~Namjoon szemszöge~

Úgy ültek ott a székben mint két rakás szerencsétlenség. Néztem őket. JK-nek a keze volt tiszta vér a másiknak meg a ruhájára is jutott. Kezükbe nyomtam egy-egy pohár kávét majd megtámasztottam a szemközti falat. Karba tett kézzel néztem hol egyikre hol másikra. Ujjammal JK-re böktem.

Te, magyarázattal tartozol!

Khm... szóval, én csak kimentem egy riasztásra, és hát.... 

 Igen? 

Khm...levakartam róla 2 sötét alakot. 

Azt se felejtsük el, hogy kinyírtál két embert!-Tette hozzá a JK mellett üldögélő fickó. Tátott szájjal bámultam rá. 

Hogy mit csináltál?-Kérdeztem elhűlve. 

Nem sok választásom volt.-Morogta JK.

Na jó.-Mondtam.-És miért nem egy állami kórházba vittétek? 

 Azt nem lehet.-Morrant fel a másik.-Ott keresnék legelsőnek. 

Hna.. jó, tisztázzuk valamit!Te ki vagy? 

Kim Seokjin, könyvelő vagyok. Chan Woo fizetett azért hogy a könyvelésében rendet rakjak, csakhogy rájöttem honnan szerzi be a hatalmas vagyonát. A bizonyítékokkal a kezemben megléptem és átadtam Park Jiminnek. De ezek valahogy rájöttek és megkeresték. Időben érkeztél.-Fordult végül JK-hez.

Várj, mi?-Kapta fel a fejét esztelen rendőr barátom.-Az a fickó ott bent az ügyész Park Jimin?-Elképedve néztünk rá. El gondolkodtam a hallottakon. JK felállt, mennie kellett, nem akart feltűnően sokáig távol maradni, még a végén le bukna. Alig hogy elment kinyílt az ajtó és Tae lépett ki rajta. Szétnézett. 

Jungkook?-Kérdezte? 

Mennie kellett.-Mondtam hanyagul. Jin idegesen felugrott székéből.

Mi van vele? 

 Megmarad.-Mosolygott Tae biztatóan. 

Figyelj TaeTae!Válthatnánk pár szót?-Vontam félre. 

Mondd!-Hajtotta oldalra a fejét. 

Az a helyzet hogy a srácot el kell vinni biztonságos helyre, és szerintem Jinnek is kéne szállás.-Böktem Jin felé.

Rendben.-Motyogta.-Pár napra meg húzhatják magukat nálunk, hely van bőven, én bízom a megérzéseidben.-Veregette meg a vállam, majd bólintott Jinnek és el sietett. Jin szomorú szemekkel nézett rám, jó arcnak tűnt de most eléggé gatya volt. Rávigyorogtam. 

Egy darabig nálunk lehetsz, gyere velem. Reggelig itt leszünk a kórházban.-Néztem rá menet közben. Olyan magas volt mint én. Lassan elmosolyodott. 

Nahát.-Mondtam.-Szívdöglesztő mosolyod van, még jó hogy itt vagyok veled, lehet valamelyik nővérke letámadna.-El kezdett valami hihetetlen ablaktörlő nevetést hallatni, mire röhögnöm kellett. 

Jól indul.-Gondoltam.-Csak ne vihogjon gyakran.

 A gondolatra újra felröhögtem, majd be invitáltam a biztonsági szobába, ráböktem az egyetlen heverőszerűségre ő pedig kényelembe helyezte magát és szinte azonnal el is aludt.

~Jungkook szemszöge~

Háromnegyed 5 volt, épp a műszakomat indultam átadni, mikor szóltak hogy a rendőrfőnök hívat. Idegesen indultam be a nyomozati részlege, hiszen ide ritkán jöttünk, főleg én, akkor is csak akkor jöttem ha megint fejmosást osztogattak. 

Be fordultam a folyosón a főnök irodájához mikor valakibe ütköztem. 

Hé, nem látsz a szemedtől?

Bocsánat Min nyomozó!-Nyögtem. Eddig csak egyszer láttam a nyomozót, akkor is csak messziről. Most így közelről megnézve egészen meglepődtem. Alacsonyabb volt nálam és valamivel vékonyabb is, de tudtam róla hogy jártas a harcművészetekben. Hidegen nézett rám. Önkéntelenül léptem egyet hátra, olyan ijesztő volt a tekintete. 

Hagyd már!-Vágta hátba hirtelen a mellette álló férfi fülig érő szájjal, majd felém fordult. 

Nahát JK, rég láttalak, mi járatban? 

Hívattak.-Válaszoltam tömören. 

Mit csináltál már megint? 

Semmit.-Vágtam rá túl gyorsan mire Min nyomozó olyan szemekkel nézett rám mintha a lelkemig akarna vele hatolni.

Gyere Hoseok!-Szólt rá Min nyomozó.-Fáradt vagyok.

Hobi vigyorogva intett, Min nyomozó kimérten bólintott, majd elmentek. Idegesen fordultam vissza az irodához majd bekopogtam. Beom Seok rendőrfőnök összehúzott szemmel nézett, amitől görcsbe rándult a gyomrom. 

Jó reggelt uram, hívatott? 

Jó reggelt!-Mondta.-Kíváncsi vagyok mi történt magával. 

Mire gondol, uram?-Próbáltam nyugalmat erőltetni a hangomra kisebb nagyobb sikerrel.-Verekedett Jungkook? Elmondaná mi történt?-Bökött az arcomra. Ijedten néztem rá. 

Ez csak... magán... jellegű, tudja olyan... férfi dolog.-Dadogtam. Egy darabig fürkészve nézett majd sóhajtott. 

Jungkook, maga jó rendőr, miért keresi mindig a bajt? Talán örökké csak járőrözni akar? 

Nem uram, szeretnék előrébb lépni.-Nyögtem zavartan.  

Akkor szedje össze magát, most pedig elmehet.-Zavartan jöttem ki az irodájából, majd az öltözők felé vettem az irányt. Néhányan furcsán néztek rám, de nem törődtem vele, tudtam hogy az esti verekedés folyamán beszereztem néhány zúzódást az arcomra, talán még egy két vér foltot is. Nem volt kedvem átöltözni, csak kikaptam a táskám az öltözőszekrényemből és rohantam a kocsihoz. De nem egyből haza indultam, hanem a kórházba. Oda érve izgatottan álltam meg Tae irodája előtt majd bekopogtam.  

Gyere!-Szólt ki az ajtón. Be léptem.-JK!-Szólt és meglepetten bámult rám.-Hogy az istenben nézel ki?-Fel állt az asztaltól és szabályosan a nyakamba ugrott. Szorított egy pillanatig majd el engedett. Kissé el tolva magától vizsgálatot.-Ezt le kell kezelni. Elég csúnya. Te egész éjjel így dolgoztál?-Hadarta. Bólintottam.  

Sietnem kellett vissza, nem volt időm kényeztettetni magam.-A hangom gúnyos volt, ő pedig rám villantotta megnyerő doboz mosolyát. 

Imádtam. Jisoo gyermekkori barátja volt, a közelben laktak. Együtt mentek az orvosira is, szinte sülve-főve együtt voltak és mivel én voltam a kis öcsi akire mindig vigyázni kellett így én is mindig velük lógtam. Ők tanították engem mit kell tenni ha valaki rosszul van, meg sérül, honnan ismerem fel hogy valaki épp miért esik össze. Én pedig még tanítottam őket verekedni, fegyvert használni, célba lőni és JK módra vezetni. Bár az utóbbi Jisoo-nak jobban fekszik.

Le ültem és egy halk sóhaj kíséretében átadtam magam a dokimnak. Ügyes volt, gyorsan dolgozott, alig 2 perc és végzett. 

Hogyhogy egyből ide jöttél, nem haza?-Kérdezte közben.  

Tudni akartam mi van az ügyésszel. Meg hát, beszélni akarok vele.-Le ült velem szembe. 

Jól van, be is mehetsz hozzá csak ne sokáig fáraszd, még elég gyenge. Ja és haza felé vidd magaddal Jint, egy darabig nálunk lesz.-Meglepetten bólintottam de nem szóltam. Feszülten álltam fel, alig vártam már hogy beszélhessek az ügyésszel.-JK, minden rendben?-Kérdezte Tae, az arca aggodalmat tükrözött. Nem tudtam mit mondhatnék, csak vállat vontam.

Megyek TaeTae, beszélek vele, utána csak aludni szeretnék.-Vállat  vont én pedig ki mentem. 

Halkan nyitottam be a betegszobába, be csuktam az ajtót és az ágya mellé léptem. Éreztem ahogy valami megmagyarázhatatlan érzés kúszik a gyomromba ahogy néztem arcát. 

Milyen szép.-Gondoltam, majd hirtelen a számba haraptam. Szép?? Mi a franc? Mi történik velem? El fordítottam a tekintetem, ki néztem az ablakon. Az eső cseppeket látva inkább vissza fordultam. És bele néztem egy csodás szempárba. Különös érzés kerített a hatalmába, amitől teljesen meg rémültem. Meg akartam csókolni! Zavarodott néztem a fickót aki közben engem figyelt. Baszki, nyögtem magamban, menekülj, menj ki. De a lábaim nem mozdultak. 

Maga kicsoda, és miért bámul ennyire? Hahó, talán rosszul van?

2020.04.09.   16:36