Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

|Hetedik|Fagyos ünnep, tele vidámsággal|

Már a karácsony kopogtatott az ablakokon, a fagyos szél bejárta a kastélyt mindenütt, de még így, hogy a szünet felé közeledtünk is nagyon sok leckét kaptunk-mindig-mindenből. Épp ezeket írogattuk a könyvtárban hárman, Peter, Ella és én, mikor egyszer csak Ella szólalt meg szomorúan:
-Karácsonykor láthatom az ,,imádott''családom. Semmi kedvem sincs hozzá, főleg, hogy a nagybátyám-, az egyetlen, aki megért a családban-elutazott valami Magyarországra. Viszont itt nem maradhatok, mert nem szeretnék összeveszni a szüleimmel. Akármennyire is nem értünk egyet, mégiscsak felneveltek.

-Nem tudom, nem biztos, hogy mindig a konfliktus kerülése-e a megoldás-elmélkedett Peter.

-Bölcs Petermon mondá vala...-mondtam halkan, mire Ella felnevetett, barátom pedig kiöltötte rám a nyelvét.

-Gyerekes vagy-áldurcizott be.

-Jaa, mondja az, akinek a legnagyobb öröme vacsoránál az volt, hogy van dínóhusi-vigyorogtam.

-Jóó, igazad van, de olyan cuki dínóformája van, ráadásul csirkehús-mondta még mindig kislányos durcival.

-Óvodás szintjén álltok, de tényleg-szólt közbe Ella is.

-Jól van, anya, nem kell mindig lecseszni-játszottam én is a durci kislányt, karba tettem a kezem, átültem Peter mellé, és most már ketten néztünk úgy Mardekáros barátnőnkre, mint akitől elvették a cukorkáját.

-Hova keveredtem én?-kérdezte Ella színpadias drámával.

-Óóh, te még nem is ismersz minket-kacsintottam rá, miután már normális arckifejezést vettünk fel mindhárman.

Ekkor viszont egyszer csak Ella nővére, Bella lépett az asztalunkhoz.

-Mit képzelsz magadról, Ella Avery, hogy ilyenekkel-itt remélem csak arra célzott, hogy Griffendélesek vagyunk, de azért kerítek majd egy tükröt- barátkozol?

-Tudod, édes nővérkém, -vagy hugicám, végülis ugyanakkor születtünk, - mivel a ,,drága" háztársaink kiközösítettek, kénytelen voltam máshol barátokat lelni, és ekkor nagy szerencsémre összehozott a sors két GRIFFENDÉLESSEL, akik nem előítéletesek, és elkezdtek barátkozni velem-mondta mindvégig bátran nővére szemébe nézve, mesterkélt kis műmosollyal.

-Még ma írok a szüleinknek. Szép karácsonyod lesz!-válaszolt gúnyos szemvillantással, majd elment.

-Szervusz, te lány, ki vagy, és hova raktad azt a visszahúzódó Ellát, akit mi megismertünk??

-Tudjátok, mióta elkezdtem veletek barátkozni, sokkal jobban érzem magam, bátrabban visszaszólok a Mardekárosoknak, és közülük nem kivétel a nővérem sem.

-De mit fogsz csinálni karácsonykor?

-Max. elszököm, ha odáig fajul a dolog-mondta lazán.

-Téged kicseréltek-hitetlenkedett Peter.

-Valóban. Már nem az a visszahúzódó halálfalóivadék vagyok.

__________

Karácsonyi szünet előtt két nappal kaptam egy levelet anyától, hogy sajnos elutaznak Írországba, valami sürgős találkozóra, ami miatt nem lesz otthon senki, úgyhogy inkább maradjak a Roxfortban. A levelemet Lyra hozta, a baglyom, úgy látszik, néha hazalátogat. Anya biztos elkényeztette. Épp a nagyteremben kaptam meg reggelinél a levelet.

-Nem tudok hazamenni karácsonyra-újságoltam Peternek.

-Miért?-átnyújtottam neki a levelet, amiben anya ezerszer leírta, hogy sajnálja, de nem tud mit tenni. Pont karácsonykor, ugye?

-Annyira tipikus, hogy mindig a legrosszabb alkalmakkor talál ki valamit a Minisztérium. Biztos megint valami Halálfalók és Sötét Nagyúr Elleni Védelmi Gyűlés van, amire a világ szinte minden érintett pontjáról odaözönlenek az emberek, hogy külön mindenki tárgyaljon a Brit minisztérium tagjaival, hogy akkor most mi van. Annyira utálom, tavaly is épp karácsonykor volt. Pedig terveztem, hogy meghívlak. Gondolom, hogy a mostanában gyakorivá vált ,,természeti katasztrófák", -amiket ugyebár Tudjukki hívei okoztak- is elősegítették ennek a konzultációnak a megrendezését.

-Mindegy, így legalább ketten esszük tele magunkat ünnepi pulykával. Nem tudom, hogyan fogok felállni az asztaltól-viccelődött Peter arra utalva, hogy biztosan degeszre tömjük magunkat.

-Kár, hogy valszeg' nem lesz dínóhusi-mondtam tettetett szomorúsággal.

-Jól van már, mondtam, hogy az a legfinomabb kaja. Békén lehet hagyni, ha nem tetszik-jajj, megint az álkislánydurci. Na mindegy, úgyis abbahagyja, ha...

-Kérsz csokit?-kérdeztem komoly hangon, de közben majd' megpukkadtam a nevetéstől. Olyan hirtelen fordította oldalra a fejét, hogy szerintem megrándult a nyaka.-Akkor szerezz magadnak!-nevettem fel úgy, hogy a fél asztal felénk fordult.

-Ilyennel nem viccelünk-húzta fel az orrát, majd álsértődötten távozott. Nos, igazából tényleg volt nálam csoki, mert anya a levéllel együtt azt is küldött, úgyhogy utánarohantam, ráugrottam a hátára, és a szájába tömtem az édességet.

-Te nem vagy normális-nevetett most már ő is, ugyanis a fél feje csokis lett. Mindegy is, majd lemossa. Nagy eszesen a talárjába törölte az arcát, majd elrágcsálta ,,adományomat".

-De azért tudod, hogy ezt még visszakapod!-mondta nekem, és látszott, hogy valami hülye bosszút forral.

-Jajj, előre félek...

-Félhetsz is-ne már, átvette a hülye vigyoromat.

-Hé, így csak én mosolyoghatok!

-Két hülye egy pár-célzott barátságunkra.

-Ti aztán nagyon érettek vagytok-hallottunk egy hangot, ami Ellához kapcsolódott.

-Nini, megjött a harmadik bolond is-futottam felé és megöleltem. Egyébként azt hiszem, éppen SVK óránk lett volna, de elmaradt, mert a professzor is a találkozóra ment.

Rájöttem, hogy kívülről nagyon furcsa lehetett a triónk, főleg azért, mert két Griffendéles és egy Mardekáros. Viszont ez így volt jó.

Ella hosszú, sötétbarna haját egy hajpánttal hátrafűzve hordta legtöbbször, de most laza kontyba fogta.  Biztos a karácsony láza égett benne. Igazából külsőleg nagyon ellentétek vagyunk; ő sötétbarna hajú, én barnáslila, neki nagyon fehér a bőre, nekem viszont egy nagyon picit sötétebb az átlagnál, mondjuk ez nem csoda, hiszen egész nyáron a nagynéném tengerparti nyaralójában napoztam, és fürödtem a sós vízben. (Augusztusig nagyon meleg van Angliában, de onnantól kicsit hűl az idő.) Viszont egy valamiben hasonlítottunk; nagyjából egymagasak voltunk. Ja, és mindketten bolondok, hogy ki ne hagyjam.

__________

Karácsony előtti napon szinte teljesen kiürült a klubhelyiség. Nagyjából öten maradtunk, rajtunk kívül két ötödéves és egy negyedéves. Ja és James Potter, akinek a szülei Aurorok.Féltem, hogy unni fogom a drága fejemet, de ekkor megláttam Peter hülye vigyorát, és rájöttem, hogy jól fogunk szórakozni.

-Mire készülsz?-kérdeztem.

-Tudom, hogy szereted a havat.-Ezzel elővette a háta mögül a kezét és egy marék havat nyomott az arcomba, majd kirohant a portrélyukon.

-Na megállj!-Azzal utánarohantam.

Már kiértem a parkba, mikor meg kellett állnom, ugyanis Peter nem volt sehol. Viszont megláttam egy másik alakot, akiben ráismertem James Potterre. Odaszaladtam hozzá.
-Hello, James, nem láttad Peter hülye fejét?

-De, és épp őt keresem, ugyanis nyakondobott egy hógolyóval. Ezt még visszakap...-fejezte volna be a mondatot, de ekkor elkezdtem rohanni, mert megláttam egy talár szegélyét az egyik fa mögött, és szinte biztos voltam abban, hogy csínytevő barátom az. Ám amikor odaértem, csak egy két lábnyomot találtam, meg egy hógolyó ütését éreztem a hátamon. Megpördültem a tengelyem körül, és csak annyit láttam, hogy James és Peter egymást dobálják. Beszálltam én is a harcba, aminek mozzanatait nem részletezném, maradjunk annyiban, hogy mire visszabattyogtunk a toronyba, annyi hó olvadt le a ruházatunkról, hogy azt fogják hinni, hogy Hisztis Myrtle megint hisztirohamot kapott, mert Frics rászólt, hogy ne mászkáljon át másik vécékbe, és emiatt megnyitotta az összes csapot. Ezt az elképzelésemet már amúgyis túl jókedvű barátaimmal is megosztottam, akik emiatt majdnem elestek a lépcsőn, pedig nem is volt vicces. Na mindegy.

Mikor beléptünk a portrélyukon, eszembe jutott reggeli merengésem, miszerint ez a nap unalmas lesz. Nos, az a reggeli énem nagyon buta volt, ugyanis valahogy elfeledkezett arról, hogy van egy ,,borzalmas" barátja, aki mindig előáll valami hülye ötlettel. Ja, és arról is elfeledkezett a reggeli énem, hogy önmaga is ilyen. Meg úgy alapból mindenről. Hogy a Roxfortban nem lehet unatkozni, ha az embernek vannak barátai, hogy karácsony van, hogy esik a hó, és még sorolhatnám napestig. Szóval a reggeli énem teóriái nem helytállóak.

----------
Tetszett a rész? Jelezd kérlek egy
csillaggal vagy egy kommenttel!❤️❤️

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro