetlen barátom, bármire képes lettem volna érte. Még meg halni is ha kell. Sötét volt mikor a rakpartra értünk, és mivel csak találgatásaink voltak a keleti dokkok felé vettük az irányt. Kétrét görnyedve lopakodtunk a konténerek mellett, próbáltunk beolvadni a sötétbe, nem lett volna jó a lebukás. Szinte örökké valóságnak tűnő idő telt el, mire mozgást észleltünk. Egy rakodó hajó állt be az egyik dokk mellé, majd az egyik közeli épületből öt sötétbe öltözött fickó sétált oda. Hoseok kamerával vette a történteket. Az egyik fickó előre ment-ő lehetett Chan Woo-és szóba elegyedett  a hajóról le szálló legénység egyik tagjával. Némi szóváltást követően a hajóról érkezettek el tűntek a hajón, majd pár perc múlva nagy ládákat cipelve tértek vissza. Hoseok zummolt hogy látható legyen a ládák tartalma. Tele volt rakétavetőkkel. Újabb tárgyalás, majd Chan Woo átadott egy táskát. Egy nagy teherautó állt be melléjük, amire fel pakolták a ládákat, majd mindenki szét széledt. Mikor tiszta volt a terep Hoseokkal vissza mentünk autónkhoz és amilyen gyorsan csak tudtunk távoztunk a helyszínről. 

***

Min nyomozó vagyok!-Szóltam a telefonba. Már bőven reggel volt és eléggé fáradt voltam már, de úgy gondoltam szólok az ügyésznek hogy mit láttam.

Igen?-Hallatszott az ügyész feszült hangja a telefonban. Tartottam egy kis szünetet majd be számoltam az éjszaka történtekről. 

Úgy gondolom..-Mondtam..-Hogy egy olyan felvételre lenne szükségünk ahol Chan Woo arca tisztán látható, és az sem lenne hátrány ha valahogy ki tudnánk belőle szedni a neveket akikkel kapcsolatban van. Ezzel csak az a gond hogy amíg nem tudjuk ki a korrupt a rendőrségen addig nem igazán tudunk szabadon mozogni. Ha sikerülne tiszta felvételt szerezni akkor a rendőrséget megkerülve nyilvánosságra kell hozni, mert különben sosem fog kiderülni az igazság. Így is vigyáznunk kell hogy ne kerüljön senkinek a fülébe hogy mit tervezünk. Továbbra is azt kérném hogy maradjon a négy fal között és ne mutatkozzon! A rendőrség keresi és ha ők meg találják akkor én már nem tudom megvédeni. Majd még jelentkezem.-Ezzel le tettem a telefont.

Már épp indulni készültem ki az irodából mikor jött Hoseok hogy a rendőrfőnök hívat. 

Csak óvatosan!-Mondta idegesen bólintva az irodája felé. Meg volt győződve róla hogy a rendőrfőnök sáros és be vallom én is így éreztem. Nem szoktam ideges lenni a jelenlétében, de most valamiért görcs állt a gyomromba. 

Min nyomozó! Örülök hogy látom.-Mondta, mindeközben papírjaiba mélyedve, még csak rám sem nézve.-Jae Beom nyomozó mondta hogy éjszaka látta magát és Hoseokot elhagyni az épületet. Meg tudhatnám esetleg hogy mi okból voltak távol? Tudomásom szerint elég soká tértek vissza.-Döbbenten bámultam rá. 

Az a nyomorult Beom.-Gondoltam magamban.-Egyszer még bele taposok a szájába. 

A rendőrfőnök várakozóan nézett rám, én pedig kislányos zavaromban csak annyit tudtam mondani hogy:

Csak megéheztünk és megfeledkeztünk az időről.-Egy pillanatra hitetlenül csóválta a fejét. Aztán végül egy hamis mosollyal nyugtázta a hallottakat. Intett hogy elmehetek, de én biztos voltam benne hogy átlátott rajtam. Csak az ketyegett a fejemben hogy minél hamarabb haza kell érnem és ki kell törölnöm mindent ami az ügyésszel való kapcsolatomat bizonyíthatná. Vissza mentem Hoseokhoz, el mondtam mi a helyzet, majd gyorsan el köszöntünk és ki-ki ment a dolgára.

~Hoseok szemszöge~

Eszembe jutott hogy Yoongi irodájában hagytam a kabátomat. Vissza szaladtam érte és akkor vettem észre hogy ott maradt a telefonja. Rá markoltam és épp ahogy indultam kifelé egy pillantást vetve az ablakra még meg láttam Yoongit ahogy a kocsijához igyekszik, ugyanakkor két gyanús alakot is észre vettem akik megpróbálták észrevétlenül követni. Dobogó szívvel rohantam ki az irodából mit sem törődve a rám szegeződő tekintetekkel, menet közben kapva magamra a kabátom, de mire kiértem már eltűntek a szemem elől. Idegesen vágódtam a kocsimba és Yoongi háza felé vettem az irányt.

Istenem csak időben oda érjek!

~Yoongi szemszöge~

Ahogy kiléptem az épületből észrevettem hogy követnek. Be szálltam a kocsimba és meg próbáltam őket lerázni, de ezek vérprofik voltak. Teljesen rám tapadtak, követtek a házamig. Nyugalmat erőltetve magamra be mentem a házba majd bezártam. Elrejtőztem a lépcső alatti mélyedésbe, kivettem pisztolyomat a tokjából és vártam. Közben próbáltam felvázolni a lehetőségeimet. Ketten vannak, tehát két oldalról fognak támadni. Bárhonnan is próbálnak a házba bejutni, annak hangja lesz. A lényeg hogy maradjak higgadt. Chang is mindig azt tanította, hogy a jó harcos mindent kikapcsol és nem hagyja hogy az érzései vezéreljék, mert az érzések saját magunk ellen fordíthatnak minket.

Tehát vártam. Hirtelen berobbant az ajtó és valaki besétált rajta. Lassú léptekkel próbálta felderíteni a terepet. Higgadtan megvártam míg közelebb ér, majd neki ugrottam. A fegyver ki esett a kezéből ezért rá startolt az enyémre. Különös táncszerű mozdulatokkal hadakoztunk a fegyveremért és egy darabig úgy tűnt hogy nincs esélyem ellene, taggbaszakadt böhöm állat volt, én meg nem mondhatom magam valami díj birkózónak, úgyhogy igencsak meg kellett küzdenem vele. A végén mégis csak kiütötte a kezemből a fegyveremet.

Na mi van nikkelbolha?-Röhögött fel. Elegem lett belőle. Hallottam hogy a hátsó ajtó kivágódik, mire a pasas gonosz vigyorra húzta a száját, de aztán elkomorodott, mert a hangokból ítélve társasága akadt. Nekiiramodtam, a konyhába rongyoltam és felkaptam a pulton heverő kést. Hallottam hogy utánam vágódik és még épp időben fordultam meg hogy kitérjek az ütés elől. Ki kapott egy kést a tartóból és felém indult. Támadó állást vettünk fel úgy köröztünk. Beszűrődtek a kinti harc zajai, a szitkozódások közepette megismertem Hoseok hangját. Támadóm gyakran lendült előre a késsel a kezében, én pedig igyekeztem hárítani, kaptam egy két karcolást amit viszonoztam is szépen. Lendült, próbáltam kitérni de ezúttal a konyhaszigetbe ütköztem,ő pedig betalált. Fájdalmas nyögés hagyta el a szám ahogy megéreztem az oldalamba mélyen behatoló kést. Meg feszített erővel szabadítottam ki magam és elindultam a bejárat felé. Hallottam hogy követ. A pisztolyomat fürkésztem mikor meghallottam hogy kibiztosítja a pisztolyát. Le dermedten. Hallottam hogy egy lövés dördül, majd a hátam mögött egy puffanást. Oldalra nézve pedig Hoseok állt ott, kezében a pisztolyommal. Kérdőn néztem rá, de nem válaszolt, helyette a kezembe nyomta a telefonomat. 

Hogy került hozzád? 

Az asztalodon hagytad, utánad akartam hozni mikor is észrevettem hogy követnek, és mivel nem volt nálad amin hívni tudlak inkább ide jöttem. 

Ekkor halk szirénázást hallottam, fogtam az előszobában hanyagul le dobott táskámat, bele dobtam a táblagépem amin minden adatom, meg ügyem mentve volt majd a telefont a zsebembe vágva ki mentünk a hátsó bejáraton keresztül. Iszonyatosan fájt az oldalam, de most nem foglalkoztam vele. A kocsijainkhoz érve barátomhoz fordultam. 

Én egy időre eltűnök, te pedig mondd azt hogy nem tudod mi történt, hogy mostanában furcsán viselkedtem, titkolóztam előtted. Nem szabad hogy rád is gyanakodjanak. Értesz Hobi? 

 Suga, te meg sérültél?-Kérdezte válasz helyett. 

Tűnj már el!-Szóltam rá. Mindketten bepattantunk a kocsinkba és felszívódtunk.

2020.04.13.   19:18