Yui szemszög

"-Nii-san?!-akadtak ki. "

-Te Hitoka-kun bátya vagy?-kérdezte Hanae.
-Ja.-mondta Nao mosolyogva.
-Egyáltalán nem is hasonlítotok!-mondta Hiro.
-Várj egy kicsit-mondtam majd levetem Daichi szemüvegét majd felsímitotam szőke tincseit.-Most már igen.
-Vháááá.-kiáltotak fel.
-Hitoka-kun így sokal hejesebb lett.- mondta Hanae.
-Tudom, próbáltam rá beszélni vágason a hajából és hordjon kontaklencsét,de olyan makacs mint egy öszvér.-sóhajtotam.
-És én erre mindig azt mondtam,hogy majd akkor amikor le veszed a szemüveged,és elárulod a csokis muffinnod titkos hozzá valóját.-vágta vissza Daichi.
-Tussé* Daichi.Tussé.-mondtam.-Rendben,akkor most inkább mindenki menjen a dolgára. Hanae-chan, Nao,Kei. Ti menjetek a konyhába. Daichi,Hiro,és én felveszük a rendeléseket. Aki tud sütni az is a konyhába megy. A többiek velem. Hajrá 2.A.- adtam ki a parancsot. Majd egy kis füzettel elmentem az egyik asztalhoz. Ahol az előbb ide kísért alsós ült.
-Üdvözlöm a kedves vendéget.-mosolyogtam kedvesen,mire az említett rám pilantott.
-Oh.Maga azazz előbi senpai.-nézet rám.-Köszönöm a segítségét.
-Ugyan nincs mit. Szívesen segítek a jövendőbeli elsősöknek.-mondtam mosolyogva.
-Igaz is még nem mutatkoztam be. Az én nevem Tachibana Ken.-mondta mosolyogva a fiú. És ebben a pillanatban jötem rá valamire. Ugyan olyan fekete haj,és kék szemek.
-Ken-kun te Kei öcse vagy?
-Igen. Honan tudta senpai?
-Kinézetileg nagyon hasonló vagytok.-mondtam.
-Áh. Értem. Amúgy senpai mi a neved?-kérdezte
-Hé Yui nem látál itt egy...-kezdte el Kei,de elcsöndesedet-Te meg mi a francot keresel itt?!-kezdet el üvölteni Kei Ken-kunra. Komolyan a szülök kreatívak a név választásban.
-Lera-nee azt mondta,hogy ma lesz és arra gondoltam akkor én is eljövök.-mondta. Kei rám nézet majd vissza az öcsére.
-Ismeritek egymást?-nézet ránk kérdően.
-Futolag.-válaszoltam.
-Yui ő itt az öcsém Tachibana Ken.,-mutatott be neki.
-Arra már rá jötem,hogy az öcséd.-mondtam és melkasom előt körbe fontam a kezem.
-Ken,ő itt Kiyoshi Yui.-mondta. Már épp javítotam,volna ki,hogy roszul mondta a nevem amikor az ajtó kinyilt és egy csomó diák jött be,így mindenki ide oda rohangálva kezdte fel veni a rendeléseket.

...

/Suli után/

-Yui amúgy,hogyhogy gyalog vagy ma általában autóval jösz?-kérdezte Daichi. Miközben haza fele mentünk.
-A nénikém autója a szervizben vaan így azt mondtam használja az enyémet.-mondtam.-És amúgy hova lett Nao?-néztem körül amikor nem látam a drága munkatársam.
-Előbb haza ment,mert nekem még van egy kis dolgom.-válaszolta.
-Miféle dolog?-kérdeztem
-Úgy döntötem levágatom a hajam és ezentúl kontaklencsét hordok.-mondta
-Végre. Komolyan megteszed olyan boldog vagyok.-kezdtem a boldogságtól sírást imitálni.
-Akkor teljesísd egy kívánságom.-mutata fel egy újját.
-És mi lenne az?-kérdeztem meg lepődve.
-Egy randi a testvéreddel.-válaszolta.
-Megteszek minden tőlem telhetőt.-válaszoltam mi közbe elkezdtem attack on titan-sen tisztelegni.
-Köszi Yui.-kezdet el nevetni Daichi.-Én innentől egyedül megyek szia Yui.-köszönt el Daichi amikor elértük a kereszteződést ahol ő a másik írányba megy.
-Szia Daichi,majd beszélünk.-intetem el barátomtól majd én is hazza felé vetem az írányt.

Amikor elértem az othonomat furcsálva vetem észre,hogy Nanami kint ál a kocsi bejárot nézve.
-Mit csinálsz Nanami?-kérdeztem mellé érve.
-Yui ugye te is látod azt az autó?-mutatott egy sötét kék kis buszra.
-Csak nem...-néztünk egymásra majd be rohantunk a házba egyészen a napaliig ahol nénikénk üdvözlött.Akivel négyen ültek szembe kiknek arcát nem látam.
-Yui-chan,Nana-chan üdv ithon.-mosolygot kedvesen míg két ember aki Kaede nénikénkkel szembe ültek felkeltek és felénk fordultak.
-Anya,apa?!

A következő fejezetett izgalmasra tervezem. De most mondom,hogy ritkábban fogok jelentkezni a részekkel. Megértést köszi. Mára enyi sziasztok.

Egy átlagos napom.