~Jimin szemszöge~

Ahogy a kávézóból visszamentem a lakásomra egyből a laptopomhoz ugrottam és csatlakoztattam az adathordozót amit a Jin nevezetű colostól kaptam. Tágra nyílt szemekkel tanulmányoztam azt a temérdek információt ami az arcomba mászott. Volt itt minden:drog, fegyver, gyerekkereskedelem. Köpni nyelni nem tudtam...csak az volt a gond hogy ez nem volt elég bizonyíték ahhoz hogy bármit is léphessek. Törtem a fejem, azt tudtam hogy ehhez rendőri segítségre lesz szükségem, de óvatosnak kell lennem mert Jin szerint ott is vannak emberei. Puhatolóznom kell, biztos van olyan ember aki nem lefizethető. Csak meg kell találni. Na igen, de hogy? Nemrég érkeztem a városba és még nem tudtam jó kapcsolatokat kialakítani senkivel, pedig egy ügyésznek életbe vágóak a kapcsolatai a rendőrséggel és az sem hátrány ha jó informátorai vannak. Nem sokat kellett ezen gondolkodnom, mert hirtelen hangokat hallottam kintről. Le kapcsoltam a világítás majd csendben kiosontam. A lépcső felé vettem az irányt és amilyen halkan csak tudtam le osontam a földszintre.

Éreztem ahogy az idegesség felkúszik a gyomromba de meg tanultam kezelni az ilyen helyzeteket. Mély levegőt vettem és gondolkodni próbáltam. Ki kell derítenem hányan vannak, kell valami fegyver meg egy jó rejtekhely. Van egy pisztolyom de az most esélytelen hogy magamhoz tudjam venni. Marad a kés.

Görnyedten lopóztam a konyha felé közben minden idegszálammal figyeltem hallok-e valami szokatlant.

Ki tapogattam a késtartót és találomra kihúztam belőle egy közepes méretű kést. Kell egy rejtekhely. Csalódottan állapítottam meg hogy az is esélytelen. Maradt a kanapé mögötti rész. Lehúzódtam de nem sokat kellett várnom mire meghallottam az első neszt. Egy. Vártam még kicsit, közben szemem egész jól hozzászokott a sötétséghez így ki tudtam venni az alig 2 méternyire álló alakot. Vártam még de más nem jött. Ekkor a fickó hirtelen megindult felém. Nem nagyon volt mit bonyolítani a helyzeten. Bár nem vagyok egy nagydarab masszív állat, attól még erős vagyok, na meg fürge. A bunyó sem állt messze tőlem, egy időben elég rossz arcokkal haverkodtam így ragadt rám ez-az. Talán több is mint szerettem volna de azért volt hogy hasznát vettem. Mint most is. Felüvöltve ugrottam a mellém araszoló fickóra, aki megállt egy pillanatra. Éreztem ahogy a kés célba talál, hallottam a pisztolyát hangos koppanással a földre esni. Egyszerre kaptunk utána, de a tag lökött egyet rajtam ezért inkább utolsó pillanatban odébb rúgtam a fegyvert, majd újra neki ugrottam. Minden gyorsan, szinte hangtalanul történt. Valahogy neki szorított a falnak és néhány jól irányzott ütést mért a gyomromba. Ki használva elgyengülésemet kicsavarta kezemből a kést... Majd le sújtott vele. Éles fájdalom hasított a vállamba éreztem a hogy elgyengülnek a lábaim. De neki nem volt elég kirántotta a kést és újra le sújtott. Újabb iszonyú fájdalom, éreztem a hogy a meleg vérem folyik le a karomra, a mellkasomra, és biztos voltam benne hogy itt a vége. Hirtelen szakadt le rólam én pedig le rogytam a fal mellett. Valahol buborék alatt érzékeltem hogy valaki idegen van a házban, és dulakodik támadómmal. Majd hirtelen csontok reccsenése és csend lesz. Csak a zihálás hallatszik, de vajon melyikőjüké. Eddig jutottam majd úgy gondoltam inkább elájulok.

~Jungkook szemszöge~

Unottan néztem szét a kihaltnak tűnő utcán.

Hogy itt soha ami izgalmas nem tud történni.-Morogtam az orrom alatt majd kivettem még egy fánkot  a mellettem lévő ülésről. Két harapással eltüntettem, majd a következőért nyúltam volna mikor megszólalt a cb rádióm. Riasztás érkezett a központba utána kéne nézni, a címet mondta én meg egy pillanatra lemeredtem. De hisz ez alig 4 háznyira van! Mivel tökéletes hörcsög fejet varázsoltam magamnak és a beletömött fánkoktól megszólalni sem tudtam csak legyintettem és kipattantam a kocsiból, majd menet közben tüntetve el számból a fenséges fánkom maradványait sietősen a ház felé vettem az irányt. Odaérve könnyezve nyeltem egy nagyot majd vettem néhány mély levegőt. Pedig a nővérem figyelmeztetett már hogy egyszer így fogok meg fulladni, de most tényleg megijedtem.

Ne bassz...-Nyögtem a nyakamat fogva. Erőt vettem magamon, végül is most dolog van. Elő szokott fordulni téves riasztás azt hittem ez is az lesz, mert semmi hang nem hallatszott bentről.

Épp lelépni készültem mikor bentről egy kilátást hallottam. Az adrenalin egyből dolgozni kezdett bennem, izgalom lett úrrá rajtam. Hangtalanul osontam be majd alig lépve párat megbotlottam valamiben. Vagy inkább valakiben. Döbbentem figyeltem a földön fekvő tagot, majd lehajoltam ujjamat a nyakára téve. Élt. Újra hangokat hallottam, dulakodás hangjait, majd nemsokkal rá egy fájdalmas kiáltást. Valamiért szinte lelkemig hatott, egy pillanatra lebénítva gondolkodásomat, de az újabb kiáltás magamhoz térített. Ösztönösen ugrottam a sötét ruhás fickóra aki épp felemelte a kezét. A sötétséghez szokott szemem, így láttam a kés körvonalait a kezében. Dulakodni kezdtünk és rohadtul nem volt könnyű dolgom vele, de valahogy mégis sikerült föléje kerekednem. Éreztem ahogy el borul az agyam, már nem tudtam magam kontrollálni, erősen megszorítottam a nyakát majd egy reccsenést hallottam. Nehéz csend telepedett a szobára, csak a zihálásom hallatszódott. Próbáltam a sötétben ki venni hol lehet az áldozat mikor szemem sarkából mozgást észleltem. Mielőtt mozdulhattam volna lövés dörrent, de a sötétben támadó sem láthatott jobban mint én, így célt tévesztett. 

Az adrenalin szintem az egekig szökött, már semmi nem érdekelt csak hogy elkapjam a rohadékot, így ösztönösen vetődtem leteperve a földre. A földön fetrengve, néha fel egyenesedve ütöttük egymást ahol értük. Fáradtam és tudtam ha nem intézem el hamar a tagot akkor úgy járok mint előbbi bírkózó pajtásom. Neki rugaszkodtam és újra támadtam, mikor hirtelen világos lett a szobában. Támadóm meglepetten pillantott hátra én pedig ezt  kihasználva tepertem le a földre. El kaptam a karját, lábaimat nyaka köré szorítottam. Újabb reccsenés és a fickó élettelenül terült el a földön. Fel néztem és egy pillanatig zihálva figyeltem az ajtóban álló fickót.

Néztem ahogy oda megy a fal mellet heverő férfihoz, óvatosan felületi, majd felsóhajt. 

Él.-Mondja inkább csak magának. Végre felállok és én is oda megyek. 

Hívok hozzá mentőt.-Mondtam a cb rádió után nyúlva, de akkor hirtelen meg ragadta a kezem. 

Kórházba nem vihetjük, ott bármikor megtalálják.-Mondta. Bólintottam. Igaza lehet.

Segíts!-Mondtam majd felszedtük a földről és ki vittük az ajtó elé. El rohantam a kocsimért a pasi meg vissza szaladt valamiért a lakásba. Mikor kiugrottam a kocsiból már kint volt ő is. Az ájult fickót betettük a hátsó ülésre majd a magas fickó is beszállt mellé. Sziréna nélkül indultam, nehogy feltűnést keltsek. Épphogy kifordultam az utcából meghallottam a közeledő szirénázások hangját. Éles kanyarral fordultam be egy mellék utcába. Felvettem a telefont, Tae-t hívtam de nem vettem fel. Akkor Jisoo jött, de ő sem vette fel. 

Baszki, ne már!-Mondtam dühösen. Újra megnéztem a telefonom majd a hívásra nyomtam. Végre fel vették. 

Na mondd, mit is akarsz tőlem ilyenkor?!-Hallatszott az unott hang. Szinte magam előtt láttam Namjoon unott fejét ahogy a szemüvege fölött néz rám.

Súlyos sérültet viszek, 5 perc múlva ott vagyok. Nam, a garázs felől megyek.-Le tettem a telefont nem várva választ. Idegesen néztem a vállam fölött a vörös hajúra. Nyeltem egyet. 

Milyen hibátlan.-Gondoltam. Várj, mi? Hibátlan? Mi a f... Visszafordítottam a tekintetem az útra.Pár perc múlva már be is hajtottam a kórház garázsába. Mindhárman ott voltak mikor beértünk. Nem szóltak semmit csak át nyalábolták a vöröskét a hordágyra és már el is tűntek. A colossal letaglózva sietünk utánuk.

2020.04.08.   14:15