15. RÉSZ
Másnap reggel amikor lementem a konyhába a csajok egy szál bugyiban masíroztak végig, amitől talán az éjszakai hatására mégnagyobb izgalomba jöttem.
A lányok önfeledten nevetgéltek, mit se sejtve a tegnapi éjszakáról. Kissé másnasposak voltak, de egyáltalán nem zavartatták magukat, hogy csak alul vannak "felöltözve". Különösképp Adrit nem, aki mintha az éjszaka alatt kissé megtáltosodott volna.
– Kávét? - kérdezte tőlem Rita, miközben mindenki előtt átkarolta a nyakam, jobb lábát felhúzva pedíg szorosan combját a fenekemnek feszítette és akkora csókot adott, hogy nyelvem teljes egészét bekapta.
– Huhúúú! Itt valami naon készül, jobb ha diszkréten távozunk. - fordult Adri felé Alexa, s a két lány a fürdőszoba felé vette az irányt.
– Annyira kívánlak Dankó! - súgta izgatottsággal telve Rita. – Csak várj, míg elmennek a lányok, s bepótoljuk az éjszakát. - szemében izzott a vágy, s kezemet a bugyijába tette.
Éreztem, hogy elönti a nedvesség, s alig várja, hogy barátosnéi olajra lépjenek. Kissé furdalt a lelkiismeret, hogy elmondjam e a történeteket, de nyeltem egyet, s úgy döntöttem próbálom elfelejteni az egészet. Közben a csajok is felöltöztek, s kikászkálódtak a fürdőből. Alexa és Adri két-két puszival elbúcsuzott Ritától, majd távoztak. Csak Adri fordult vissza felém kacsintva s egy puszit dobva a levegőbe. Rita felnevetett:
– Istenem, hogy tud valaki tizenkét évesen ennyit inni. Lefogadom ahogyan vissza lett fogva csak egy ilyen éjszakára várt.
– Kiről is beszélsz ? - néztem tágra nyílt szemekkel.
– Hát Adriennről, ki másról.
– Ti...ti...tizenkét éves? - kérdeztem remegő hangokkal.
– Yapp. - bólogatott Rita.
– Azt hittem osztálytarsak vagytok. De e....e...eeeez hogy lehet?
– Úgy, hogy a gyökér szülei hamarabb akarják leérettségiztetni. Nem mehet sehova. Már mondtam tegnap a medencénél. De Dankó, hagyjuk ezt és menjünk a fürcsizni. - Rita letolta magáról az egy szál kis bugyját, s karomat megragadva a fürdő felé rángatott.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro