Augusztus utolsó két napját Ash-ék a Foltozott Üstben töltötték. Sirius találkozott a tekergőkkel, Ash pedig bevásárolt Perselussal. 

Szeptember elsején aztán reggel tízkor hoppanáltak a kilenc és háromnegyedik vágányra. A vonatnál még nem voltak sokan, de azért így is láttak ismerős arcokat. Mint például Regulust és Walburgát, akik két méterre álltak Ash-éktől. 

Természetesen a páros minden szót hallott, amit Walburga mondott Regulusnak. A nő direkt ügyelt arra, hogy olyan hangerővel beszéljen, ami nem túl hangos, de Ash-ék is tökéletesen hallják. Bevett szokása volt ez a banyának.

- Ott van az a véráruló és a mocskos sárvérű barátnője. - mondta undortól csöpögő hangon - Nem is tudom, melyikük a rosszabb. Drága fiam, te annyival többet érsz, mint azok ketten. - fordult az ifjabbik Blackhez.

Ash a két Blackre se pillantva ment el mellettük, ügyelve arra, hogy véletlenül se átkozza meg Walburgát, meg persze, hogy Sirius se átkozza meg az ellenszenves nőt.

- Remélem, kiirtják az összes ilyen mocskot. - dünnyögte a nő, amikor Ash elhaladt mellette.

Siriusnál ekkor szakadt el a cérna, kirángatta a kezét a lány szorításából, előkapta a pálcáját és rászegezte a nőre.

- Ne merj még egy rossz szót is mondani Ash-re, vagy bármilyen mugliszületésűre, mert esküszöm, megátkozlak. - sziszegte a griffendéles fiú villogó szemekkel.

-  Sirius, hagyd. - mondta halkan a lány a griffendélesnek, de a fiú figyelmen kívül hagyta Ash szavait. 

- Mert Regulus, a drága tökéletes fiad sokkal jobb, mi? Beálltál halálfalónak, öcsi? Hogy anyuci büszke legyen rád? - kérdezte megvető hangon - Undorítóak vagytok. Mind. Az összes Black.

Ash látta, hogy mennyire rosszul esnek Regulusnak bátyja szavai, ezért a hollóhátas inkább megragadta a fiú karját és felhúzta a vonatra.

- Azért ez durva volt. - jegyezte meg Ash, miközben elindultak a vonat folyosóján.

- Nem érdekel. Egy-két normális ember akad a családomban, mint Andromeda vagy Alphard bácsi. Sajnos az utóbbi már meghalt, így ez a szám a felére csökkent. - mondta ingerülten Sirius - Mindegy hagyjuk, nem akarok a családomról beszélni. 

Ash bólintott, majd beültek egy üres kupéba. 

Tizenegy előtt pár perccel Lily jelent meg a fülke ajtajában.

- Sirius, James keres. - köszöntötte a griffendélest a lány.

Az említett szó nélkül felpattant és kiment a kupéból. Lily leült a hollóhátassal szemben és láthatóan egy széles vigyorral küszködött.

- Na mi az, min vigyorogsz? - kérdezte a lány.

- Hát, öhm, izé... - kezdte Lily - Szóval mi, izé, a nyáron. Szóval... James meg én... izé.

- Csak nem? - kérdezett rá vigyorogva a hollóhátas.

- De. - mondta hevesen bólogatva a lány. 

- Na végre! - csapta össze a kezét Ash - Sirius és Remus fogadtak, hogy még suli vége előtt összejöttök. 

- Mondta Remus. - nevetett a vörös.

§

Az év első vacsorája gyorsan eltelt. Idén jött egy új sötét varázslatok kivédése tanár, mivel az előző, aki meglepő módon több évig is húzta, balesetet szenvedett és nem tudott szeptemberben visszatérni oktatni. Ash sajnálta, mivel szerette a nőt. Legalábbis Volans Black után felüdülés volt. Bár utána szinte mindenki az lehetett. 

Az új tanár egy fiatal férfi volt, aki első pillantásra szimpatikusnak tűnt. Ash kíváncsian várta, hogy a gyakorlatban milyennek bizonyul.

Másnap reggel, mikor leért a nagyterembe, Damien nyújtotta át neki az órarendjét. Ash megnézte a pénteki napot, tekintve, hogy első napjuk egy péntekre esik, és megkönnyebbülten látta, hogy nincs első órája, így kicsit még felkészülhet az átváltoztatástanra, ami a második órája volt.

Természetesen McGalagony azonnal jegyzeteléssel kezdett, mivel nem McGalagony lett volna, ha nem azzal kezd. Emellett tartott egy röpke húsz perces kis fejtágítást, hogy a hetedik évük miért a legfontosabb évük az életükben. Hasonlót mondott el, mint az RBF-ek előtt ötödikben, csak kicsit átfogalmazva. 

A pénteki utolsó óra a sötét varázslatok kivédése volt. Ash nem csalódott, az új tanár tényleg olyan szimpatikus volt, mint amilyennek tűnt. Emellett az egyetlen, aki nem az 'Ez az év azért nagyon fontos, mert...' kezdetű mondattal kezdte az órát.

Ash Lily kíséretében elvonult a könyvtárba órák után, majd úgy döntöttek, hogy kimennek még a tó partjára vacsora előtt. 

A parton természetesen a tekergők hangos társaságával találkoztak.

- Lily virág, Ash mesélte neked a nagy hírt? - kérdezte James, messziről kiabálva a lányok duójának.

- Milyen hírt? - pillantott a vörös a mellette baktató hollóhátasra.

- Nem tudom, milyen hírt? - kérdezte a griffendéles fiút felvont szemöldökkel.

- Hogy belépünk a Főnix Rendjébe. - mondta egy kicsit halkabban a fiú.

- Ja, hogy azt. Mi Siriussal már nyáron beléptünk. - vont vállat a lány - Azt beszéltük meg, hogy majd nektek is szólunk.

- Tapmancs meg is tette már. Holnap megyünk majd Dumbledore-hoz. 

- Nem elhamarkodott döntés ez egy kicsit? - kérdezte Lily a griffendélest.

- Nem. - rázta határozottan a fejét a fiú. 

§

Vacsora után Ash éppen kifelé tartott a nagyteremből, amikor hirtelen Sirius fékezett le mellette.

- Nem megyünk ki a tóhoz kicsit? - kérdezte.

- Szegjünk szabályt a legelső napon? - kérdezte vissza mosolyogva a lány - Nem is te lennél. 

- Naa, légyszii. - kérte a griffendéles.

- Jó, gyere.

A birtok már sötétségbe borult, de a Hold erős fénye biztosított annyi ezüstös derengést, hogy a páros eltaláljon a tóig. 

- Esküszöm, hiányzik Norvégia. - mondta halkan Sirius, miután lehuppantak az egyik tó melletti kis padra.

- Nekem is. Már múlt évben is alig akartam visszajönni, pedig nagyon szeretem a Roxfortot. - mondta bólogatva a lány - Mondjuk a csillagokat itt is látom. Csak kár, hogy a Szíriusz nincs fenn még ilyenkor.

- Itt ülök melletted, tán vak vagy? - kérdezte a griffendéles.

- Hülye. - nevette el magát a lány.

A hosszas csöndet csak egy szellőfuvallat törte meg, amitől a lány megborzongott, tekintve, hogy még a talárját sem viselte. 

- Fázol? - kérdezte a fiú.

Ash biccentett, mire Sirius szó nélkül felhúzta és elindultak visszafelé a kastélyba. Ezúttal szerencsére nem ütköztek McGalagonyba, sem egyéb tanárba. Ellenben a negyedik emeleten egy sötét alakba botlottak, akinek nem lehetett kivenni rendesen az arcát, tekintve, hogy minden létező fény mögüle sütött. 

- Hát ti? - hallatszott Regulus hangja - Már a hálókörleteitekben kellene lennetek. 

- És nem ott vagyunk. Wow Sherlock, zseniális vagy. - jegyezte meg szarkasztikusan Sirius - Mit fogsz csinálni? Beköpsz minket? Büntetőmunkára küldesz? Csak nyugodtan, szent prefektus úr...

- Sirius, nyugi már! - állította le a fiút Ash.

- Menjetek a hálókörleteitekbe, még mielőtt valaki olyan kap el, aki meg is büntet. - mondta semleges hangon a mardekáros. 

- Nem köpsz be minket? - kérdezte meglepetten Sirius.

- Wow Sherlock, zseniális vagy. - mondta ugyanolyan szarkasztikus hangon Regulus, mint egy perccel korábban a bátyja - Nem, nem köplek be titeket. De most már menjetek. 

Ash hálásan biccentett a mardekáros felé, majd magával rángatta a mellette álló griffendélest, és folytatták útjukat a hálókörleteik felé.