Másnap reggel Ash kipihenten és boldogan ébredt. Legalábbis próbálta elhitetni ezt magával.

Levánszorgott a nagyterembe, ahol barátai már a szokásos helyükön várták. Damien egy pergamendarabot nyújtott át a lánynak.

- Mi ez? - kérdezte félálomban, és majdnem beleejtette a bögréjébe a kis lapocskát.

- Az órarendje, Miss Silverman. Lehetőleg ne igya meg. - jegyezte meg McGalagony, miközben elhaladt mögöttük.

Ash rápillantott a pergamenre, ami szerint nem volt első órája, ellenben a második sötét varázslatok kivédése volt. A Griffendéllel. 

A lány akaratlanul is az említett asztal felé pillantott, ahol Sirius hasonló tekintettel meredt a lapra, mint az előző este az asztalra, miután meghallotta, hogy nagybátyja lesz az új tanár.

A sötét varázslatok kivédése teremben Ash levágta magát girffendéles barátja mellé, aki meglepően idegesnek tűnt. Lily csak egy kérdő pillantást vetett barátnőjével, de beletörődött a sorsába, és leült a lány mellé.

- Hé, Sirius. - suttogta a lány.

A fiú csak egy morgással jelezte, hogy figyel.

- Minden oké? - kérdezte Ash puhán.

Újabb morgás.

Ekkor hirtelen becsapódott az ajtó, és végigvonult Black - a tanár - a padok között. 

- Mivel idén már negyedikesek, úgy vélem, elég érettek ahhoz, hogy nyíltan beszéljünk a tananyag komolyságáról. Első félévben a Főbenjáró Átkokról lesz szó. Ki tudja, hogy mik azok?

Pár Hollóhátas, köztük Ash keze is a magasba lendült, de a lány mellett Lily is jelentkezett. 

- Te, fekete hajú. Ott, az unokaöcsém mellett. - mutatott Ash-re.

-Három van, uram. Az Imperius, a Cruciatus és a Gyilkos átok. 

- Pontosan. Bár egy Hollóhátastól meg sem lepődök, hogy tudja. - jegyezte meg.

Ash inkább lenyelte a felkívánkozó visszaszólást. 

- És azt is meg tudod mondani, hogy mit okoznak?

- Igen, uram. Az Imperius átokkal másokat lehet irányítani akaratunk szerint. A Cruciatus átok mérhetetlen fájdalmat és szenvedést okoz. A Gyilkos átok pedig azonnali, fájdalommentes halál.

Ash a szeme sarkából látta, hogy a Cruciatus említésekor Sirius összerándult. Gondolatban a legdurvább átkokkal átkozta el a lány Walburgát.

- Pontosan. Nos, mivel a csoport fele griffendéles, nem várok maguktól olyan sokat, mint mondjuk a mardekárosoktól. Hiába van itt a Hollóhát is. - mondta kaján vigyorral az arcán -Erről jut eszembe, drága unokaöcsém, tőled sem várok sokat, ne aggódj. Nem mindenki lehet olyan okos, mint Regulus.

Ettől a mondattól a fiú keze ökölbe szorult. Ash próbálta jelezni neki, hogy ne tegyen semmi hülyeséget, és sikerrel is járt.

Szerencsére az óra hátralévő részében nem történt egyéb közvetett incidens, bár Black tett egy-két utalást Siriusra, amit csak azok értethették, akik ismerték a fiú helyzetét. Amikor megszólalt a csengő, Sirius volt az első, aki felpattant és kiviharzott a teremből. Ash még látta a szeme sarkából, hogy Black kedélyesen elvigyorodik, aztán elindult az üvegházak felé. 

Szerencsére első alkalommal könnyű anyagot kaptak, csak a tűz-varázslatot kellett mindenkinek átismételnie. 

§

Ebéd után Ash számmisztikára tartott, amikor is két ismerős hangot hallott meg a folyosón.

- Nem hiszem el, hogy Dumbledore-nak őt kellett felvennie. Ki fog készíteni. - hallotta Sirius hangját.

- Gyanítom, már első órán valamit beszólt. 

- Persze, hogy beszólt, Reg, ez Volans bácsi. Lételeme, hogy piszkáljon. És kitalálhatod, hogy mivel jött.

- Gyanítom, megemlítette, hogy tökéletes vagyok. Nem, mintha nem lenne igaza. - nevetett halkan Regulus.

- Regulus, ez nem vicces. - mondta sértődötten az idősebbik Black.

- Tudom Sirius. Nehéz egy év lesz. De, ha már addig süllyed, szólj Dumbledore-nak. Ha rám hallgatsz. - mondta halkan Regulus.

Ash ekkor kilépett a folyosóra, ahol a két fiú beszélgetett. Regulus látta meg előbb, és könyörgő tekintettel nézett rá. Ash vette a lapot, és odasétált hozzájuk. 

- Kérlek, nyugtasd már meg a bátyámat, köszi. 

- Én teljes nyugodt vagyok Regulus! - csattant fel Sirius.

- Látom... - forgatta a szemét Ash - Na figyelj, hallottam, ami Reg mondott, és igaza van. 

- Ha rám már nincs szükség, megyek is. - intett a fiatalabbik Black.

- Regulus, ne merj... - kezdte volna Ash, de addigra már az említett eltűnt a folyosóról.

- Ash, tényleg nincs erre szükség...

- Fogd be és figyelj. - szakította félbe a lány - Biztos vagyok benne, hogy nem fog békén hagyni, de szerintem Jamesék előbb átkozzák el, minthogy a legjobb barátjukat bántani tudja. És ez rám is igaz. 

Siriusnak a lány szavai hihetetlenül sokat jelentettek. 

§

A tanórák után Dumbledore hívatta Ash-t, így a lány még vacsora előtt felrohant az igazgatóhoz. Vagyis rohant volna, ha a kőszörny beengedte volna. De az megmakacsolta magát, és továbbra is az irodába felvezető lépcső előtt ácsorgott, így a lány kénytelen volt várakozni. 

Nem sokkal később léptek zaja törte meg a csöndet, és a folyosó végén feltűnt egy magas, griffendéles fiú. Amint közelebb ért, a lány felismerte benne Remus személyét. 

- Ash, örülök, hogy látlak. - köszön a fiú kedvesen - Nem tudod a jelszót?

A lány megrázta a fejét.

- Mondd, hogy te tudod.

- Neked nem mondta Dumbledore? - kérdezte nevetve Remus.

- Nem, erről az aprócska dologról elfeledkezett. - fújta ki szemébe lógó haját az arcából, miközben felállt.

Remus bemondta a jelszót, amit a lány meg is jegyzett, majd fellépkedtek a csigalépcsőn.

- Menj csak, én ráérek. - mondta kedvesen a lány, mivel tudta, hogy a griffendéles fiú nem túl magabiztos, ha a vérfarkas-problémájáról kell beszélnie. 

A fiú hálásan elmosolyodott, majd kopogott és belépett az igazgató irodájába. 

Remus nem volt sokáig bent, de most Ash nem hallotta, hogy miről beszélt az igazgatóval. Nem akart hallgatózni. Viszont egy valami nagyon érdekelte.

- Mondd csak, kérdezhetnék valamit? - kérdezte Ash bizonytalanul.

- Persze, mondd csak.

- Hányan tudnak a... Szóval arról.

- Jamesék, a tanárok, Dumbledore és te. - számolta össze.

- És öhm, - kezdte akadozva, mivel ez már egy kényesebb kérdés volt - ugye nem ítéled el magad emiatt?

A fiú szomorúan elmosolyodott, amiből Ash tudta, hogy fején találta a szöget.

- Jó, akkor ezt a kérdést inkább átfogalmazom. - kezdte, még mielőtt Remus megszólalhatott volna - Én ugyan nem ismerlek olyan jól, de egyvalamiben biztos vagyok: te vagy az egyik legkedvesebb ember az évfolyamon és ne merjen eszedbe jutni még csak egy rossz gondolat se, mert nem igaz. Egyszerűen nem igaz. Másodszor pedig, hiába változol át a minisztérium besorolása szerint egy szörnyé, nem te tehetsz róla. ÉS ettől még nem leszel rossz ember.

A lány látta, hogy a kis monológjával szinte meghatotta a fiút. 

- Köszönöm. - suttogta, majd szorosan megölelte a lányt - Te az idéző dolog miatt vagy itt?

Ash bólogatott.

- Akkor én megyek is, nem akarok hallgatózni.

- Ugyan, - intett a lány - Sirius amúgy is tudni fog róla, gyanítom, ő meg elmondja nektek.

Ash meglepetésére Remus megrázta a fejét.

- Sosem szokott erről beszélni. Pedig elhiheted nekem, elég sokat beszél rólad. - mondta nevetve, majd hirtelen elkomorodott, amikor rájött, hogy mit is mondott el a lánynak.

Ash csak felvont szemöldökkel elmosolyodott, majd inkább belépett az igazgató irodájába.

Bent a két Ainsworth fogadta a lányt. Cadmus kicsit megviseltnek látszott és volt pár friss sebhely is az arcán. Nyilván nem könnyű Európa egyetlen utazójának lennie. Bár pár év és a lány átveheti a helyét.

- Ash, örülök, hogy látlak! - mondta mosolyogva Cadmus - Úgy hallom, az elmúlt egy évben jól haladtál.

Ash boldogan bólogatott, mivel a nyáron sokat gyakorolta egyedül is a kilépést, amivel egyszer rá is hozta a frászt Lily-re, mivel a lány még nem látta egyszer sem a procedúrát.

- Már csak egy aprócska lépcső van az időbeli utazás előtt. Ez már nem lesz olyan nehéz, mint az eddigiek. A térbeli utazás lesz a következő feladatod. Ezt már egyedül is tudod gyakorolni, de az eddigi teljesítményed alapján le merem fogadni, hogy pár hónap alatt meglesz, ezért az öcsémmel megegyeztünk, hogy ő erre az évre is itt marad. 

A lány megállás nélkül bólogatott.

- A térbeli utazás sokkalta könnyebb, mint egyszerűen közlekedni a kilépés után, viszont az azzal szerzett tudás nélkül nem lenne lehetséges, ezért kellett azt megtanulnod. Annyiból fog állni a dolog, hogy kilépés után erősen kell koncentrálnod arra a helyre, ahova menni akarsz. El kell képzelned, hogy úgy siklasz felé, mintha kilépett állapotban sétálnál. Biztos tudod, milyen érzés. 

Ash még mindig hevesen bólogatott. 

- Viszont ennek is van egy hátulütője: csak olyan helyre tudsz menni, ahol már voltál, vagy tudod, hogy néz ki. Akár kép alapján is, vagy mások pontos, hangsúlyozom, pontos leírása alapján. Bár az utóbbit nem annyira javaslom, mivel leírás alapján nem mindig sikerül úgy elképzelned valamit, ahogy valójában kinéz, ezért nem mindig sikerülhet. 

Ash továbbra is bólogatott, de most meg is szólalt.

- Ez tényleg nem tűnik olyan nehéznek, mint a sima kilépés, vagy akár a sétálás. Talán az volt az eddigi legnehezebb feladat. 

- Igen, tényleg az az egyik legnehezebb része az egésznek. A másik egyértelműen az időutazás. - helyeselt Cadmus.

- Uram, ha már itt tartunk, - kezdte a lány - lehetne pár kérdésem?

- Persze, mondd csak.

- Először is, miért csak közvetlenül a Roxfort előtt kezdtek el előjönni ezek az álmaim? Mármint úgy értem, a varázslás már évekkel korábban előjött, mindig is csináltam kisebb meglepő dolgokat, de ez az egész álmos dolog csak pár nappal a Roxfortba indulásom előtt kezdődött.

- Volt aznap valami különlegesebb dolog?

Ash pár pillanatig gondolkodott, majd hirtelen beugrott neki.

- Igen, akkor jártam először az Abszol Úton, és akkor vettem a pálcámat is. 

- A mágia miatt jött elő akkor. A látás, pláne az utazás nem olyan dolog, mint a sima mágia. Külső behatás nélkül nem jön elő, így, amikor összekapcsolódtál a pálcáddal, úgymond aktiválódott benned az egész dolog. Mellékesen, nekem is a pálcavásárlás után jött elő az egész. - tette hozzá.

Ash bólintott, majd folytatta.

- Másodszor, honnan fogom tudni, ha teljesen kitanult utazó leszek? - kérdezte izgatottan a lány, mivel már csak a gondolat maga is teljesen felcsigázta.

- Amint sikerül az időbeli utazást, egyre több álmod lesz. Minden héten, de akár egymás után több napon is lehetnek ilyen álmaid. Kimerítő lesz, ezt elhiheted, de nem szabad abbahagynod a tanulást és a gyakorlást, mert különben megszakad az egész dolog, és kezdheted előröl. Kicsit az animágia megtanulásához hasonlítanám. Na de, elkalandoztam. - tért vissza az eredeti témához - Akkor fogod tudni, hogy befejezted a tanulást, ha ezek az álmok megszűnnek. Ha egy hónapig egyetlen egy álmod sincsen, akkor tudni fogod, hogy teljesítetted a célod.

- És ez mennyi idő lesz? - kérdezte Ash.

- Megközelítőleg olyan két év. De ez nem pontos adat. Lehet annál kevesebb és lehet annál több is. Nekem olyan két év volt. - magyarázta Cadmus.

Miután befejezték a beszélgetést, Ash kilépett az ajtón, és majdnem beleütközött a griffendéles fiúba.

- Csak nem hallgatóztál? - kérdezte mosolyogva Remust.

- Nagyon sajnálom. -  sütötte le a szemét.

- Ugyan, nem probléma. Emlékszem, elsőre mennyire lázba jöttél, amikor hallottad az egész utazós dolgot.

- Igen, mert annyira király. Most is, amiket az a férfi mondott, valami hihetetlenül hangzanak. - mondta csillogó szemekkel.

- Azért nem mindig olyan jó. - komorodott el a lány - Legtöbb esetben csak rossz dolgokat álmodok meg. Egyszer láttam valakit meghalni, de nem tudom, ki lehetett az. És tudván, hogy ez a jövő, elég rémesnek tűnik. 

A fiú megértően bólogatott, majd elindultak lefelé a nagyterembe.

Amikor megérkeztek, Ash elköszönt barátjától, akit a mai nap után már büszkén nevezhetett annak, és a Hollóhát asztala felé vette az irányt.