Az első hét egész izgalmasan telt Ash számára. Nagyon örült, mert bűbájtanon, gyógynövénytanon, mágiatörténeten és egy dupla bájitaltanon együtt voltak a mardekárosokkal. És szerencsére kevés óra volt közös a griffendéllel. Hiába volt ott Lily, az előző vasárnapi akció után a négy Griffendéles fiú közelébe sem akart menni. És ugyan Perselus is hibás volt, hiszen azért mégse kellett volna robbanó átkot küldenie Potterre, valahogy ez nem tudta annyira érdekelni. Vele is pontosan ugyan ezt csinálták még a mugli suliban. Ok nélkül bántották és meg sem próbálták megismerni és megérteni, hogy mit miért csinál.

Ash eddig a bűbájtant és a bájitaltant élvezte a legjobban. Bűbájtanból gyakorlati házifeladatot kaptak, gyakorolni kellett a lebegtető bűbájt, ami Ash-nek a harmadik próbálkozásra sikerült az órán, amiért 20 pontot szerzett a házának. Bár gyanította, hogy ezt Flitwick professzor a lehető legboldogabban adta, hiszen ő a Hollóhát házvezető tanára. A mardekárosok közül egyedül Perselusnak sikerült óra végére a búbáj, de ő már nem kapott érte plusz pontot. Amiért Perselus egy kicsit neheztelt is rá, de ezt azonnal visszafizette az első bájitaltanórán. A fiú egyszerűen brillírozott és ez Lumpsluck professzornak is feltűnt, ezáltal az óra végére a Mardekár is gyarapodott 20 plusz ponttal.

Szerencsére az átkos incidensből nem lett nagyobb baj. Az első átváltoztatástan óra előtt Ash egy kicsit izgult, mert McGalagony tartotta az órát, és félt, hogy Potterék beköpték, de McGalagony még csak gonosz tekintettel sem nézett a lányra, Ash ebből sejtette, hogy nem történt baj, de azért a nagyszünetben elrohant megkeresni Perselust, aki biztosította a lányt, hogy még csak pontlevonást sem kapott érte.

§

Nehéznek bizonyult a Roxfort. Már az első héten meglepően sok házit kaptak, ezért Perselussal és Lily-vel úgy döntöttek, hogy a szombatot a könyvtárban töltik és megírják az összes házit, hogy vasárnap pihenhessenek.

Egész nap könyveik fölé görnyedve tanultak. McGalagony már az első órán kiadott egy egytekercses házidolgozatot. Mágiatörténetre viszont két tekercset kellett írni a Vízköpőkről meg hogy valamit csináltak 1911-ben, de Ash-nek fogalma sem volt, hogy mégis mit akartak meg mi történt, mivel az elő óra közepén feladta a figyelést és úgy látta, hogy ezzel nincs egyedül. A mugli történelmet szerette és igazából ezt is érdekesnek gondolta, de Binns professzor valami elképzelhetetlenül unalmasan adta elő az egész anyagot. Ash látta, hogy nem egy mardekáros bealudt, de még a tanulásőrült hollóhátasok is mind üveges szemmel merednek maguk elé.

Lily egy órával előbb végzett, mint Ash és Perselus, és jobbnak látta, ha gyorsan elmegy aludni, mert alig állt a lábán. A két barát egészen záróráig ottmaradtak, mert elszöszöltek a bájitaltan leckével. Kilenckor aztán elindultak a Hollóháti torony felé. Valamelyik felsőbb emeleten járhattak, amikor szembejött pár felsőbb éves mardekáros. Először végigmérték Perselust, de amikor meglátták a mardekáros címert a talárján inkább odafordultak Ash-hez.

- Minek rontod te a levegőt egy mardekáros társaságában, mocskos sárvérű? – kérdezte a magasabbik fiú.

Ash érezte, hogy könny szökik a szemében. Ez még annál is undokabb megszólalás volt, mint amit az Abszol úton kapott Black anyjától. Megpróbált elrohanni, de a másik fiú elkapta, a falhoz nyomta és rászegezte a pálcáját.

- Szeretnél elmenekülni, mi? – vigyorgott rá az, aki a falhoz préselte. – Tudod, a Nagyúr pont az ilyeneket írtja, mint te. A parazitákat. Akik nemhogy a varázslásra, az életre sem méltóak. Ha nem a Roxfortban lennénk, akkor most nem úsznád meg ennyivel. Bár... Rabastan, nézz körül.

A Rabastannak nevezett fiú elsietett a folyosó egyik végébe, körülnézett, aztán átrohant a másik oldalra, ott is körülnézett, és visszament a másik fiúhoz.

- Közel, s távol egy lélek sincs errefelé Rodolphus. – vigyorogott. – De mi legyen a fiúval. Mardekárost nyilván nem bántunk, de hát mégis csak szemtanú.

- Majd kap egy kis Exmemoriam-ot.

- Hát testvér, akkor rajta.

- Crucio!

Rodolphus kimondta az átkot és Ash összeesett. Hihetetlen fájdalmat érzett. El sem tudta képzelni, hogy hogyan fájhat ennyire valami. Nem tudta kinyitni a szemét, nem tudott a két fiúra nézni, vagy éppen Perselusra, hogy segítsen. Nem tudott sikoltani, pedig próbált. Nyilván kapott valami némító bűbájt, hogy ne sikoltozzon éjnek éjjelén a kastélyban.

Aztán egyik pillanatról a másikra véget ért a kínzás. Kinyitotta a szemét és megpillantotta McGalagony professzort, mellette Pottert és Blacket. Egy portré előtt pedig még több griffendélest. Ash-nek leesett, hogy ez a két idióta a Griffendél klubhelyisége mellett kínozták meg őt. Nyilván nem tudták, hogy merre lehet, ezért hitték azt, hogy biztonságos a folyosó.

- Jól van, Miss Silverman? – kérdezte aggódva McGalagony.

- Nem éppen, professzor. – nyögte ki Ash. – Hihetetlenül fáj mindenem.

- Elkísérem a gyengélkedőre, jöjjön. – segítette fel McGalagony a még mindig remegő lányt. – Maga még mindig itt van? – rivall rá Perselusra.

- Professzor, Perselus nem tett semmi rosszat. Mi csak a könyvtárból jöttünk és ő fel akart kísérni a toronyhoz, mert még beszélgettünk a bájitaltan házifeladatunkról. – próbálta menteni a menthetőt Ash. McGalagonynak még mindig villámlott a szeme, de már nem nézett olyan nagy gyűlölettel Perselusra.

A semmiből odatermett egy hordágy, ami elvitte a gyengélkedőre a lányt. McGalagony mindenkit visszaküldött a klubhelyiségébe, és elindult a remegő lánnyal.

- Professzor, mi lesz a két mardekárossal? -kérdezte remegő hangon Ash. Ez az incidens eleget tett, hogy az összes felsőbb éves mardekárostól elkezdjen félni. Nem szeretett volna minden sarkon egy átkot bekapni.

- Természetesen értesítem az igazgató urat a történtektől. Lestrange-ék főbenjáró átkot használtak egy iskolatársukon, szóval a minimum, hogy kicsapják őket. Legalábbis nagyon remélem. És ne aggódjon, ez azért nem jellemző a legtöbb mardekárosra.

Ash remélte, hogy igaza lesz a professzornak, de kicsit kétkedett. Perselus elmondása alapján a mardekárban elég sok Tudjukki hív tanult, szóval a lány egyáltalán nem volt nyugodt. És szinte biztos volt, hogy a Nagyúr, akit Lestrange-ék említettek Tudjukki.

Madam Pomfrey-tól kapott egy adag fájdalomcsillapítót meg nyugtatót, és még egy kis adag altatót is, így békében tudott aludni. Reggel ugyan elengedték a gyengélkedőről, de az első útja az igazgatói irodába vezetett, mert Dumbledore hívatta.

Az irodában már ott várt McGalagony és legnagyobb meglepetésére Perselus, Potter és Black is.

- Áh, kisasszony, már nagyon vártuk. – mosolygott kedvesen Dumbledore. – Kérlek, mesélje el, mi történt.

Ash elmesélte, hogy a könyvtár zárása után elindultak Perselussal a hollóháti torony felé és mivel még bőszen beszélgettek, ezért a fiú is elkísérte. Elmondtam, hogy ahogy befordultak a folyosóra két mardekáros, Lestrange-ék, megállították és mocskos sárvérűnek nevezték őt és ráküldték a Cruciatus-átkot. Látta a három fiú elborzadó tekintetét, de még McGalagonyon is látta egy pillanatra az undort tükröződni.

- Igazgató úr, megkérdezhetem, hogy Black és Potter miért vannak itt?

- Mr. Potter és Mr. Black értesítette McGalagony professzort. Éppen a Griffendél klubhelyiségébe tartottak, amikor meglátták magukat és gyorsan elrohantak Minerváért.

Ash egy nagyon hosszúnak tűnő pillanatig csak meredt a két fiúra, de miután nem jött ki egy árva hang a száján, csak odalépett és megölelte őket. Még elsuttogott nekik egy köszönöm-öt aztán Perselussal lemenekültek a tópartra.

Ash a parkban töltötte az egész napot barátai társaságában. Lily alig merte elhinni, ami történt. Ő nem volt tanúja az incidensnek, mivel akkor már aludt. A lány nem félt, hogy őt is megtalálják, ellentétben Ash-el. Talán ezért is került a vörös hajú a Griffendélbe, míg Ash-nél a Teszlek Süveg még csak meg sem említette a házat.

A mardekárosok egész nap kerülték a lány tekintetét. Nyilván mind tudtak a kis incidensről, amit két háztársuk okozott, és az a fejenkénti mínusz 100 pont sem volt épp a napjuk fénypontja. A fiúkat eltanácsolták és örülhetnek, hogy nem kerülnek Azkabanba amiért főbenjáró átkot használtak. Ash kicsit megkönnyebbült, amikor hallotta, hogy kettővel kevesebb halálfalópalánta lesz a Roxfortban, de azért így is tartott az esetleges jövőben fellépő incidensektől.