~Jisoo szemszöge~

Sietősen mentem végig a kórház folyosóján. Nehéz szívvel hagytam el házunkat tudva a fiúk mire készülnek. Féltettem őket, ugyanakkor megértetem Suga szempontjait. Meg akarja védeni a családját, akik most már mi lettünk. Igen. Egy nagy család. Tae, Namjoon, Jin, JK, Jimin, Hoby, Suga és én. Be nyitottam az egy ágyas kórterem ajtaján és egy gyengéd öleléssel üdvözöltem Hobit. Egyre jobban van, erősödik az állapota és olyan mint egy igazi angyal. Sokat beszélgettünk mióta magához tért, ő mutatta meg nekem milyen is az igazi Suga. Nem is annyira Swag. Tőle tudom hogy tengette Yoongi kétségek közt őrlődve napjait, soha nem adva fel a reményt hogy meg találja el rabolt testvérét.

Tudod mire derült ma fény?-Kérdeztem fülig érő szájjal, de meg sem várva a választ folytattam.-Yoongi Jimin testvére!-Hobi el képedve bámult rám. Boldogan meséltem el mi történt, de a ma esti programot nem említettem neki. Egy darabig még beszélgettünk, majd mikor már láttam hogy mennyire elfáradt magára hagytam hogy aludhasson. Ahogy ki mentem a folyosóra fel tűnt mennyire nagy a csend, de nem foglalkoztam vele. Tae már el ment, úgyhogy most velem együtt még kettő orvos van valahol az épületben meg az éjszakás nővérkék, na meg egy biztonsági őr. Namjoon most Sugával ment, ezért cserélt a kollégájával műszakot. Tae ennek persze nem örült, nagyon aggódott a fiúkért, láttam a szemeiben a félelmet mikor el köszönt tőlem. Nem is akart haza menni de én el küldtem mert pihennie kell. De most kicsit aggódva néztem szét. 

Hol van mindenki?-Törtem a fejem. A biztonsági terem felé vettem az irányt ami a bejárat mellet volt és be nyitottam. Rémülten kaptam kezem a számhoz. Doyun holtan feküdt a padlón. Feje körül vértócsa terebélyesedett. Ki akartam rohanni a szobából,de ekkor neki ütköztem egy igencsak széles mellkasnak. Ijedten sikítottam fel majd megpróbáltam menekülni. Erősen szorította kezeimet mit sem törődve a kapálózásaimmal. 

El sem hiszed milyen nehezen bukkantam rád.-Szűrte a fogai között az idegen teljesen az arcomba hajolva.

Ki maga?-Suttogtam rémülten,mire fel nevetett. 

Az az ember aki a szemed láttára öli meg a drága öcsikédet és a kanodat.-Mondta gonosz vigyorral az arcán, majd erősen markolva a csuklóimat ki rángatott az épületből. Egy mikrobuszba tuszkolt be ahol néhány tagba szakadt tag nézett rám. Nem nyújtottak valami bizalom gerjesztő látványt így hát jobbnak láttam csendben maradni. Iszonyúan rettegtem, de nem mutattam. 

Ki kell szabadulnom valahogy.-Ez járt végig a fejemben, ahogy végig néztem rajtuk.

Tekintetem az el rablómon akadt meg. Magas volt, fekete hajjal, sötét bőr és össze szűkült sötét tekintettel. Csendben figyelt engem, amitől éreztem ahogy a rettegés a gyomromból egészen a torkomig fel kúszik. Hirtelen megéreztem ahogy a kocsi le lassul majd meg áll. Ki rángattak és egy raktár féleségben találtam magam. A többi fickó is ki szállt majd a kocsi el hajtott. Egy székhez kötöttek, éreztem ahogy a kötelek bele vájtak a húsomba. Hiába próbáltam vissza tartani könnyek szöktek a szemembe. 

Ugyan.-Duruzsolt a fülembe az el rablóm.-Ne sírj! Már nem sokáig fog tartani.-Ekkor lépteket hallottam. Három férfi tartott felém. Az egyik Chan Woo, őt fel ismertem. A másik kettő ismeretlen volt. De ami a legfurcsább volt hogy az egyikőjük pisztolyt tartott a harmadik tag fejéhez. 

Azt hiszem ez egy egész jó estének ígérkezik.-Mondta Chan széttárva a kezeit. Körbe fordult majd rá mosolygott el rablómra.-Szép munka volt, tudtam hogy össze szeded magad.-Rám nézett.-Ennek a Min Yoonginak igazán jó ízlése van.-Mondta.-Kár hogy nemsokára mindketten valahol a pokolban fogtok kikötni.-Olyan hangsúllyal mondta mindezt mintha csak az időjárásról beszélne. De ez a hangsúly sokkal ijesztőbb volt mintha fenyegetőzött volna. Rettegtem. 

Istenem, hol lehet Yoongi? Remélem nem jön ide.-De tudtam hogy Yoongi pontosan ide tart.

~Yoongi szemszöge~

Furcsa érzés fogott el ahogy a dokkoknál lopakodtunk. Jin kint maradt meg figyelőnek JK jobbra fordulva ment a raktár helységbe, Namjoon balról. Én pedig egyenesen mentebb tovább. Valami olyan érzés kerített a hatalmába ami eddig még sosem. Féltem! De nem magam miatt, hanem attól a látványtól ami a szemem elé tárult. Egy szék volt a raktár közepén a szék mellett egy gonosz tekintetű fickó állt a székhez kötözve pedig...Jisoo. Egy fickó volt el terülve a földön, nemrég lőhették le. Chan Woo állt középen, jobbra tőlük egy nagydarab fickó. Próbáltam észre vétlenül közelebb lopakodni, mikor hirtelen valahonnan lövéseket hallottam. Chan arca mosolyra húzódott. 

El kezdődött.-Gondoltam. Gyors mozdulattal be állítottam a mobilom live videót kezdeményezve. Tudtam hogy ennek most nagy visszhangja lesz. Bárhogy is végzem ez a rohadék akkor sem fogja meg úszni. Észrevétlen helyre tettem a telefont vigyázva hogy mindent rögzítsen. Nyugalmat erőltetve magamra ki léptem rejtekemből. Már vártak, láttam az arcukon. Csak Jisoo nem várt, láttam az arcán hogy ő nem akarta hogy meg találjam. Láttam a féltést a tekintetében. Egy pillanatra mélyen a szemébe néztem majd Chanhez fordultam. Tisztában voltam vele hogy az információ csapda volt. 

Végre hogy találkozunk.-Mondta Chan színpadiasan szét téve a kezét.-Szomorú hogy ennek így kellett meg történnie.-Mondta Jisoora nézve. Jisoo félve nézett Chanra.-Az a helyzet hogy terveim vannak a lánnyal, de csak azután hogy te át adod nekem Jint és az ügyészt. 

És mi van ha nem?-Kérdeztem. Újra lövések dördültek, a jobb oldali tagbaszakadt fickó el dőlt. Ekkor el szabadult a pokol. Chan rám lőtt, félreugrottam és ki menekültem a raktárból. Higgadtan kellett gondolkodnom. Jisoot el kapták üvöltöttem közben, bízva benne hogy JK-ék hallották. Közben folyamatosan lőttek szinte minden oldalról, de a lövéseket viszonozva azok egyre ritkábbak lettek. 

Rohadj meg!-Hallottaam valahonnan JK hangját, majd dulakodás hangjait. Lövések, Namjoon szitkozódik.-Baszki!-JK hangja egész közelről. El keveredtem a raktártól a lövöldözéskor, de hirtelen Jisoo hangját hallottam ahogy Channal hadakozott. 

Fejezd be vagy lelőlek!-Szólt rá Chan, majd fel emelte fegyverét. Őrült módjára rohantam hogy időben oda érjek.

~Jisoo szemszöge~

Minden olyan gyorsan történt. Ahogy a jobbra álló tag kidőlt Chan Yoongira célzott, de ő időben ki tudott menekülni az üres raktárból fedezéket keresve. Chan felém bólintott mire újdonsült "barátom" eloldozott és fel rángatott a székből. Ekkor robbant be JK valahonnan oldalról rávetődve a fickóra. El estem a lendülettől de ekkor Chan kapott el. Hátulról át fogva a nyakam hátrált ki velem. Ahogy ki értünk még hallottam JK hangját. 

Rohadj meg!-Üvöltötte. Láttam ahogy a tag fel emeli a kezét, pisztoly volt benne, de JK gyorsabb volt. Valahonnan pisztoly került a kezébe és lőtt.

Chan ekkor egy pillanatra lazított szorításán, én pedig ezt ki használva ki szakítottam magam a szorításából és futni kezdtem. Egy golyó süvített el a fülem mellett. Fel sikoltottam a rémülettől. Szinte fel sem fogtam hogy fel emeli a kezét és rám céloz. Be csuktam a szemem. Egyszerre 2 lövés dördült. De semmi. Ahogy kinyitottam Jin arca tűnt fel előttem, majd lassan összecsuklott. Esés közben elkaptam lerogyva vele a földre. Könnyeimen keresztül fel néztem és akkor meg láttam Yoongit.

2020.04.26.  16:14