Az 1942-ben született szíriai barna medvét az iráni Hamadán vasútállomásán vásárolták meg lengyel katonák, miután nagyon megtetszett a Szovjetunióból evakuált egyik lengyel nőnek. Ezután három hónapon át a Teherán melletti lengyel menekülttáborban élt. Eleinte nehezen evett, vodkás üvegből itatták sűrített tejjel. Később a sör vált a kedvenc italává, esténként általában elfogyasztott egy üveggel. Még dohányzott is, bár a beszámolók szerint azért ezt nem vitte túlzásba, és amúgy is inkább megette a cigarettát, mintsem elszívta. Szeretett a bajtársaival birkózni, akik még tisztelegni is megtanították. Magassága 185 cm volt, és elérte a 220 kg is.

Wojteket hivatalosan is besorozták a Tüzérségi Ellátási Vállalathoz, természetesen közlegényként kezdte, de később érdemei elismeréseként szakaszvezetővé léptették elő. Nem a szovjet csapatokba beépülő ügynök volt, a frontvonalon vetették be. Részt vett például az 1944-es Monte Cassinó-i csatában, ahol tüzérségi lövedékekkel megrakott 45 kilós ládákat cipelt. Ezután az egysége, a 22. lövészszázad hivatalos emblémája is egy lövedékeket hordó medve lett.

A leszerelés után Wojtek egy otthonától távoli állatkertbe került, de nem úgy, ahogy a gyerekek házi kedvencei kerülnek egy "messzi farmra", ha megöregednek. Wojtek osztaga a háború lezárultakor éppen Skóciában állomásozott, így őt az ediburgh-i állatkertben helyezték el, állítólag bajtársai könnyes búcsúja közepette. Itt töltötte élete hátralévő részét, egészen 1963-ig 21 éves koráig. Emlékét a mai napig őrzik: Krakkóban 2014-ben, Edinburgh-ben 2015-ban szenteltek bronzszobrot neki.