Miután kijött Dumbledore irodájából, Ash azonnal a könyvtárba rohant. A nap még fenn volt, tehát Lily-éknek is ott kellett még lenniük. Nem is tévedett.

- Már azt hittük, hogy minimum kicsaptak a suliból. - köszöntötte Ash-t vörös hajú barátnője. 

- Mi? Ja, nem. Nem fogjátok elhinni, hogy mi történt. Vagy, hogy mit láttam. Vagy, hogy hol jártam.

- Hát, ha nem mondod el, nem is fogjuk megtudni. - jegyezte meg enyhén szarkasztikus hangon Perselus.

- Valaki emlékében jártam. Egy ilyen merengőbe Dumbledore...

- Mibe? - vágott közbe Lily.

- Merengő. Olyan dolgok, amiben megnézheted valaki emlékét. Vagy tárolni tudja azt. Mi utaztunk egy halálfaló emlékében. Benne volt Blackwater is. Engem keres.

- Téged? De mégis mit akar tőled? - kérdezte ijedten Lily.

- Sirius szerint megtudta valahogy, hogy utazó vagyok. Biztos fel akarna használni a terveihez. 

- De hát még nem is vagy rendes utazó.

- Blackwater vagy nem tud róla, vagy nem érdekli. Őrült az az ember. Az egész világot uralni akarja. Még rosszabb, mint Voldemort.

§

Ash törökülésben ült az ágyán. Baldachinos függönye körben el volt húzva, csak egy kis csíkot hagyott, ahol a Hold fénye besütött. Próbálta teljesen ellazítani magát, kizárni a külvilágot a tudatából, ami a mostani alkalommal nehezen ment. Egyre csak a merengőben látottak és Blackwater szavai visszhangoztak a fejében.

Egy sötét erdőben lépkedett. Éjszaka volt, a fenyőfák ágai között besütött a telihold fénye. A távolban egy aprócska faviskó ablakain fény szűrődött ki. Elbújt az egyik fa mögött, és onnan kilesve figyelte a házat. Az ajtó hirtelen kinyílt és két ébenfekete hajú férfi lépett ki rajta. Amint elindultak a fák között, tenyerükben aprócska, fehér láng jelent meg. Kétfelé váltak, és az egyik megindult Ash felé.

- Odébb kellenen mennünk, mielőtt észrevesznek. - suttogta valaki.

Ahogy Ash odanézett, egy pillanatra ledöbbent. Perselus állt mellette, de már jóval idősebben. Az első sokk után a lány bólintott, és nesztelen léptekkel elindult megkerülni a házat. Ahogy egyre közelebb értek, beszélgetés szűrődött ki az egyik ablakon. Ugyan a szavakat nem lehetett tisztán hallani, Ash azonnal felismerte a merengőben hallott hangot. Blackwater rejtőzött a házban, az immáron 'megtisztított' idézőivel. 

- Közelebb kellene mennünk, hogy halljuk, miről beszélnek pontosan. - suttogta Ash.

- Ash ne, ha lebukunk, fölöslegesen jöttünk el idáig. Inkább induljunk el visszafelé, már felkelt a Hold. -  mondta alig hallhatóan Perselus.

Hirtelen egy reccsenés hallatszott mögülük, és az egyik fa mögül az egyik idéző lépett ki. 

- A köpenyt, gyorsan!

Ash előkapta a táskájából a köpenyt, és magukra terítette. Egy lélegzetvétel nélkül várták, hogy az idéző elhaladjon mellettük. A csöndben Ash még a szívverését is hallani vélte. Az idéző centikre előttük ment el, de nem mertek megmozdulni, nehogy véletlenül egy faágra lépjenek a sötétben. A ház mögött a két idéző összetalálkozott.

- Esküdni mertem volna, hogy azt a lányt láttam, aki Blackwaternek kell. 

- A jövőbelátót? - kérdezte a közelebbik.

- Azt. De ennyi idő alatt nem tudtak volna eltűnni.

- Lehet, csak káprázott a szemed. Vagy az árnyékok. 

Ebben a pillanatban öt fekete köpenyes alak hoppanált a ház köré. Körbenéztek, majd levették a maszkjaikat.

- Ti volnátok Voldemort erősítése? - kérdezte az egyik idéző. 

- Igen, mi. - felelte egy szalmaszőke hajú fiú. 

Az öt halálfaló elindult befelé a két idéző társaságában a házba.

- Hármat felismertem közülük. Avery-t, Rosiert és Mulcibert. Te?

- A magas fekete hajú, Sirius öccse. Regulus. - suttogta Ash - Aki beszélt, ő is Roxfortos volt. Nem ugrik be a neve, de az apja valami nagymenő minisztériumi ember.

Hirtelen egy zöld villanás szűrődött ki az ablakon. 

Ash hirtelen ébredt fel, mint az ilyen álmoknál általában. De ez az álom teljesen más volt, mint az eddigiek. Ura volt a helyzetnek, tudott cselekedni és nem csak egy belső szemlélő volt. 

§

Reggelinél, amint belépett a nagyterembe, egy elsős mardekáros rohant oda hozzá és Lily-hez és adott át két tekercset, amiben Lumpsluck professzor tájékoztatta őket, hogy aznap este meg lesz tartva az első Lump Klub. Ash csak később vette észre, hogy a fiú, aki átadta neki a levelet, ugyan az volt, aki később, halálfalóként fog állni egy erdő közepén. 

Kedd reggel mágiatörténettel kezdett, amin Ash szinte bealudt. Második-harmadik óra dupla bájitaltan volt, ahol legalább Perselussal ki tudta tárgyalni az álmát. 

- Mindegyiküket ismerem. Rosierék ott ülnek a sarokban. Black-el már beszéltem párszor. Normális gyerek lehetne, ha nem egy olyan borzasztó családban kellene felnőnie. Nem is csodálom, hogy halálfaló lesz. 

- Sirius is ott él, ő mégis normális. - suttogta Ash.

- Hát akkor neked elég érdekes fogalmas van a normális kifejezésről. - horkant fel Perselus.

- Jó, na. Folytasd.

- Az ötödik, akit említettél, a fiatalabbik Kupor. Kettővel alattunk van. Az apja valami magas beosztású minisztériumi alkalmazott. Kedves srácnak tűnik, sose gondoltam volna, hogy csatlós lesz belőle. 

- A jövő sosem biztos, Perselus. 

- Igen, tudom, mondtad, hogy ez változhat. De itt halálfalókról beszélünk. Nem tudsz mindenkit megmenteni.

- Nem akarok megmenteni mindenkit. 

- Remélem, ezt a jövőben is így fogod gondolni.

§

- Ash, Dumbledore hívat minket. - rohant oda Lily a nagyteremben az éppen megérkező lányhoz - Azt mondja, hogy fontos és hogy menjünk azonnal az irodájába.

Ash bólintott, és már rohantak is fel a lépcsőn a második emeletre a kőszörnyhöz. Az irodában már McGalagony professzor, Flitwick professzor és maga Dumbledore is ott voltak.

- Áh gyerekek, éppen időben. Alastor és a többi auror pillanatokon belül megérkezhetnek. 

Nem sokkal később a kandallóból két auror lépett ki, egy harmadik, feltehetőleg halálfalót húzva maguk után. Utánuk jött Mordon, és végül, de nem utolsó sorban Damien és a hatodéves lány. Dumbledore odament a halálfalóhoz, a pálcáját a férfi halántékához érintette, és az ezüstös színű emléket egy üvegcsébe helyezte. 

- Köszönöm Alastor, most már vihetik. A dementorok a birtok határában várnak az új jövevényükre. - biccentett Dumbledore - A házvezető tanárok vigyék vissza a diákjaikat a klubhelyiségükbe. Lily, Perselus, ti is kérlek menjetek vissza a nagyterembe. Ash, te maradj. 

McGalagony biccentet, majd Flitwick professzor társaságában kiterelte Damienéket és Lily-éket és becsukta maguk után az ajtót. Dumbledore ekkor odalépett az egyik szekrényhez és kivette a merengőt, amit az asztalra helyezett utána. 

- Nos, Ash. Az a halálfaló, aki jelenleg már úton van az Azkabanba, jelen volt a foglyok kihallgatásánál, szóval, ha szerencsénk van, megtudjuk, hogy pontosan mit akar tőled Blackwater. 

- Uram, hogy ment a csere? Mi lett azzal az aurorral, aki az alakomat vette fel? - kérdezte kíváncsian Ash.

- Maga Alastor vette fel az alakodat. Az átadás jól ment, miután elmúlt a bájital hatása, az aurorok foglyul ejtették az előbb látott halálfalót és sértetlenül ideértek. 

Dumbledore beleöntötte az emléket a merengő tartalmába. Képek jelentek meg, majd az öreg igazgató a lány felé fordult.

- Mehetünk?

- Igen, uram.

Ash belehajolt a merengőbe, és érezte, hogy zuhant. Ahogy földet ért, ugyan abban a szobában találta magát, mint legutóbb.