Másnap nem történt nagyon semmi.
Pénteken indultunk a Világkupára, és úgy volt, hogy még három napot ott töltünk, amíg kezdődik a meccs, mert nem lehet egyszerre ennyi varázsló egy helyen, ugyanis, hogy szépen fogalmazzak nem tudnak eléggé 'muglisan' öltözködni.
Nem zsupszkulccsal, hanem vonattal mentünk, ezért nem valami gyorsan értünk oda. Mondhatom, elegem van már a mágiamentes dolgokból. Kiderült viszont, hogy a vonat végállomásan egy elhagyatott helyen van, és onnan még tíz mérföld az út a Stadionig. Cassy csak akkor árulta el, hogy itt van egy zsupszkulcs, mikor Peterrel már kihisztiztük magunkat.

-Na, kössz, ezt előbb is mondhattad volna-mondtam közömbösen.

A zsupszkulcsunk egy ócska kuka volt.
Először úgy voltam, hogy na, én ehhez hozzá nem nyúlok, de muszáj volt, mivel kéken felizzott, és a másik pillanatban már röpített is minket Elhagyatott-pusztára, ahogy Peter nevezte. Itt nem volt egy mugli sem, csak szórakozásra vágyó, vagy kviddicsbolond boszorkányok és varázslók, meg jó néhány varázslóőr.

Ezt a kis jegyzetet a sátrunkban írtam, hogy ne felejtsem el, hogy mi történt, és anyának tudjak mesélni, de meg kellett szakítanom, mert Peter bekiáltott.

-Gyere ki, Charry, nézd, kik vannak itt!

-Megyek már! - kiáltottam, miután két  utolsó szót lefitkantottam a lapra: Hajrá Anglia!

Kint két olyan személyt láttam ott, akikre nem számítottam.

-Ti meg mit kerestek itt?-kérdeztem Jamesre és Siriusra nézve.

-Pont azt, amit te!-kurjantott James.

-Az eszünket!-tódította Sirius.

-Na kössz!-nevettem én is.

-Amúgy szia Charry!-köszönt utólag James, mire csak annyit mondtam: Sziasztok!

Nem, Siriusnak esze ágában sem volt visszaköszönni, ugyanis egy szőke hajú lányt bámult folyamatosan.

-Az meg ki?-kérdezte Peter Jamestől.

-Új áldozat?-vigyorogtam.

-Sirius exe-nevetett fel Ágas.

-Hé, ő szakított velem, ilyen még nem fordult elő.

-Ilyen az élet, barátom-veregettem meg a vállát komolykodva.

-Bölcs Salamon...-kezdte volna Peter, de el kellett hallgatnia, ugyanis befogtam a száját.

-Ne. Merd.

-Nah, itthagyunk benneteket. Ha érdekel, esetleg vágytok a társaságunkra, négy sorral arébb vagyunk, és...maradjunk annyiban, hogy megismeritek a sátrunkat-nevetett fel Sirius.

James már egyik lábáról a másikra állt.
Elég hülyén nézhettem rá, mert Sirius is észrevette, és csak ennyit fűzött hozzá:
-Lily Evans csak kettő sátornyira van tőlünk, és James meg akarja hívni randizni- vihogott.

-Most remélem, hogy nem fog visszautasítani, már sokszor próbálkoztam, de mindig...-nem tudta végigmondani, mert Sirius közbeszólt.

-Majd elmondjuk, mi volt-nevetett még mindig. Bár lehet, hogy inkább ugatott, nem tudom.

Miután elköszöntünk egymástól, bementünk a sátorba valami ételt szerezni.

-Kíváncsi vagyok, hogy Anglia bekerül-e a döntőbe. Mondjuk van esélyük, mert Wood nagyon jó örző, Triston pedig az egyik legjobb terelő a világon-szerintem. Ahogyan azzal a gurkóval bánik, mindig leszed valakit, akárhányszor üt. Mesteri munka, és nagyon jól bánik a seprűvel. Arról ne is beszéljünk, hogy tökéletes összhangban vannak Kenneth-tel. Bárcsak egyszer én is a helyükön lehetnék! Az angol nemzeti válogatott terelői Hushpush és Valaki, Hushpushról tudjuk, hogy a legfiatalabb tag a válogatottban-ábrándozotr Peter, közben a bemondó ember hangját utánozva.

-Ahhoz először legyen merszed elmenni válogatásra-emlékeztettem gyávaságára.

-Oké, idén esküszöm, hogy elmegyek!
-Hiszem, ha látom! Fogadjunk!
-Rendben, miben?
-Ha nem mész el, három hétig megírod a leckém vizsgaidőszakban!
-És ha elmegyek?
-Nem kell megírnod a leckém.
-Hé, ez egyoldalú nyereség!
-Menj el, és akkor nem kell duplán házit írnod.
-Igen, ez mind szép és jó, de hogyan bizonyítod?
-A mágikus fogadás alól nem tudsz kibújni.
-Ezt megszívtam.
-De még mennyire-vigyorodtam el pimaszul.

Három nap múlva már úgy indultunk el a stadionba, hogy rajtunk volt a piros-fehér sálunk és sapkánk, a kezünkben távcsövünk amin lehet közelíteni és távolítani, és egy kitűző a talárunkon, ami a válogatott tagjainak neveit sorolja fel.

Az arénába szállingóztak volna az emberek, ám a kapunál olyasmi történt, amire senki sem gondolt volna.

-Sonorus! Jó estét minden egybegyűltnek, akik meg szeretnék tekinteni a Világkupát-szólalt meg a bemondó, azaz Jackson Jordan.-Sajnálatos hírt kell közölnöm. Az egyik sátorban megtaláltuk Janice és Michael Smith holttestét. -A tömeg hátrahőkölt, suttogás ment végig az embereken.-Semmi sérülés nyoma nem látszott rajtuk, így gyanítjuk, hogy a gyilkos átkot használták rajtuk. Valamennyien tudjuk, hogy a magukat Halálfalóknak nevezett személyek használják csak ezt a varázsikét, és persze Ő Akit Nem Nevezünk Nevén. Viszont iylen körülmények között nem tarthatjuk meg ezt az eseményt, amire önök jöttek. Teljes visszatérítést kap mindenki, de kérem, ne zaklassák a minisztériumot, így is nagy a fejetlenség most az irodákban. Higgyék el, mi sem örülünk a halasztásnak, de nincsen más megoldás, minden esetleges balesetet vagy támadást ki kell küszöbölnünk. Megértésüket köszönjük. Most pedig menjenek kérem vissza a sátraikba, és három órán keresztül engedélyezzük a kiskorúak hoppanálását, vagy mágikus úton történő hazatérítését. További kellemes vakációt, legyenek mindig figyelmesek!

Amint végzett a beszédével, a tömeg mellett piros és zöld fények suhantak el.

Nekem csak az jutott eszembe, hogy apa most is azt mondaná, hogy LANKADATLAN ÉBERSÉG. Azonban pár másodperc alatt felfogtam a helyzetet, mert mindenki bepánikolt, rohantak az emberek a sátraikhoz.

-Charry, Charry, hol vagy? Charina, hol vagy?-kiabálta hisztérikusan Peter. Mikor sikerült mellésodródnom, megfogtam a karját, és most már Cassyt kerestük.

-Cassy! Cassy! Cassandra Malroy, hol vagy? Kérlek, Cassy, kerülj elő-kiáltoztam, szinte már zokogva, miközben Petert tovább vonszoltam, aki szintén a nagynénémet szólítgatta.

-Itt vagyok, Charina, itt vagyok! Nem esett bajotok?-Vált ki a tömegből magas alakja.

-Istenem, Cassy, nagyon aggódtam!

-Hát még én! Nem baj, menjünk minél előbb vissza a sátrunkba, és onnan majd dehoppanálunk. Csak tűnjünk el innen épségben!-fohászkodott a nagynéném.

Miután nagy nehezen odafurakodtunk a sátrunkhoz, és le is bontottuk, Cassy megfogta a kezem, én Peterét, és megpördültünk. Nagyon rossz érzés volt, olyan, mintha egy gyűrűn próbálnának átpréselni. Légszomjam volt, és forgott velem a világ. Hasonlított ahhoz, mint amikor a tömegben futottunk. Mikor végre újra szilárd talajon voltam, elfogott az émelygés, és el is estem, amint egy lépést meg akartam tenni. Miután visszatértem a valóságba, feltérképeztem a helyzetet. A házunk kapuja előtt álltunk, és Cassy arra biztatott, hogy minél előbb kerüljünk a Fidelius-bűbáj hatókörébe, mert nem túl biztonságos a szabad ég alatg ólálkodni éjjel, Peter alig állt a lábán, anya pedig egy pizsamában, és kócos hajjal rohan felénk.

-Jól vagytok?-Ezt úgy kérdezte, hogy én is tudtam, hogy már mindegyik körmét tövig rágta idegességében.

-Igen, sikerült gyorsan elmenekülnünk. Szerintem nem sokan haltak meg, kevés zöld szikrát láttam, de minden elhullott varázslóvér számít-számolt be Cassy a fejleményekről.

-Nem baj, ti legalább jól vagytok.-Éreztem, hogy ezt sem teljesen nyugodtan mondta, és most már rá mertem kérdezni, mert ami késik, nem múlik.

-És apa? Van róla hír?

-Hát, igazából...nincs. Semmi.-Láttam, hogy egy könnycsepp gurul végig az arcán.
A nyakába borultam.
-Nyugi, meg tudja védeni magát!-nyugtattam.

-Gondolod?-kérdezte, és éreztem, hogy elmosolyodik, ha csak szomorkásan is.

-Biztos vagyok benne-állítottam teljes meggyőződéssel.

-Bocsánat, hogy közbeszólok, de szerintem bemehetnénk, kezd hűvös lenni-zavart meg minket Cassy. Peter csak állt és a földet bámulta. Ő biztos, hogy át tudta érezni a helyzetet. Bármikor, amikor a szülei szóba kerültek leolvadt a mosoly az arcáról. Nekem elmondta, hogy igaz, hogy nem ismerte őket, de nagyon rossz a hiányuk. Én nem tudom, mit kezdenék a szüleim nélkül. Viszont megfogadtuk a tanácsot, és bementünk a házba.

Anya készített teát, amíg mi azt elemeztük, hogy miért történhetett a támadás.

-Szerintem csak ijesztgetés volt-szólt Peter.

-Nem biztos, mert Smith-szék a Misztériumügyi Főosztályon dolgoztak, lehet, Tudjukkiéknek onnan kellett volna valami információ, vagy csak szimplán nem illettek a képbe, mert nagyon ügyes mágusok voltak, az biztos. Én Janice-szel egy évfolyamba jártam, csak ő Hollóhátas volt, de mégis tudom, hogy nagyon tehetséges boszorkány. És gondolom az sem tetszett az elveiknek, hogy mugli születésű-érvelt Cassy.

-Rendben, de Michael aranyvérű, nem?-kérdeztem.

-Ők a vérárulókat is elítélik. Viszont az, hogy a Halálfalók eljöttek, lehetséges, hogy pusztán ijesztgetés, ebben igazad lehet.

-De nekik ez mire jó?-tudakolta Peter.

-Ne keresd benne a logikát, ez csupán szórakozás, mint a mugligyilkolászás-ismertettem meg vele a Halálfalók szokásait.

-Egyelőre annyit tudunk tenni, hogy várjuk a fejleményeket-tett le anya egy tál gőzölgő teát az asztalra.

És persze apát-gondoltam magamban.

-Ja és Charina! A napokban valamikor elmehetünk az Abszol útra!

Valahogy ez a hír most nem hozott annyira lázba, mint máskor. Túl sok volt egyszerre nekem ennyi történés.
_______
Sziasztok! Ha tetszett a rész, jelezzétek egy kommenttel vagy csillaggal. 1347 szavas, ez szinte rekord, de nem untatlak titeket máskor ily sokáig, viszont ez egészen eseménydús lett. Szerintetek is? Innentől kezd majd beindulni.
Köszönöm azt, hogy a hetedik részre sok csillagot nyomtatok❤️
Egy random kérdés: ki mit szeret a sztorimban?
Oké, ennyi elég volt belőlem, minden jót, szép nyarat, mágusok, szeptember elsején találkozunk a kilenc és háromnegyedik vágányon, de ha valaki addig szeretne megismerni, megbeszélhet velem egy találkozót a Fortescue fagyizóba!❤️