Nagyon féltünk. Nem tudtuk hogy mi lesz velünk. Az alfa leugrott elénk a szikláról.

Adam:Rrr...bosszú! Ráá...

Alfa:Állj!-jelent meg végre az apám. Nagyon mérges volt.

Elénkállt. A többi farkas pedig körülvett minket. 

Alfa:Mit akarsz Adam?

Adam:Én mit akarok? Ők jöttek ide!

Alfa:Attól még nem támadhatod így le őket! Takarodj innen! 

Adam:TE TAKARODJ!

Egyre jobban morogtak és vicsorítottak egymásra. Hirtelen a két alfa egymásnak ugrottak. Erre a többi farkas is megindult. 

Mi négyen pedig elkezdtünk futni. Odi talált egy kis rést a szurdok falában. Kilöktük a sziklákat. Azt hittük hogy barlang. Viszont mikor mi azt hittük hogy beugrunk a barlangba,valójában kiugrottunk innen. Nagyon sokáig zuhantunk. Egyszer csak azt éreztem hogy nagyon csíp mindenem. Aztán vizet. Vízbe zuhantunk! Nagy nehezen fellöktem magam a felszínre.

~Alfa~

Adam:Ezzel még nincs vége!-ordította vissza mikor vége lett a harcnak. Nem mondott semmi mást. Szépen eliszkoltak.

Én fáradtan estem össze. A többiek is nagyon kimerültnek látszottak. 

Random farkas:Ennyi volt? Haza mehetünk végre?

Ahogy körülnéztem,megtorpantam.

Alfa:Hol vannak a kicsik?-gondoltam itt a lányomra és arra a három izgága lányra.

Random farkas:Úgy láttam hogy mikor megkezdődött a harc,elszaladtak. 

Axel:Lehet hogy már otthon vannak.

Alfa:Te és te! Kutassátok át a határt,hátha ittvannak! A többiekkel haza megyünk. Remélem hogy tényleg hazamentek.

A kettő itt maradt mi pedig elindultunk haza.