A téli szünet kellemesen telt. Ash legtöbb idejét Siriussal vagy Perselussal töltötte, előbbivel rendszeresen lelógtak Roxmortba, míg utóbbival állandóan a könyvtárban gubbasztottak és vagy tanultak, vagy beszélgettek. Ash beavatta az eddigi összes álmába Siriust is, mivel a griffendéles erősködött, hogy ne tartsa magában.

Az utolsó napon a szünetből reggel a könyvtárban kóválygott. Már minden házit befejezett, így csak valami jó könyvet keresett, amikor megakadt a tekintete egy kifejezetten érdekes könyv gerincén. A Mugli Mitológiák cím díszelgett a szürke könyvön. Ash leemelte, majd a legközelebbi asztalhoz lépkedett vele, és random valahol kinyitotta.

A görög mitológiánál nyílt ki a könyv. Kicsit lapozgatott a hollóhátas, amikor egy érdekes történethez ért. Címként nagy betűkkel az Oidipusz király története szerepelt a lap tetején. Mivel felkeltette a lány érdeklődését a cím, elkezdte olvasni az alatta lévő történetet.

Oidipusz a thébai király és neje, fia. Egy jóslat miatt, amely szerint apját meg fogja ölni, szülei csecsemőként, átszögezett s összeszíjazott lábbal kitétették a Kithairón hegyére. A szolga azonban, akire rábízták, egy Meliboiosz nevű pásztornak adta, s a kicsi végül Polübosz korinthoszi királyhoz jutott, aki feleségével, Merope-al együtt saját gyerekükként nevelte fel. Felnővén ~ Delphoi jósdájától intést kapott, hogy meg fogja ölni apját és anyjával nemz szörnyszülött gyermekeket. Ezért nem mert visszatérni vélt szüleihez, hanem Thébai felé indult, egy országúti incidensben megölte, kilétét nem tudva, a rátámadó Laioszt, majd megszabadította a várost a Tettéért Thébai királyává választották, s ő feleségül vette az özvegyen maradt Iokasztét; négy gyermekük is született. ~ sokáig békésen uralkodott, s akkor dögvész sújtott a városra. 

Új orákulum jött Delphoiból: Laiosz gyilkosát kell a városból eltávolítani. ~ erélyes nyomozása végül feltárta az egész szörnyű valót; anyja-felesége felakasztotta magát iszonyatában, ő pedig kiszúrta saját szemeit. Trónját két fia, és örökölte társkirályként, s apjukat száműzetésbe küldték, ahová két lánya, és kísérték el a vak öreget. A fiai közt kitört viszályban mindegyik a maga pártjára igyekezett állítani apját, de az megátkozta őket, hogy egymás kezétől essenek el, ami be is következett. Athéni hagyomány szerint ~ a város közelében fekvő Kolónoszban telepedett meg, s ott is temették el, amiről egy jóslat azt ígérte, hogy szerencsét hoz a városnak. 

Az ókori hiedelem szerint a megjósolt végzetet semmiféle emberi furfanggal nem lehet kijátszani. Maga a király azonban nem mindenestől vétlen áldozat, a jóslat beteljesedéséhez maga is hozzájárul azzal, hogy indulatában megöli a sértőn viselkedő Laioszt, s ezzel beindítja a fátum gépezetét. Mikor először vetül rá a gyanú árnyéka, még a sértett zsarnok gőgjével utasítja vissza; ahogy az igazság fokról-fokra világosodik meg előtte, úgy lesz egyre inkább megtört, boldogtalan és magára maradott ember, aki az önmagára mért büntetéssel vezekli le vétkét.

Miután Ash a történet végére ért, pár pillanatig döbbenten ült maga előtt. Hasonló történt vele is. Volt egy látomás - vagyis az ő esetében álom - amit megpróbált elkerülni azzal, hogy nem vesz róla tudomást és nem szól senkinek. Ellenben, ha szólt volna mondjuk Perselusnak a dologról, akkor nem történt volna meg az incidens. Ugyanez volt például akkor, amikor a mardekáros hármas megtámadta. Az is elkerülhető lett volna, ha mondjuk elmondja Perselusnak vagy Siriusnak. 

Ekkor világosodott meg: ezek az álmok mind óva intések. Ha megpróbálja elkerülni úgy, hogy elhallgatja és senkinek nem beszél róla, akkor természetes, hogy be fog következni. Viszont, ha beszél akár csak egy valakivel, aki segíthet valahogy megakadályozni a dolgot, akkor már egy teljesen más vége lehet a történetnek. 

Ellenben emlékezett, hogy Cadmus mondta, közvetlen nem beszélhet valakinek a jövőjéről, tehát az sem volt opció, hogy akár Regulusnak, akár Lily-nek elmondja, látta őket meghalni. Máshogy kellett megoldania a dolgot, hogy elkerülje azokat. Remélhetőleg az, amit mondott Regulusnak, megteszi a dolgát. Lily-vel meg ráért még foglalkozni. 

Ekkor döntötte el, hogy ezentúl az összes álmáról be fog számolni valakinek. És már tudta is, hogy kivel kezdi.

§

- Beszélnünk kell. - ült le a tó melletti padra Ash, ahol hosszas keresgélés után megtalálta Perselust. 

- Baj van? - pillantott fel a mardekáros aggódva.

- Olvastam egy mugli történetről. Egy történetről a görög mitológiából. - kezdte Ash - Hallottál Oidipusz király történetéről? 

A mardekáros megrázta a fejét, így a lány belekezdett a történetbe.

- Volt egy férfi, akit elátkoztak. Megjövendölték neki, hogy a fia meg fogja ölni, és el fogja venni feleségül a saját anyját, szörnyszülötteket nemzve. Így hát a király meghagyta a szolgálónak, hogy sebezze meg a fiát a sarkán és hagyja meghalni. A szolgáló ezt nem teljesítette, helyette inkább elvitte egy másik családhoz, akiknek nem lehetett gyerekük, és náluk nőtt fel a fiú. Egy útja során találkozott apjával, akiről nem tudta, hogy az igazi apja, és mivel ő tiszteletlen volt vele, Oidipusz megölte. Ezután bevonult a városba és feleségül vette az özveggyé vált anyját. Pont úgy, ahogy a jóslat mondta. - fejezte be a történetet a hollóhátas.

- Csodálatos történet. - fintorgott a mardekáros.

- De felettébb tanulságos. Legalábbis számomra. Volt egyszer egy álmom, ami arról szólt, ami az RBF után történt. - az eset említésére Perselus arca elsötétedett, így Ash gyorsan folytatta - Tudtam, mi fog akkor történni, de nem szóltam senkinek, hanem megpróbáltam magam elkerülni. De nem sikerült. Ellenben, ha elmondtam volna neked, akkor nem történt volna meg. Pont, mint a történetben.

- Ugye tudod, hogy nem te vagy a hibás? - kérdezte a lányt a mardekáros.

- Ezek után én saját magamat okolom, de nem ez a lényeg. - rázta a fejét Ash - Hanem az, hogy ha bárkinek is beszámolok arról, amiket álmodok, sokkal könnyebb azt megváltoztatnom. Mint a történetben. Ha a király nem küldi el a fiát, hanem felneveli, akkor Oidipusz nem akarja megölni és nem veszi el a saját anyját. Nekem is ezt kell tennem. 

- Nem vagyok benne biztos, hogy tudlak követni. - mondta Perselus.

- Voltak olyan álmaim, amik után nagyon kiborultam. Láttam embereket meghalni. Olyan embereket, akik közel állnak hozzám. Láttam Lily-t meghalni egy éve, láttam Regulust meghalni pár hete, és őszintén, nem tudom, kibírok-e még egy hasonló kaliberű álmot. Ha esetleg látnom kéne még egy hozzám közeli személy halálát. De talán, ha beszélek róla, akkor meg tudom akadályozni az eddig látottakat. Ha úgy alakítom a dolgokat, hogy felhívom erre az emberek figyelmét. Azt nem mondhatom ki, hogy tudom, hogy halnak meg feltehetőleg, mivel ez szembemegy az utazók törvényével. Emberek közvetlen jövőjéről nekik nem beszélhetek, mivel azzal rossz úton avatkoznék bele a szálakba. Máshogy viszont beleavatkozhatok, így másoknak beszélhetek erről, és így felkészülhetek rá, és megakadályozhatom. - hadarta Ash.

Perselus értően bólogatott. 

- Bármit is tervezel, én benne vagyok. 

- Egyelőre még nincs ötletem, de dolgozom rajta. - válaszolt Ash. 

§

Ashley Silverman nem is Ashley Silverman lett volna, ha első gyógynövénytanon nem sérül meg. Nem figyelt, hova lépett, így boldogan belesétált a hatalmas mérges muskátliba, ami boldogan beleharapott a vállába. Így, Bimba professzor azonnal a Gyengélkedőre küldte. 

Belépve a Gyengélkedő ajtaján, első pillantásra üresen találta a helyiséget. Aztán ahogy tekintetét körbevezette a teremben, meglátott az egyik távoli ágyban egy sápadt, szőkésbarna hajú fiút.

- Remus! - kiáltott a lány, amitől a griffendéles összerándult.

Odasétált a fiú mellé, és csak ekkor látta meg a csúnya sebeket, amik a griffendéles arcát borították.

- Nem ment jól az átváltozás? 

- Nem éppen. - rázta a fejét a fiú.

Ekkor hirtelen Madam Pomfrey lépett ki a szobája ajtaján.

- Segíthetek valamiben, kedvesem? - kérdezte a hollóhátast.

- Igen, egy mérges muskátli megharapott. - mondta Ash, egy csöppet szégyenkező mosollyal, amin Remus halk kacaja sem segített - Ne nevess, tudod, hogy béna vagyok. 

Remus erre csak még jobban elkezdett nevetni, ami lassan már Ash arcára is mosolyt csalt. 

Madam Pomfrey pillanatok alatt leápolta Ash sebét, majd visszatért a szobájába. 

- Amúgy amióta visszaértünk a Roxfortba, Sirius állandóan rólad beszél. - szólalt meg újból a griffendéles - Esküszöm, néha olyan, mint egy túlpörgött nyolcéves.

- Miről beszél? - kérdezte Ash enyhe pírral az arcán.

- Hát öhm. - bizonytalanodott el a griffendéles - Főként a csókotokról.

Remus szavainak hallatán Ash arca pillanatok alatt paradicsomvörös színt öltött fel, amit feltehetőleg a griffendéles is észrevett.

- Nyugi, csak jókat mond. - nevetett Remus.  

Ash erre már végképp ne tudott mit mondani, inkább elköszönt a griffendélestől és elindult le a nagyterembe. Még nem ért véget az ebéd, így tudott valamicskét enni. 

Az előcsarnokban ellenben valaki hirtelen elkapta a derekát. Mivel az illető Ash mögött állt, a lány nem tudta, ki az, így ösztönösen összerándult az érintéstől. De amikor megérezte az ismerős illatot, azonnal el is lazult.

- Csak én vagyok, drága. - suttogta a fülébe Sirius - Nem láttalak egész nap.

- Pedig két óránk is van közösen. - fordult meg a hollóhátas.

- Nem volt kedvem bemenni. - vont vállat a griffendéles.

- Legközelebb ösztönözzön az, hogy akkor láthatsz. - vigyorgott pimaszul Ash.

- Végül is, lehet, megéri. vigyorgott Sirius, majd a lány felé hajolt.

Ash döbbenten nézett rá, majd gyengéden eltolta.

- Mit csinálsz? 

- Meg akarlak csókolni? - kérdezett vissza értetlenül a griffendéles.

Ash a szeme sarkából körbepillantott az előcsarnokban. Legalább húszan tartózkodtak ott, és annak a háromnegyede őket bámulta. Siriusnak is feltűnt a lány elkalandozott tekintete, mivel ő is körbenézett.

- Ne foglalkozz velük. - mondta egy csöppet halkabban a fiú - Ez várható volt. Népszerű vagyok, és mivel a legtöbb lánynak nincs jobb dolga, egy ideig biztosan rajtunk fognak csámcsogni.

Ash nagyot nyelt, de bólintott. Ebbe eddig bele sem gondolt. Kellett neki összeszűrnie a levet a kastély szépfiújával.

- Ne parázz már. - rázta meg egy kicsit a hollóhátast - Nem fogom hagyni, hogy akár csak egy rossz szót is mondjanak rólad. És ha bárki is bántani mer, nekem szólsz először, oké? - nézett komolyan a lány sötétkék szempárjába.

Ash lassan bólintott, majd lábujjhegyre állt, és szelíden a griffendéles ajkaira tapasztotta a sajátját. Ugyan hallotta a morajlást, ami az előcsarnokot megrázta, abban a pillanatban nem érdekelte. 

- Ezt nem hiszem el! - hallatszott hirtelen egy hangos kiáltás. 

Ash félrekapta a fejét, és megpillant egy barna hajú, hetedéves griffendélest. Nem mást, mint Delicia Shafiq-ot. A lány hirtelen kapta elő a pálcáját és küldött valamit a hollóhátas irányába. Ash jó reflexeinek köszönhetően ő is azonnal előkapta a pálcáját és védett egy pajzsbűbájjal. A griffendéles újabb ártást küldött a lányra, amit Ash ismét védett, majd hirtelen McGalagony hangja zendült az előcsarnokban.

- Miss Shafiq, Miss Silverman! Mi a jó Merlint csinálnak? Büntetőmunka!

- Professzor, Ash csak kivédte Shafiq ártásait! - kiabálta Sirius a professzornak - Őt ne küldje büntetőmunkára. 

McGalagony Ash-re pillantott, majd bólintott és visszament a nagyterembe. Ash és Sirius pár pillanattal később követték a professzort, és kézen fogva vonultak végig a Hollóhát asztalához vezető úton, nem foglalkozva a diákok meredt bámulásával.