Sikerült négy előtt befejeznem, zseniális vagyok. 

A tervkovácsolós este tán Ash csöndben feküdt az ágyában, és a szokásos rutinjához híven a sötét plafont kémlelte. Érezte, hogy valamit elfelejt, valami nagyon fontosat, de nem tudta, mi az. Egészen addig, amíg Sirius mellőle meg nem szólat és fel nem világosította a lányt.

- Hallasz Ash? - szólalt meg halkan a fiú este.

- Ja. - mondta tömören a lány.

- Biztos jó ötlet ez a holnapi dolog? - kérdezte.

- Ne kezd megint, már megbeszéltük. - mondta unottan a lány.

- Nem, nem is arra gondoltam. - válaszolt gyorsan Sirius - Hanem előtte nem kellene meggyőződni arról, hogy tiszta-e a terep?

- Mire gondolsz?

- Istenem, olyan hülye vagy. - nevetett halkan a fiú - Lépj ki és nézd meg.

Ash-nek csak ekkor esett le, mire gondolt Sirius. És tényleg orbitális ökör volt akkor és ott, hogy ez a kézenfekvő dolog nem jutott eszébe. Meg kellett szoknia, hogy utazó. Amióta nem voltak álmai, állandóan megfeledkezett a képességéről. 

- Istenem, mekkora hülye vagyok. - csapott a homlokára a lány.

- Ezt mondom drága. - mosolygott Sirius.

§

Másnap reggel azonnal beszélt Regulussal és elhoppanáltak a bírtok bejáratához, hogy a lány pontosan lássa, hova kell jönnie. Enélkül a kilépés és az utazás sem ment volna.

Miután ez megvolt és a lány jól körülnézett, mentek is vissza a bázisra. Ash ezután elvonult a szobájába és nekiállt a kis procedúrájának. Miután kilépett és feltehetőleg pár órával később metafizikailag megjelent a Lestrange háznál, elindult befelé a bejárathoz. Átlebegett a kerítésen és végigsuhant a hosszú úton, ami a kertet és a bejáratot kötötte össze.

Az előcsarnok teljesen üresnek tűnt, így a bejárattal szemben elhelyezkedő hatalmas lépcső felé vette az irányt. Fent az első emeleten is minden tiszta volt, így beletelt nem kevés időbe, mire megtalálta Bellatrixot az egyik feljebbi emeleten, ha jól számolta, az ötödiken. Ezek után szépen körbejárta a házat és úgy tűnt neki, hogy hatalmas szerencséjükre, aznap a nő egyedül tartózkodott otthon. Előrement egészen addig, amíg be nem sötétedett, de továbbra sem látott semmi mozgást, így a lány visszatért a bázisra a saját testébe.

- Minden tiszta. - mondta Regulusnak, mikor leért a nappaliba - Az elkövetkezendő órában senki nem fog megjelenni a házban és Bellatrix is egyedül lesz. Az erősítés sem fog kellene. - nézett Siriusra.

- Azért én jövök, ha nem bánod. - mondta makacsul a fiú.

- De ha miattad lebukunk... - dünnyögte a lány, de végül beleegyezett, hogy hárman induljanak.

Regulussal hárman hoppanáltak a tetthelyre, Sirius és Ash azonnal ki is ábrándította magát, így a kapun csak Regulus haladt át, legalábbis úgy nézett ki kívülről.

Sirius a kapun kívül maradt és figyelt, nehogy valami baj legyen, míg Reg és Ash elindultak befelé. Útközben a fiatalabbik Black is magára küldött egy kiábrándító bűbájt.

- Azért ez így szar, hogy nem látlak. - mondta Reg - Fogalmam sincs, merre jársz.

Ash megragadta Reg karját, szerencsére pont ott volt, ahol sejtette.

- Gyere, körülnéztem kicsit, mikor itt jártam. - indult el befelé az ajtón a lány - Tudom, merre kell menni.

Néma csöndben indultak el felfelé az emeleteken. Jó pár percig lépcsőztek, mire végre elérték a kívánt szintet. Ash-nek nem is tűnt ilyen hosszúnak az út, mikor kilépve járt a házban.

Valahol az ötödik emeleten álltak meg és indultak el Bellatrix szobája felé. A lány nonverbálisan kinyitotta az ajtót, majd előreszegezett pálcával elindult befelé. Megszorította Reg kezét, jelezvén, hogy ő is szedje elő a pálcáját.

- Mit akarsz te átkozott manó? - fordult a fekete hajú boszorkány az ajtó felé, de nem talált ott senkit. 

Ash hármat dobolt Reg kézfején, majd szinte egyszerre küldtek egy-egy stuport a boszorkány felé. A lány nem számította el magát: Bellatrix kifeküdt a két kábító átoktól. 

Ash gyorsan odament a boszorkányhoz, majd elmormogta a varázsigét és gyorsan kutatni kezdett a nő fejében a megfelelő emlék után. Szerencséjére továbbfejlesztette az emlékátadó bűbájt azalatt a pár hét alatt, amíg a tervet kovácsolta, így már a másik személynek nem kellett az adott emlékre gondolnia ahhoz, hogy a lány lássa azokat. Ebben kezdett hasonlítani a dolog a legilimenciára, de ez ellen a lány úgy tervezte, hogy az okklumencia sem nyújthat védelmet. Emellett azt is hozzátette, hogy az adott egyénnek eszméleténél sem kell lennie ahhoz, hogy az emlékeiben lehessen kutatni. Ash kifejezetten Bellatrixra és az akcióra tervezte, de meg is szenvedett vele. Bár párszor Siriuson kipróbálta, miközben a fiú aludt, mivel ki kellett valahogy próbálnia, hogy működik a varázslat megfelelően. Természetesen a dolgot a világon soha nem mondta volna el neki. De szükséges volt tesztalanyként.

A lány rövidke keresés után meg is találta azt, a mi neki kellett: A Malfoy kúria előcsarnokában álltak, legalábbis Ash úgy látta, hogy az volt. A kígyópofájú Voldemort Bellatrixnak és Luciusnak beszélt. Ezután képváltozás, és végre bejött az, ami a lánynak kellett. 

Bellatrix az Abszol út macskaköves utcáján lépkedett egyenesen a hófehér márványköves Gringotts felé. Beérve az épületbe közölte a kobolddal, hogy vigye a széfjéhez, aki engedelmeskedett is neki. Elindultak a csillében, végighaladtak a földalatti barlangban, még a vízesésen is átmentek, mire megérkeztek a Lestrange-széfhez. A széf kinyílt és Ash megpillantotta azt a rengeteg kincset, ami benne lapult. 

Bellatrix elővette talárja belső zsebéből azt, a mi nála volt: Hugrabug Kelyhét. Elhelyezte az egyik galleonkupacon, majd előkapta a pálcáját, kihátrált a széfből és elmormogott egy varázslatot. Ash úgy hallotta, mintha a duplázó bűbáj lett volna, de valamiben mégis kicsit más volt. 

Ekkor a lány elszakította a tudatát és azonnal szólt Regulusnak. Megvolt, amiért jöttek.

- Megvan a dolog. Végezd el a felejtésátkot, hozzuk vissza az élők sorába és tűnjünk el innen. - mondta gyorsan Ash.

Regulus elmormogta a felejtésátkot, majd mielőtt becsukták volna az ajtót, a stupor ellenátkát is szépen ráküldték a boszorkányra, majd sietős léptekkel elindultak kifelé a kúriából. 

Csak akkor lélegeztek fel, amikor végre kint voltak a kapun kívül. 

- Na, megvan? - kérdezte Sirius, miután levette magáról a kiábrándító bűbájt.

- Meg, de előbb érjünk haza. Túl könnyen ment a dolog. - mormogta Ash.

A nappalijában ülve már kicsit lenyugodott. Túl sok volt benne az adrenalin, pedig az akció nem volt fél óra sem.

- Mit tudtál meg? - kérdezte Perselus, mikor ő is megérkezett a nappaliba. 

- Mindent. Vagyis majdnem. - helyesbített a lány - Bellatrixnál van a kehely. Hugrabug Kelyhe. A Gringottsbeli széfjében rejtette el és valami varázslatot is rakott rá, de azt nem hallottam pontosan. Bár, ahogy elnéztem a nőt, nem lehet kellemes. 

- Na, hát akkor ez is egy lehetetlen küldetésnek tűnik. - dünnyögte Sirius - Az életben nem jutunk be oda. És ha be is jutunk esetleg valami isteni csoda folytán, a széfet nem tudjuk kinyitni. 

- Megoldjuk, ez a kis akadály már nem probléma. - legyintett Ash mosolyogva.

- Na, arra kíváncsi leszek, hogy ezt te hogy oldod meg. - mosolyodott el Damien - Újabb őrült tervvel? Elraboljuk Bellatrixot, megimperiózzuk őt is és egy koboldot is, hogy nyissa ki a széfet, aztán szépen hazaküldjük?

- Nem rossz ötlet. - nevetett Ash.