N.K

-Te idióta barom! A 12 évem alatt egyetlen- a mutató ujjam az arcába nyomva gesztikulálok tovább, demonstrálva mit is jelent az az 1- egyszer nem voltam az igazgatónál, érted!? Annyi hülyeséget megúsztam, mindent! Kurvára mindent és most a végjátékban jössz te és így lehúzód a terveim!-
Halkan ordítóm le Áron fejét az igazgatói iroda előtti kis padon ahová száműztek minket. Nem hiszem el, ha ez miatt lesz lehúzva a bizonyítványom én Isten bizony kiherélem!
A bámészkodás jelen pillanatban nem segít a dühöm enyhítésében, bár nem igazán van sok nyugtató elem itt. Szűk a folyosó, bézs színben pompázik a fal néhol már látszik, hogy frissítésre szorul. A padló sem a legújabb fajta. Bár, egészen kellemes kontraszt van a gesztenye színű padló és a bézsben ékeskedő fal közt. A kis pad ami itt árválkodik az igazgató ajtaja mellett valami borzadály, ennyire kényelmetlen padon nem lehet ülni! Míg én fészkelődöm kényelmem megtalálásában - eredmény nélkül -, addig a mellettem ülő csak előre néz, nem igazán érdekli őt a kényelem. A kis paddal szemben, egy íróasztal van, amin egy számítógép temérdek papír és retró telefon található, de személyzet nincs. Állami suli...
Hirtelen egy meleg tenyeret érzek a bal térdemen, az érintés úgy ért, mint egy kisebb áramütés és a hideg is kirázott. A gerincemen futkosó új érzés libabőrössé tett. Hirtelen a kéz tulajdonosa felé emelem riadt tekintetem és nézem őt, majd a térdemen nyugvó oriási kezét, jobban megnézve az én apró kis kezem elveszne azoknak oriási praclikban. De várjunk csak, soha nem fog az én kezem az ő mocskos kezébe kerülni, lerí róla, hogy milyen fiú. Nem kell hozzá jobban megismernem, hogy tudjam!
-Kíra, figyelj bevallom az én hibám,hogy itt vagyunk. Igazad van, a te jogos helyed az a pad. De valljuk be, az a pofon egy "csöppet"- rajzolt idézőjeleket a ujjaival- sok volt.
- Jó talán egy kicsit én is elvetettem a sulykot.
- És figyelj, bármi is történjen odabent, megmondom, hogy az én hibám volt.
- Oké.
- Szent a béke?
- Szent.
Áron olyan áthatóan tud az ember lányának a szemébe nézni,hogy az valami embertelen. De igazság szerint elvesztem a zöldes-aranyas- kékes árnyalatú íriszébe. Nem lehet felcímkézni csak egyetlen színnel azt az íriszt. Olyan, mintha nem is ebből a világból való lenne.
Kívül égszín kék, már majdnem szürke színnel indít, kisebb arany pontokkal aztán ahogy haladunk a pupilla felé lassan égszín kékből lágy zöld lesz, de a kis arany pöttyök itt is benne vannak, majd a pupilla mellett, mint egy burok arany kör van. De az ő szeme sem szimmetrikus és én csak most látom ezt, a bal látószervében a pupillája meg van törve, a fekete máz egy picit kibukott az arany burok védelméből de a zöld részbe már nem merészkedett, meseszép. De inkább a halál mint sem ezt elmondjam neki. Egyszer szívesen bele tudnék túrni a hajába. Vállig ér, fekete és csillog. Most fel van kötve laza kontyba, ez miatt meg szexi lesz a végeredmény. Szemőldöke dús, de szépen ívelt, nagy legyező szempilláiért irigy vagyok, de az állkapcsával papírt lehetne vágni. Tejeskávé színű bűre csak vonza az érintésem, nehéz megállni nem hozzá nyúlni. De azok a dús ajkak vonzák a tekintetem, olyan édesnek tünnek, dús és édes.
A keze ami eddig a térdemen pihent híreteken a derekamra téved, olyan közel húz magához,hogy az ajkaink milliméterre vannak egymástól.
- Áron, amikor azt mondtam,hogy "szent a béke" nem pont erre gondoltam. - súroltam már majdnem az száját az enyémmel beszéd közben.
- Ugyan baba, tudhatnád nálam minden máshogy van.

És ezt a pillanatot választotta az igazgató arra,hogy kiórdítson egy
"Jöhet" -et. Ezzel megszakítva a varázst.
Áron nem engedett el azonnal, a fülemhez hajolt és oda súgta
-Ezzel még nincs vége.
Majd felállt és bement. Én meg sokkosan maradtam, majd hátra néz és a kezét nyújtja.- Na jössz? - és én mentem.

******
- Tudjátok a luxsuból igazán nehéz vissza térni a pórnép sanyargó sorsára...- a jó kis buszon ülünk haza fele, amikor játszva az élet nagy veszteségeit Hanna sóhajt, utalva arra, hogy nem a Jeep el megyünk haza.
- Sajnálom My Lady, de ez minden amit adni tudunk ő nagyságának. - amolyan ez van lesajnáló stílust öltök fel.
- Talán Zsoltról pusmogtok, ti ott hátul?
- Tudom, hogy süket vagy egyetlen Anitám, de mondd már, hogyan hallottál Zsoltot az egész mondatból? - szűkítette össze a szemeit Rea és úgy nézett Anitára.
- Tudod kedves Rea, azt mondták "nagyság" és az egyenlő Zsolttal. - apró kis mosollyal jelezte, mit is lehet érteni ezen.
- Te céééda! Mikoooor láttad te az ő "nagyságát" !?- hüledeztem a kelleténél kicsit hangosabban.
- Halkabban te hülye!- mostmár az egész busz észrevehette, ahogyan 4 lány annyira röhög, hogy levegőt nem kap.
- Egyépként meg, nem kellett szemtől szembe nézzek a "nagyságával" az nélkül is látom én. - komolyan fizetni kellene azért a magabiztos perverz mosolyáért Anitának.
- Borzasztó vagy kisanyám.
- Nem mehetek cölibátusba Hanna!
- De akkor is!
- Nem is én kezdtem te hülye!- röhögött fel Anita
- Igaz, minden Kírának a hibája.- egy perc gondolkodási idő és Hanna csettint a nyelvével. - Apropó ha már Kíra, mi történt az igazgatóiban?
- Tudjátok, büntetést kaptam, erőszakos viselkedésért.
*Ez a hóhótázásunk, szerintem kezd a busz agyára menni. Halkan megjegyezném ezt *
- És mi a büntetés rossz kislány? -Rea.
- Egy teljes hónapig órák után Áronnal mi takarítjuk az osztályt. - szükítettem össze az ajkaim egy csíkká.
És egyszerre kezdtek a lányok "Uuu"- zni.
Ja, érdekes menet lesz. És még a majdnem csókunkat sem mondtam el, igazából nem hiszem, hogy el is fogom. Nem is jelentett az semmit, és meg sem történt szóval teljesen mindegy.
Atyám...mi lesz velem ebben az ezy hónapban...