A napok, és hetek gyorsan teletek, mire észbe kaptam azt vetem észre, hogy a vizsgákat már megírtuk és mindenki a nyári szünetre készülődik.

-Yui-chan mit csinálsz a nyári szünetbe? - kérdezte Hanae-chan tőlem.
-Hát holnap edző táborba megyek Hiroékkal. Két hét múlva az unoka tesóimhoz megyek, hogy megismerjék Hajime-kunt, és Hiroto-kunt. Ott leszünk kb, egy hétig. Aztán szeptember előtt egy héttel költözünk. - mondtam
-Értem. Nincs kedved majd valamikor eljőni velem és Hiro-val a nyári fesztiválra? - kérdezte
-Hm. Oké, szívesen jövök, de nem zavar ha Nana-chant is hozom?
-Nem. - mondta
-Rendben. Én most elindulok haza pakolni. Szia Hanae-chan. Akkor holnap itt Hiro. - köszöntem el tőlük majd be pattantam a kocsimba (végre vissza kaptam) majd Hajime, és Hiroto is be pattant,és elindultunk haza.
-Hé, Yui-szólalt meg Hiroto. - hány unokatesótok van? - kérdezte.
-Tizenöt.
-Hm. Tizenöt. - bólogatott- Várj! Mi?! Tizenöt?!
-Hát igen. Apai húgának ot vannak a gyerekei Taiji-nii és Kyo-nii,ők ikrek. Masaji-nii és Masahiro-nii,ők ketten szintén ikrek. Mai-nee, Mie-nee, Ryoko-nee, és Ryu-nii ők ütnek ki a családból, mert ők négyes ikrek. Saboru-nii és Seiichi-nii,is szintén ikrek. Michiko-chan és Masaru-chan ők ketten velünk egy idősek. Airi és Aimi a legfiatalabbak. - mondtam.
-Várj egy pillanatot! - szólt rám Hajime,majd az ujjain kezdet el számolni-Ez csak tizennégy volt.
-Igen. Azok akiket fel soroltam ők Kiriki családhoz tartoznak az apai ági nagynéni gyermekei. És apai ágon a nagybátyánknak van még egy fia Kiyoshi Kippei. - mondtam
-Remélem nem fognak utálni. - mondta Hiroto, mire Hajime csak hejeselni tudott.
-Nem fognak ők mindenkit szeretnek.-mondtam. - Néha túlságosan is. - motyogtam miközben fel jöttek bennem az emlékek.
-Tessék? - kérdezte Hajime.
-Semmi. Majd rá jötök. - mosolyogtam rájuk. Ezután a fiúk témát változtak amíg haza nem értünk,majd fel rohantam a szobámba ahol Nanami az asztalnál ülve írt valamit.
-Mit írsz? - kérdeztem a papira nézve. Nanami egy picit megugrott, és kezével takarva a papírt nézett rám.
-Y-yui. Megijesztetél. - nézet rám az ikrem.
-Bocsi.-mondtam majd le raktam az asztalhoz a szemüvegem. - Na szóval mit írsz? - néztem rá.
-Semmi érdekes. Ne törődj vele. - mondta, majd a papírt összehajtogatva el rakta.
-Rendben. - mondtam. - Mond nem tudod hova raktuk tavaly a bordó bőröndöt? - kérdeztem miközben egy váltó ruhát kezdtem fel venni.
-Az tavaly nem tönkre ment? Mert én úgy emlékszem ki dobtuk. - mondta.
-Ja, tényleg. - mondtam. - Francba akkor mibe pakoljak?-kezdtem gondolkodni.
-Vid el azt amit a divat bemutatókkor szoktam vinni. Tudod az a cuki lila.-mosolygott rám.
-Nem baj ha kölcsön veszem? - néztem rá.
-Nem, nyugodtan vidjed el, én a kéket szoktam használni ha családdal megyünk valahova, szóval nem kell. - mondta.
-Köszi.-mondtam,majd elővéve a lila bőröndöt kezdtem el be pakolni.
-Yui tudod milyen nap lesz a héten? - nézet rám.
-Nem. Miért mi lesz? - kérdeztem.
-Semmi érdekes hajuk. - mosolygott rám.
-Fura vagy ma. - néztem rá. Ez után mit sem törődve kezdtem el be pakolni a bőröndöt.

...

Másnap hajnalok hajnalán Kaede nénikém vitt ki a buszhoz.
-El raktad a fogkefédet? Tusfürdő van nálad? Raktál elég zoknit? - bombázott a bugyuta kérdéseivel.
-Nyugi minden meg van. - mondtam.
-Kaicho-san* rád várunk. Köszönj el az anyukádtól már. - mondta Midorima edző.
-Halodtad Kaede néni, most mennem kell. - mondtam és indultam el a buszhoz.
-Yui-chan ne feled, hogy Nee-san és a sógorom érted mennek az utolsó napon. - kiáltott utánam.
-Menj már haza. - fordultam vissza, majd fel mentem a buszra. Le ültem Hiro elé.
-Anyud paranoiás egy kicsit nem? - ált fel és nézett rám.
-Anya ennél sokall rosszabb. - néztem rá. - Inkább örülök, hogy nem anya jött.
-Ő nem az anyukád volt? - nézet rám Kei aki Hiro mellet ült.
-Ő anya húga,Kaede. - válaszoltam.
-Hogyhogy nem anyud jött.
-Nem vagytok kicsit túl kíváncsiak? - kérdeztem.
-Nyugi Yui.Csak érdekelt.-rántott válhat Hiro.
-Mindenki olyan furcsa mostanában. - sóhajtotam. Kei és Hiro furcsán nézték rám, nem értették miért mondom ezt. - Felejtsétek el. - néztem rájuk. Hiro és Kei vissza ültek, majd fejükre fel rakták a fejhallgatót és olyan hangosan kezdtek el zenész hallani, hogy halodtam a szövegét is.
-Kiyoshi senpai le ülhetnek meléd? - jött a menedzser Hayase-san.
-Persze nyugodtan. - mosolyogtam rá. Hayase-san mögöt egy nő jött aki nagyon hasonlított Hayase-san-ra.-Ön biztos Hayase-san nővére. Halodtam, hogy ön fog főzni ránk. - néztem rá.
-Igen. Hayase Narumi, vagyok. - nyújtota a kezét.
-Kiyoshi Yumiko vagyok. Nyugodtan lehet Yui-nak hívni, ez rád is vonatkozik Hayase-san. - néztem a menedzsere, majd kezét ráztam a nővérével.
-Akkor nem baj ha te is a kereszt nevükön fogsz hívni. Ugye Makoto? - nézet a húgára.
-Engem nem zavar. - mondta majd le ült mellém. Makoto-sannal elkezdtünk beszélgetni, hogy ne unjuk magunkat. Így beszélgetve töltöttük az utat.

Mi? Ai_Sachiko még él? Hát jól eltüntem nem? Bocs, hogy nem jelentkeztem nem volt időm, se ihletem írni. Ígérem, hogy jobban fogok ígyekezni hozni a részeket. Szóval ja bocsi, hogy eltüntem.