Vérfarkas?
Nagyban ültem az ágyon és rajzoltam,mikor hirtelen valaki beugrott az ablakon. Nagyon megijedtem. Sziasztok! Az én nevem Gina. És egy Szentgyörgy nevű faluban lakom. 14 éves vagyok. Egy eddig azt hittem átlagos lány. De nemsokára kiderül hogy ez nem így van. Anyával és apával élek itt. Na de ennyit rólam. Térjünk vissza a sztorihoz.
Ez a valaki tiszta fekete ruhákban volt. Még a fején is volt valami maszk vagy mi. Csak a szeme volt ki belőle. (xd) Hirtelen elővett egy kést és felém közelített. Ekkor felálltam és elkezdtem az ajtóhoz menni. Hirtelen megfogtam és kiszaladtam az ajtón. Egyenes út vezetett a kapuig,ígyhát elkezdtem a kapu felé rohanni. Nagyon féltem. Hirtelen egy idegen érzés kerített hatalmába. Egy kékes fény borította be a testemet és éreztem hogy elemelkedek a földtől. Mikor újra éreztem a talpam alatt a talajt,kinyitottam a szemem.
Mikor kinyitottam a szemem hihetetlen dolog tárult elém! Farkas lettem!! Bundám színe gyönyörű fehér volt,nyakam aljától kezdve farkamig egy fekete csíkkal. Szemem pedig világos kék volt. Orrom pedig szintén fekete.
De nem sokáig foglalkozhattam ezzel. Meghallottam ahogy az az alak kiugrik utánam az ablakon. Mondjuk nemtudom miért pont ott. De nem is volt időm ezzel foglalkozni. Ahogy csak tudtam elkezdtem szaladni. Ahhoz képest hogy most vagyok először farkas,szerintem nagyon ügyesen szedtem a lábaim. Mázlimra a házunk mögött pont van egy erdő. Bár még sose jártam ott,de muszáj voltam beszaladni oda.
Épp hogy beértem elkezdtem lassítani. Ahogy hátra néztem a pali nem volt sehol. Nem értettem. Hirtelen egy dörrenést hallottam.
~Egy vadász!-tippeltem magamban,jól.
Ismét elkezdtem futni. Nemsokkal később egy sziklaperemhez értem. Félkör alakot alkotott az elején,aztán elnyúlt egy hosszabb tájra. Így elválasztva a mezős helyet és a sziklás vidéket. Elkezdtem lassan sétálni a perem szélén. Majd jobban szemügyre vettem a lenti részt. 3 fekete farkas volt odalent. Olyan idősek lehettek mint én. Ott beszélgettek és játszadoztak a kisebb-nagyobb kövek közt. Furcsa. Egy repedésből szivárgott egy kis víz is. Egyszercsak megjelent mögöttem a vadász....szerűség. Nagyon megijedtem. Elkezdtem hátrálni.
~Nusi~
Éppen a két "idióta" barátnőmmel beszélgettünk meg ilyenek,mikor megláttunk egy velünk egyidős farkaslányt. A fenti részen ált a perem szélén. Egy férfi állt vele szemben.
Odi:Nézzétek csak!-nézett feléjük.
A férfi nem tűnt vadásznak,ámde puska volt nála.
Leia:Olyan ismerős nekem az a lány! Nektek nem?-kérdezte olyan mindent tudóan.
Nusi:Csak nem!-kiáltottam el magam a felismeréstől.
A hercegnő!-mondtam mire ők csak értetlenül néztek rám.
Hófehér bunda,a hátán csíkkal. És zafírkék szem!
Odi:Igazad van!
Leia:Tök mindegy hogy kicsoda! Bajban van! Meg kell mentenünk!
Ahogy ezt Leia kimondta a lány lecsúszott a peremen,és a nem olyan mélyen lévő földre huppant.
~Gina~
Csak hátráltam és morogtam rá. De ennek meg is lett az eredmény. Nem figyeltem és beleléptem a szakadékba. Nem tudtam visszahúzni magam és egészen az egyenes talajig meg sem álltam. De szerencsére nem volt túl mély,igy nem lett semmi bajom. De ha ez még nem lenne elég a vadász leugrott elém. Ekkor a hátam mögött azok a farkasok elordították magukat.
Lányok:Gyerünk futááááás!!!
Rájuk néztem és lassan elkezdtem futni feléjük. De megálltam és visszanéztem a férfira. Ekkor az egyik farkas megragadta a bal mellső lábam,és elkezdett húzni.
Lány:Mondtam hogy futás!! (amúgy azért írok most lányt vagy lányokat mert ugye itt Gina még nem tudja a nevüket,csak hogy értsétek)
Másik lány:Gyertek már!-ordítja nekünk.
Egyre gyorsabban szaladtunk. Mígnem megálltunk. Az egyik lány kicsit visszament hogy megnézze jön e még utánunk a vadász. De szerencsére leráztuk.
Lány:Oké lányok,leráztuk!
Huu,fújtuk ki egyszerre a levegőt.
Gina:Köszönöm nektek hogy segítettetek lerázni!-mondtam nekik hálásan.
Lány:Ugyan! Semmiség! Amúgy hogy hívnak?-néztek rám mind a hárman kíváncsian.
Gina:Gina.-mondtam szerényen.
Nusi:Én Nusi vagyok!-mondta mosolyogva de komolyan. Látszott rajta hogy ő a csapat komolya aki nem megy eszeveszetten a feje után.
Leia:Az én nevem Leia! Örvendek!-mondta vigyorogva. Gondolom ő a kis csapat örök mozgója.
Odi:Hát...én Odi vagyok!-mondta mosolyogva. Ő olyasmi típus lehet mint én. Bár nem tudtam megállapítani.
Leia:Na de csajok! Ne ücsörögjünk itt! Menjünk vissza a falka területére. Gyerünk gyerünk gyerünk!
Nusi:Nem tudom! Valamit ki kéne találni. Ha meglátják,azt hiszik majd hogy mi raboltuk el!
Gina:Mi? Te most rólam beszélsz?
Nusi:I...igen!-nevetett kínosan.
Gina:Ki rabolt el és honnan?
Nusi:Tudod-kezdett bele a mesélésbe. Abban az évben mikor mi is születtünk,persze nem vagyunk testvérek. Abban az évben született az alfának és a párjának egy kislánya. Egy hercegnő. Mert ugye nálunk az alfa kicsinyét hercegnek vagy hercegnőnek hívják. Tehát született egy lányuk. Nagyon boldogok voltak mert már régóta szerettek volna egy kölyköt. A legjobban kislányt szerettek volna. És ugye az is lett. Viszont a kislányt születése másnapján elrabolták. Viszont azt a szüleink is saját szemükkel látták hogy hogy nézett ki. Hó fehér volt a bundája a hátán fekete csíkkal,akár csak te. És zafírkék szeme volt,ami azt jelzi hogy egy,alfa pár leszármazottja vagy. Kettő,a falkánkban egyáltalán csak nektek van kék szemetek. Se világosabb se sötétebb nincs. TE vagy az elrabol hercegnő!!-magyarázta nekem teljes komolysággal. Én meg azt se tudtam mit mondjak.
Gina:Hűha!-csak ennyi jött ki a torkomon.
Nusi:Elhiszem!És oldalba lökött.(ezt jól elmondtam)
Odi:Szerintem lassan induljunk!
Ezzel el is indultunk. Pár lépés után ki is értünk az árnyékot adó fák közül. Ekkor eszméltem rá hogy egy parton voltunk,és egy kicsit kanyargós út vezet lefelé. Elvakított a hirtelen fény. Mikor visszanyertem látásom egy gyönyörű hely tárult elém. Hatalmas füves hely volt sziklaperemmel közül ölelve. Egy hatalmas kőhalom állt az egész központjában. Vagyis inkább a közepén "hátul".
Ahogy leértünk a dombról egyből a nagy szikla felé vettük az irányt. Ahogy beljebb mentünk egyre több farkast láttunk. Ahogy megláttak engem egyből összesusmorogtak. Mikor csak az egyik felkiáltott.
Random farkas:Az nem a....HERCEGNŐ!!
Odi:Futááááss!!
Olyan gyorsan kezdtünk el sprintelni hogy majd bele halt a lábunk.
~Moon~
Ahogy megláttam a lányt,szaladtam a nagy sziklához.
~Tuti hogy ez Alfa lánya!-gondolkodtam magamban.
Alfa!-kiáltottam neki.
Alfa:Oh...Moon. Mi szél hozott ide? Csak nincs baj?
Moon:Alfa,én....tudom kik rabolták el a hercegnőt! Láttam őket,és a lányt is!
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro