~Jimin szemszöge~

Ajtó csukódásra ébredtem, de nem tudtam egyből kinyitni a szemem. Érzékeltem hogy valaki meg állt mellettem, de egy darabig nem volt semmi. Ki nyitottam a szemem, a szobában ahol voltam nem volt túl világos így nem bántotta a szememet a fény. Egy rendőr állt mellettem és rosszkedvűen bámult kifelé az ablakon, majd hirtelen felém fordult, de úgy nézett rám mint aki szellemet lát. Teljesen lesápadt, úgy nézett ki mint aki össze esni készül. Sápadt bőrén jól ki vehetőek voltak a hegek amiket vélhetően verekedés közben szerzett. 

Maga kicsoda, és miért bámul ennyire? Hahó, talán rosszul van?-Kérdezgettem. Megrázta a fejét. 

Nem.-Nyögte ki végül.-Csak hosszú volt az éjszaka. Amúgy Jeon Jungkook vagyok.. khm... vagyis JK. Ügyész úr, beszélnem kell magával.

Végig ahogy beszélt érezhető volt rajta a feszültség, bár meg kell hagyni ez semmit sem vett el vonzerejéből, sőt. Éreztem ahogy izgalom fut végig tagjaimon ahogy megszólalt, egy pillanatra le kellett hunynom a szemem. 

Ne áltasd magad te barom!-Próbáltam nyugtatni magam.-Ez a dög valószínűleg a csajokra bukik, úgyhogy... -Ki nyitottam a szemem és próbáltam lehiggadni. 

Emlékszik esetleg arra mi történt tegnap este?-A kérdés vissza zökkentett az álmodozásból. 

Hmm, nagyjából. Betörtek hozzám, és...-Ekkor tudatosult igazán bennem az előző este. Ránéztem a rendőrre, a sebzett arcára, akkor jöttem rá.-Maga volt...-Suttogtam.-Maga szedte le rólam a támadóimat.-Körbe néztem, kórházi ágyon feküdtem. Ekkor elöntött a pánik, le rúgtam magamról a takarót és ki akartam ugrani az ágyból.-Engedjen!-Szóltam rá, miközben próbált vissza tolni az ágyra. Persze erősebb volt mint én, és az érintése...-El kell tűnnöm, nem érti, Chon Woo emberei itt is meg találnak. 

Nem.-Mondta és egy határozott mozdulattal visszatolt fekvő helyzetbe. Más esetben még értékeltem is volna de most! -Fejezd be!-Mordult rám.-Itt nem fognak keresni, és én amúgy sem hagyom hogy bántódásod essen!-Mondta, majd mint aki most tér magához hirtelen elengedett és zavartan harapdálta a száját.  

Beszélnem kell valakivel a rendőrségen, valakivel aki tiszta, aki... Aki feddhetetlen!-Mondtam idegesen. Néma csend állt be, láttam rajta hogy gondolkodik. 

Van valaki, ő a legjobb.. Min nyomozó. Min Yoongi. Elég fura, magának való fickó, kerüli a nyilvánosságot, de nála meg bízhatóbb embert nem tudnék ajánlani. 

Még egy darabig beszélgettünk, meg tudtam hogy a két fickó aki megtámadt halott, Jin jól van. Később ő is be jött egy Namjoon nevű fickóval, aki végig kedvesen mosolygott. Majd bejött egy fiatal doktornő. Mosolygott, Namjoontól és JK-től bezsebelt egy-egy puszit kedvesen köszönt Jinnek akinek tiszta vér volt a ruhája. Tudtam hogy az az én vérem. A lány felém fordult. 

Üdvözlöm ügyész úr, Jeon Jisoo vagyok, örülök hogy jobban van.-Zsebre dugott kézzel állt mellettem, sztetoszkópja a nyakában lógott, ízléses szemüveget viselt, szép barna haja, telt lágy ajkai voltak, ragyogó fehér hibátlan bőre. 

Nahát, maga hihetetlenül gyönyörű.-Sóhajtottam egyet, de nem jött zavarba. 

Taehyung doktor szerint teljesen rendben van, akármikor haza mehet, a családja is tud gondoskodni önről. 

Nincs családom.-Nyögtem, majd lesütöttem a szemem.-Nincs... senkim. Namjon előre hajolt. 

Jöhetne hozzánk is, Jin majd vigyáz rá, Tae mondta!-Bökött az ajtó felé.  

Na, Jisoo, kérlek!-Szólalt meg JK is.-Haza nem mehet, te is tudod jól.-Mondta, majd rám nézett, de gyorsan el is kapta tekintetét. Jisoo nem tudott ellenállni neki így beleegyezően bólintott. 

Jó, szedjétek össze magatokat, még elintézek valamit és mehetünk haza.-Jint és JK-t kivéve mindenki kiment. 

És most hogyan tovább?-Kérdezte Jin az ablakhoz sétálva. Bambán meredtem rá, nem tudtam. De a fiatal rendőr hirtelen mellém lépett, egész közel.

Beszélünk Min Yoongival.-Mondta.-Ez az egy esélyetek maradt. Most pedig ki az ágyból!- Mondta, és lerántotta rólam a takarót amitől mindketten zavarban jöttünk, hiszen rajtam csak egy kis kórházi ing volt. Elvörösödtem, ő pedig zavartan köhécselt.-Ha segítség kéne... Jin segíts neki felöltözni!-Fordult hirtelen a coloshoz aki még mindig az esőt figyelte.  

Ne.. nem kell, meg oldom én.-Próbáltam felállni de olyan ügyetlen voltam hogy dőlni kezdtem, JK pedig ugrott és én egyenesen a karjaiban landoltam. Zavartan köhécselt, de nem engedett el, végig tartott míg Jin segítségével fel öltöztem. Közben végig éreztem magamon perzselő tekintetét. Valahonnan előkerült a telefonom is, Jin elhozta nekem, meg a táskám, néhány hamarjában bedobált ruhával, irataimmal és az adathordozóval.

Ezt mikor hoztad?-Nézett rá értetlenül JK.

Mikor elmentél a kocsiért, tudtam hogy ezekre szüksége lesz, ezért vissza szaladtam értük.

A ház ahová mentünk hatalmas volt.Megtudtam hogy Jisoo JK nővére, gyermekkori barátok Tae-val, akit jegyzem én még nem is láttam, és Namjonnal. A ház Tae tulajdona, szüleitől örökölte, van benne jakuzzi, szauna, meg egy saját kompletten berendezett betegszoba is ahol a lány szavával élve még műteni is lehetne, merthogy Tae-nak mindene a munkája és ha valamelyikőjük rosszul lenne vagy valami baleset lenne, helyben lenne, a kórház pedig ahol voltam egy nem túl nagy magánkórház. Mikor Tae apja meghalt és ő meg kapta az örökségét úgy döntött hasznos célokra használja a pénzét, így létrehozott egy kis magánkórházat.Miután mindent megbeszéltünk JK-től kaptam egy számot ami a nyomozóé volt. Úgy döntöttem felhívom, segítséget kell tőle kérnem. A telefon kicsöngött, majd valaki beleszólt. 

Min Yoongi!-A hang kellemesen meg nyugtatott, valami furcsa melegség öntött el, de nem foglalkoztam ezzel. 

Üdvözlöm...Park Jimin vagyok.-Egy pillanatra ijesztő csend lett már azt hittem bontotta a vonalat, de akkor meghallottam ahogy élesen be szívja a levegőt. 

Jól van?-Hallottam a kérdést.-Mindenki magát keresi, meg a választ a lakásában talált 2 hullára! 

Nézze!-Szúrtam közbe.-Nem húzom az időt, küldök magának emailban egy kis érdekességet, ha érdekli az ügy hívjon vissza, a számomat kijelezte a telefonja, ha nem vállalja semmisítsen meg mindent amit küldök. 

Rendben!-Hallottam a választ.-Küldje!-Ezzel bontotta a vonalat. 

***

Talán félóra telhetett el mikor megcsörrent a telefonom. Izgatottan vettem fel. 

Az üzenet végén valami ma esti szállítmányt említ. Erről mit tud?-Tért egyből a lényegre.  

Sajnos az informátor nem hallotta tisztán és a helyszín sem a legpontosabb, csak annyit tudunk hogy fegyverek átvétele készül és hogy a rakparton a keleti dokkoknál. 

Rendben.-Mondta.-Amint megtudok valamit jelentkezem. Nem tudom hol van, és ez egyelőre maradjon is így legalább nem találnak magára, ha én lebuknék, ne menjen ki az utcára, ne mutatkozzon. Az amibe most beleássuk magunkat sok befolyásos és ismert embert érint, akik nem fogják tétlenül nézni hogy mi alájuk vágunk. Érti, ugye? 

A szakmámból kifolyólag is!-Vágtam vissza. Nem akartam bunkó lenni de ezt azért nem tudtam szó nélkül hagyni.

Jól van.-Mondta.-Majd még jelentkezem. 

Magam mellé tettem a telefont és a végig feszülten figyelő Jinre néztem. 

Minden rendben lesz.-Mondtam, ő pedig végre elmosolyodott.

2020.04.10.  12:40