Ash legnagyobb szerencséjére az elkövetkezendő hetek nyugodtan teltek. Nem kapott random átkokat mardekárosoktól, bár egyszer fél füllel hallotta, hogy Black megfenyeget egy mardekáros fiút, hogy csak merjen Ash-re, vagy bármelyik mugliszületésű diákra átkot küldeni és ő átkozza el úgy, hogy a Szent Mungóba került. Merész kijelentés egy elsőstől, de Ash-t valahol mélyen boldogította, hogy vannak olyanok, akik kiállnak érte. Bár nagyon kíváncsi lett volna, hogy mégis mi az isten ütött Blackbe, de a lány betudta annak, hogy szülei is aranyvérmániások, akik egyetértenek Voldemort eszméivel, Black pedig ezt a mentalitást egyenesen gyűlölte. Meglepő módon egyik sötét varázslatok kivédése után Blackel kivételesen jól el tudott beszélgetni a lány, miközben ebédelni tartottak a nagyterembe.

Ellenben volt valami, ami nyugtalanította a lányt. Lassan október vége és Perselus az átkos incidens óta egyre kevesebb időt tölt vele. Ugyan a közös óráikon mellette ült, de akkor se beszélt túl sokat és a szabadidejét is inkább Lily-vel töltötte. Ash-nek ez rosszul esett, hiszen nem adott rá okot, hogy így bánjon vele a fiú.

Ash próbált vele beszélni, de a fiú kerülte. Már javában elmúlt Halloween, sőt, már a december közeledett, amikorra is teljesen megszakadt kettejük között a kapcsolat. Ash ekkor határozta el, hogy egyik bájitaltan után elkapja a fiút és addig nem engedi szabadulni, amig meg nem beszéli vele a dolgot. Ez pénteken dupla bájitaltan után történt meg. Előbb végeztek a feladatukkal, ezért Lumpsluck professzor elengedte őket. Igazából csak a lány akart előbb kijutni a teremből, hogy legyen ideje beszélni a fiúval. De ez nem volt egy egyszerű feladat.

- Perselus, várj meg kérlek, beszélni szeretnék veled! – próbált a lány szavakkal hatni, de mivel úgy látta, hogy Perselus próbál úgy tenni, mint aki nem hallja ezért meredekebb elhatározásra jutott. Gyorsan ledobta a táskáját és nekifutásból ráugrott a fiúra, aminek következménye képen mind a ketten nagyot zakóztak. Ash még fektében elkapta a fiú csuklóját, hogy az említett ne tudjon elmenekülni.

- Még 10 perc visszavan az órából ezért semmilyen kifogásod nem lehet. Meg fogsz hallgatni. – tette hozzá a lány.

- Jó, úgy látom, nincs választásom. És nem akarom, hogy megint rám ugorj. – mosolyodott el végre a fiú.

- Miért kerülsz szeptember óta, több mint két hónapja Per? Mi bajod van velem?

A fiú lesütötte a szemét. Láthatólag történt valami és okkal tette. Ash már megbánta az előző, indulatos hangnemét.

- Mi történt? – kérdezte megenyhülve a lány.

- Hát tudod... Miután Lestrange-ék megtámadtak, úgy éreztem, hogy az én hibám. És hogy a kelleténél jobban sodorlak veszélybe. – sütötte le a szemét Perselus – Tudom, nonszensz.

- Az, nonszensz. Ez nem a te hibád... Nem te tehetsz róla, hogy tele van a házatok halálfaló ivadékokkal, akik rühellik a sárvérűeket. És tudom, hogy ez nem győz meg. Túl jól ismerlek már. – mosolyodott el halványan a lány – De próbáld meg elengedni ezt az egész dolgot. Nem hiszem, hogy ezek után bárkinek is eszébe jutna még egy ekkora ökörség.

- Lehet, igazad van. Felejtsük el. Inkább váltsunk témát. – ajánlotta a fiú – Te hazamész karácsonykor?

- Áh... Nem hiányzik nekem, hogy otthon is félholtra kínozzanak, még ha mugli módon is. – fintorodott el Ash. – Amúgy is sokan lelépnek a szünetre, tök buli lesz egyedül. Gyanítom te se mész haza.

- Szívem szerint a nyarakat is itt tölteném ezentúl. – nevetett Perselus.

Azzal komótosan elindultak az üvegházak felé. Még így is 5 perc maradt az órából és nem igazán akartak kint ácsorogni Ash-ék, ezért megálltak a nagyterem előtt. Kint már megint szakadt nagy pelyhekben a hó, így az amúgy sem alacsony hóréteg rohamosan nőni kezdett. Mire becsöngettek és indulni kellett gyógynövénytanra már közel térdig ért a friss hó.

Gyógynövénytanon a boszorkányfű volt az anyag. Mivel Ash híresen béna, az egyik első dolga az volt, hogy a tankönyvvel elvágja az ujját, ami igazából jól is jött Bimba professzornak, mivel be is tudta mutatni a boszorkányfű erős gyógyító hatását.

§

Az idő csak repült, beköszöntött a november vége. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment is tovább, aztán mire a diákok észbe kaptak már a szünet előtti utolsó napnak néztek elibe. A tanárok senkit nem kíméltek és egy rakat házit adtak a szünetre. Ash megnézte a klubhelyiségben a papírt, amire az elutazó diákok írhatták fel magukat. Alig maradtak páran a Hollóhátból. Perselus és Lily elmondása alapján a Mardekárból és a Griffendélből is csak pár diák marad itt karácsonyra.

- Viszont hatalmas szerencséd lesz. Black itt marad. – vigyorgott Lily. Tudta, hogy az átkos eset óta azért már nem utálja annyira a lány, de még így se lettek puszipajtások. – Az egész Griffendélből ő marad egyedül, meg egy harmadikos lány.

- Hát tőlünk sem sokan maradnak itt. Rajtam kívül talán két negyedikes.

- Érdekes lehet egy ekkora kastélyban ilyen kevesen lenni. Bár én hazamegyek, szóval majd meséld el, milyen volt.

- Hát igen, kb tízen leszünk, meg a tanárok és Dumbledore. – vigyorgott a lány – Tuti bejárom titokban az egész kastélyt. Sőt, megkeresem a Szükség Szobáját is. – nevetett a lány.

McGalagony kissé szúrós tekintettel nézett a két lányra, ezért az óra végéig már nem szólaltak meg többet. Inkább próbálták a gyufájukat tűvé változtatni. Ash-nek és Lily-nek kétszer is sikerült, ezért mind a ketten kaptak 10 pontot a professzortól.

A rakat házihoz hozzácsaphattak még két tekercsnyi átváltoztatástant is, mivel McGalagony a legutolsó órán még kitalálta, hogy fel kell neki adnia egy kéttekercses dolgozatot a Növesztő bűbáj használatáról, működéséről és eredetéről. Ash érezte, hogy a megérdemelt pihenés helyett Perselussal egész végig a könyvtárban fognak gubbasztani...