~Jimin szemszöge~

Az elrabolt öcsém...Ez a mondat úgy hasított belém mint valami éles kép. Éreztem hogy le kell ülnöm. Hol remegtem hol pedig melegem volt.

Nem az nem lehet.-Tenyerembe temettem arcom, de szinte fuldokoltam.

Suga zavartan toporgott előttem. Ekkor fel emeltem a kezem és át nyújtottam neki a kezemben lévő képet. Értetlenül nézett.

Mi....?-El hallgatott. Láttam ahogy kezd valami fogalma lenni arról hogy mire akarok kilyukadni.-Hogy került ez hozzád?-Kérdezte.

Kis korom óta velem van, az örökbe fogadó szüleim szerint a kezemben szorongattam amikor át adtak nekik. Sosem tudtam ki deríteni kik lehetnek az igazi szüleim, mert semmi adat nem volt róluk. Azt mondták hogy az utcán találtak, egy csavargó mellett. 

Mi? Téged örökbe fogadtak? Te...ChimChim...vagy?-Alig bírta fel fogni a szavakat amiket mondok. Most én kaptam fel a fejem.  

Chim.-Ízlelgettem.-Mintha már hallottam volna. 

Így hívott anya kis korodban.-Válaszolt.-Jimin....-Tétován néztük egymást aztán Yoongi egy lépéssel mellettem termett és szorosan magához ölelt. Nem tudom meddig állhattunk így mire el engedtük egymást. Yoongi kissé eltolt magától és úgy vizsgálgatott mintha először látna, majd oda hajolt és egy puszit nyomott a homlokomra. Most én ugrottam a nyakába hogy meg öleljem. Mikor felnéztem, JK-t láttam meg az ajtóban falfehér arccal. Egy pillanatig ott állt majd szó nélkül el vonult. Yoongi is látta, de nem törődött vele. Sokáig beszélgetünk még, mire úgy döntöttünk hogy le megyünk és el mondjuk a többieknek. A Yoongival való beszélgetés most más volt, nem civakodtunk, nem húztuk egymást, meséltünk. El meséltem hogy a szüleim gazdagok voltak mindenbe támogattak, szerettek. El fogadták a másságomat és mikor apám beteg lett rám hagyta az összes vagyonát. Yoongi pedig el mesélte hogy anyánk sosem tudta fel dolgozni az el vesztésemet, az egyetlen aki erőt adott neki az Yoongi volt. Szerette és féltette. Depressziós lett, megbetegedett és sajnos túl fiatalon meg halt. Nem sokkal halála után apámnál súlyos daganatos betegséget diagnosztizáltak, de ő nem volt hajlandó semmit tenni a gyógyulás érdekében. Annyira szerette anyánkat hogy nem akart nélküle élni. Szomorúan csóváltam a fejem. 

Tudod azon a napon mikor téged el raboltak apa meg kért hogy imádkozzak érted. Hogy szerető emberek közé kerülj hogy boldog életed lehessen, én pedig attól a naptól fogva minden nap imádkoztam. Nagyon-nagyon sokáig!-Mondta Yoongi csendesen. 

~Jungkook szemszöge~

Be léptem a nappaliba, de senkit nem láttam. Jimin szobájából viszont hangok szűrődtek ki, én pedig valamiért arra vettem az irányt. Mikor oda értem azt láttam ahogy Yoongi puszit nyom Jimin homlokára az pedig boldogságtól fűtve ugrik annak nyakába. Mintha a talaj akart volna ki szaladni a lábam alól. Jimin rám nézett én pedig ki fordultam és a saját szobámba vonultam. Teljesen magam alá zuhantam. Szóval ők ketten... Ők most biztos együtt vannak. Nincs rá más magyarázat, ott ölelgették egymást. 

Az Istenit, mi közöm nekem ehhez?-Le dobtam magam az ágyra és a mennyezetet bámultam. De igazából csak azon kattogott az agyam mi van velem? Miért zavar ez engem ennyire? Dühösen ültem fel az ágyban majd el vonultam zuhanyozni. Végezve ki mentem a nappaliba és le ültem Jin mellé, aki épp telefonált. Szomorúnak tűnt. 

Dong Chan volt.-Mondta, mintha én tudnám miről van szó.-Lalisa holttestét találták Suga lakásán.-Le törölt egy könnycseppet.-Azt mondta hogy ma este nagy meló lesz a 9-es dokknál a keleti rakparton. 8-kor valami nagy rakományra várnak.-Fel álltam, majd hoztam magunknak kávét. Egyszer csak meg láttuk Sugát Jiminnel. 

Szeretnénk valami fontosat bejelenteni.-Mondta Suga. Jimin el vonult majd nem sokkal rá Namjonnal és Jisooval tért vissza. Ahogy vissza tért Suga mellé állt ő pedig meg fogta Jimin kezét. Felhorkantam, fel akartam ugrani el rohanni. Jin ezt meg érezhette mert hirtelen a vállamra tette a kezét és enyhe fej rázással jelezte"Ne tedd haver". Úgyhogy maradtam a seggemen. Jimin fülig érő szájjal bámulta Sugát..

Mi a fasz? Ezek most komolyan bejelentik hogy együtt vannak?-Éreztem ahogy a hányinger kerülget. Nem hiszem el hogy Sugát választotta helyettem.-De miért is érdekel ez engem, nem is érzek iránta semmit. Vagy mégis?-Nem akartam tovább őket nézni ezért oldalra pillantottam és akkor meg láttam Jisoot ahogy sápadtan mered össze kulcsolt kezeikre.

Az a helyzet hogy Jimin és én.-Kezdte Suga, de egy pillanatra el akadt.-Szóval hogy mi... Jesszus ezt olyan fura ki mondani, de...-Futni akartam, menni. Nem bírtam tovább, felugrottam és már épp lelépni készültem mikor Jimin meg szólalt. 

Testvérek vagyunk!-Mindenki állt ott bambán. Jimint néztem, éreztem hogy kezd a fejem be vörösödni Jimin pedig nagyon furcsán nézett rám. Nyeltem egyet, próbáltam le venni a szemem a szájáról de valahogy olyan volt mintha vonzott volna. Tettem egy lépést, de ekkor valaki meg lökött. Jin oda ugrott Jiminhez, megölelte gratulált, majd Sugát is meg ölelte, bár ő ezt annyira nem értékelte. Jimin bocsánatot kért mindenkitől amiért most elvonul. Még egy utolsó furcsa pillantást dobott felém és a szobájába ment. Követtem példáját. 

~Yoongi szemszöge~

Le mentem a garázsba, folytatni a kocsim javítását. Mióta jobban vagyok ezzel foglalatoskodom, segít koncentrálni.

Hallottam a ma estéről.-Fel se néztem, de nem lepett meg hogy Namjoon utánam jött. Láttam rajta hogy nem tetszett neki a beszélgetésem Jinnel. 

El tüntették az embereik hulláját és helyette ennek a lánynak a testét rakták oda, ezzel egy gyilkosságot varrva a nyakamba. Majdnem meg ölték Hobit, a következő pedig Jin lesz. És Jimin...-Végre meg fordultam és rá néztem.-Te talán nem tennél meg mindent hogy tisztázhasd magad? Vagy hogy meg mentsd azokat aki számodra fontosak? Mert én igen. Én nem fogom meg várni hogy ránk találjanak. Nem fogom senki életét kockáztatni csakhogy mentsem a bőröm. Így is túl sok gondot okoztam már.

Szóval itt van a kutya el ásva.-Mondta Namjoon.-Figyelj, mi tudunk vigyázni magunkra. 

És Jisoo..?-Le hunytam a szemem. Nem értettem miért pont vele beszélem meg ezt.-Nem élném túl ha bármi baja is esne.-Mondtam alig hallhatóan. Namjoon el rúgta magát a faltól hozzám lépett és vállamra tette kezét. 

Akkor mondd el neki is.-Bökött fejével a hátam mögé. Hátra néztem. Jisoo állt ott, sápadtan, mégis olyan gyönyörűen. El mosolyodott ahogy Namjoon homlokon puszilta majd rám nézett. Kettesben maradtunk. Lassan közelebb lépett, de mégis mintha félne tőlem tisztes távolságban maradt.

 Talán Te is azért jöttél hogy le beszélj a ma estéről?-Kérdeztem. Csendes volt a hangom, nem akartam megint idiótán viselkedni. Bólintott. Láttam rajta hogy zavarban van. 

Azt hittem ha ide jövök akkor le tudlak beszélni róla hogy el menj, de végre meg értettem miért teszed. Sajnálom.

Jisoo.-Léptem felé de ő hátrált egy lépést.-Ne tedd ezt velem!-Túrtam idegesen a hajamba. Zavartan nézett, az arca teljesen kipirult. Istenem, meg kell érintenem, érezni akarom őt. Megindultam felé és elégedetten nyugtáztam hogy nem hátrál. Végig simítottam az arcán, majd lassan két kezébe fogva azt szájára hajoltam. Ajkai szét nyíltak én pedig türelmetlen sóhajjal vettem birtokba. Megfogtam vékony derekát és vadul magamhoz szorítottam. Nyakam köré fonta karjait, teljesen hozzám simulva. Éreztem finom remegését, kapkodó lélegzetét, éreztem hevesen dobogó szívét. Szinte bele szédültem, részegítő élmény volt, soha ehhez foghatót nem éreztem és biztos voltam benne hogy csak vele érezhettem ezt. Lágyan feneke alá nyúlva emeltem fel majd finoman raktam rá kocsim motorházának a tetejére. Finoman harapdáltam, csókoltam, ahol csak értem. Már nem akartam vissza fogni magam. Nem akartam finomkodni, udvariaskodni. Csak őt akartam, semmi mást, azt akartam hogy az enyém legyen, csak az enyém. Ki gomboltam a blúzát majd lehámoztam róla a melltartót, egy pillanatra sem véve le ajkaimat bőréről. Remegtem a vágytól, ahogy meg érintett mintha minden idegszálam be robbant volna, fuldoklóként tapadtam szájára.

2020.04.21.    19:17