11.rész
Le dobtam pólómat miközben ő nadrágom övével bajlódott. Mikor meglett határozott mozdulattal markolt nadrágom és alsó nadrágom korcába és combközépig le tolta rólam. Majd elakadt. El vörösödött én pedig egy apró kis gonosz vigyor kíséretében hátráltam egy lépést.
Nézz végig rajtam!-Mondtam neki.-Jisoo...talán nem tetszik amit látsz?-Zavartan végig pásztázott tekintetével, kissé el időzve meredező férfiasságomon, majd újra rám nézett.
De igen.-Súgta. Újra hozzá simultam, végig vezetve kezem combjain, be osonva a szoknya alatt, a belső combjain, finoman széttolva azokat hogy a falatnyi bugyit félre tolva végre megérinthessem. Hangos nyögés hagyta el ajkát ahogy ujjaim meg találták legérzékenyebb pontját. Belefúrtam arcom a nyakába, ő pedig hátra vetett fejjel sóhajtozott.
Emlékszel az első találkozásunkra?-Kérdeztem zihálva.-Vissza repítettél az életbe. Én...most... el repítelek a... gyönyör... országába.-Tekintetem az övébe fúrtam majd egy határozott mozdulattal el kaptam a derekát és egy gyors csípő mozdulattal bele csusszantam. Abban a pillanatban mintha meg állt volna az idő. Hallottam ahogy kéjesen fel nyög, majd vadul a számba harap. De nem mertem meg mozdulni. Nem akartam ezt a pillanatot elengedni. Ki nyitottam a szemem és bele néztem abba a csodás szempárba. Lassan mozogni kezdtem, finoman, pedig a szívem őrült tempóban vert. Majd egyre gyorsítva töltöttem be Jisoot szenvedélyemmel!
~Jimin szemszöge~
Felmentem a szobámba és magamra zártam az ajtót. JK járt a fejemben. Olyan furcsán viselkedik, mintha teljesen be kattant volna. Ma többször is észre vettem hogy valami nincs rendben vele. Először mikor meg jelent a szobám ajtajában, de szó nélkül el rohant. Utána pedig mikor Yoongival be jelentettük hogy testvérek vagyunk. De a múltkori is, mikor Jisoot próbáltam vigasztalni. Ha nem tudnám hogy mennyi csaja volt már, még azt hinném hogy érez irántam valamit.
Ajh.-Gondoltam.-Túl szép lenne ez hogy igaz legyen.-Egy idő után le mentem de csak Namjoon üldögélt a garázshoz nyíló ajtó melletti fotelban, olvasgatva. Viccesen nézett ki boka villantós kantáros farmerében baseball sapkában és szemüvegben. Az összhatást egy bakancs tökéletesítette meg egy ki nyúlt póló.
Csináltam magamnak egy teát majd a kanapéra ülve a TV kapcsolóért nyúltam. Hírek mentek. Mint meg tudtam sem az én el tűnésemben sem a "gyilkos" Yoongi ügyében sincs előre haladás, egyelőre csak a lány nevére derült fény. El kapcsoltam, de ott sem volt semmi érdekes. Így csak hagytam hogy halkan zúgjon. Hirtelen JK jött le a lépcsőn és mikor meg látott láthatóan zavarba jött. Szinte meg feledkeztünk Namjoonról úgy bambultunk egymásra.
Khm.. Jk, beszélhetnénk?-Azt hittem nemet mond, de végül bólintott.
Gyere!-Mondta és meg indult a garázs felé.
Én oda most nem mennék!-Hangzott Namjoon halálosan nyugodt hangja. Fel sem nézett könyvéből. JK türelmetlen sóhajjal markolta meg a kilincset, de ekkor Namjoon fel állt és szemüvege fölött szúrós pillantásokat küldött JK felé.
Mi a franc ütött beléd?-Kérdezte, de én már akkor sejtettem. Namjoon csak a fejét rázta, ekkor elég felismerhető hangokat hallottunk a garázs felől.
Ott a terasz!-Mutatta mosolyogva majd vissza ült. El kaptam JK karját és nevetve a terasz felé húztam a fiút.
Istenem, milyen kis naiv tud lenni.-Gondoltam.
~Jungkook szemszöge~
Jóleső hűvös levegő csapta meg fel forrósodott arcom. Jimin le huppant az egyik karos székbe én pedig meg támasztottam vele szemben a terasz korlátját. Jimin a távolba merengett, ajkai össze préselődtek.
Tehetek érted valamit?-Törtem meg a csendet. Rám nézett majd el mosolyodott. Éreztem ahogy az a jól eső forróság költözik a szívembe amit akkor éreztem ha rám mosolygott. Soha, még soha egyetlen lány sem tudta ezt belőlem ki váltani és én most értettem meg igazán ezt az egészet. Én vonzódom Jiminhez. Nem. Én igazából szerelmes vagyok Park Jiminbe. Mint akibe villám csapott álltam ott le sújtva, éreztem ahogy elönt a félelem. Mi lesz ezután? Mit kéne tennem? Ő pedig csak mosolygott rám. El kellet fordulnom mert hirtelen vágyakozni kezdtem érte és ezt férfiasságom is jelezni próbálta. Vettem néhány mély levegőt.-Ne haragudj!-Nyögtem hirtelen.-Én..én nem... nem érzem jól magam.-És mit sem foglalkozva riadt arcával, vagy Namjoon kérdő tekintetével a szobámba futottam. Namjoon nyitott be a szobába. Ott ültem még mindig az ágyamon, mint egy rakás szerencsétlenség. Mellém ült.
Tudod.-Kezdte.-Attól hogy elnyomod magadban nem lesz jobb.-Csodálkozva néztem rá.
Te..Te honnan.. honnan tudod?-Dadogtam.
Hm, Namjoon szeme mindent lát.-Vigyorgott, miközben egy régi be keretezett képet forgatott az ujjai között. A következő pillanatban a kép ki esett a kezéből és az üvegek csörömpölve hullottak apró darabokra. Sóhajtottam.-Bazz.. jajj JK ne haragudj!-El vigyorodtam.
Tudod igazad van.-Mondtam mire kérdőn nézett rám.-Meg fogom mondani neki hogy mit érzek!
***
Lassan el készülődtem. Teljes harci díszben mentem le ahol Suga és Jin már vártak. Bólintottam hogy kövessenek, és elindultam egy eddig előlük el zárt szoba felé. Ahogy be nyitottunk fel morrantak. A falon mindenféle fegyverek voltak. Minden méretben és formában.
Egy egész hadseregnek is elég lenne.-Lelkendezett Suga. Először láttam valamiért ennyire lelkesedni, csillogtak a szemei ahogy rám nézett, majd mohón válogatott a fegyver arzenálok között. Meg beszéltük a hadi terveinket majd a fegyverek állapotával kezdtünk foglalkozni. Hirtelen Jimin jelent meg az ajtóban. Tátott szájjal nézett szét. Annyira édes volt hogy úgy éreztem szétszakad a mellkasom az izgalomtól.
Én is menni szeretnék.-Tért rá a lényegre.
Hogy mi?-Hördült fel Suga. Fel sóhajtottam. Hirtelen megragadtam a karját és ellenkezésével mit sem törődve magam után vonszoltam őt. A nappaliban magam felé fordítottam és az álla alá nyúltam kényszerítve hogy rám nézzen.
Nem mész Te sehová!-Sziszegtem a szót alig pár centire az arcától. Azt gondoltam ez elég meg győző, de ő dühös tekintettel meredt rám.
Megyek és Te nem tarthatsz vissza!
Biztos vagy benne?-Olyan hirtelen rántottam magamhoz hogy ellenkezni sem volt ideje, vad dühvel tapadtam a szájára és ő ugyanezzel az indulattal viszonozta a csókom. El fulladva toltam el magamtól.-Szóval, elég érthető voltam?-Bólintott. Felnéztem és Suga felvont szemöldökével találtam magam szembe.-Megbeszéltük! Marad!-Zártam rövidre a témát. Kis idő múlva Suga és Jin társaságában elindultunk. Nem is sejtettük ez az este milyen izgalmakat tartogat majd számunkra.
2020.04.22. 19:51
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro