A.D.W

Te jó isten! Az a fej amit Kíra vágott mikor meglátta a kis szöszi üzenetét a Jackpottal ért fel, de be kell vallanom, ahogy durcásan sétált a vöröses sárgás lokniait ide-oda dobálta a szeptemberi szél és ő kizárva a körülötte lévő világot csak kecsesen sétált, azonnal megbántam,hogy a múltkor nem kaptam le.  Kell egy csaj sűrgösen!

-Na jössz már? - hajoltam ki az ablakon és egy 100 wattos mosollyal jutalmaztam meg.  A lány felnézett az égre és valamit mondott a bajsza alatt.
Amikor belibbent az autómba teljesen átjárta az illata az egész járművet. Csoki és tavaszi mező, hmm..fincsi!

-Na és daloljatok, miért megyünk a suliba a csoda csapat és 2 fiú?
-Tudod babám, más lány a fél karját is oda tudná adni,hogy ebben a Jeep-ben utazhasson ezekkel a fiúkkal. -kacsintottam  a lányra hátra nézetben. Ő meg undorodva felhúzta az orrát.
-Kizárva a nem kívánt hangokat, lányok válaszolnátok?
-Jaj szívem, tudod ki fog buszozni ha felajánlják az autót.- a kis szöszi nem valami beszédes. Azt hiszem Hanna vagy Anna? Tök mindegy, nekem a szöszi marad.
-Ez aztán a válasz,-fröcsög a gúnytól ez a lány- lenne valaki olyan szíves és elmondaná hogy kerültem ide?
-Bitch, a lábadon! Azt hittem ennyire te sem vagy hülye.-nevetett az alacsony barna. Nem tudom már  a nevét valami Répa? Gőzöm nincs.
-Minek nekem ellenség, ha itt vagytok ti is.- kulcsolta össze kezeit a melle alatt.
-Ugyanmár Kíra, Áronnak nagyon fáj a lába és nem vezethet, Zsolt meg igen, csak az autója szervízben van így ő lesz a sofőr és mivel nekem a barátom így engem is hoz, de én nélkületek nem megyek sok helyre. A többit rakd csak össze te magad.- kuncogta el a végét Zsolt csaja, Anita.
-Olyan nehéz volt ez?- a lányok meg nevettek a barátnőjük dühén.
Mi meg össze néztünk Zsolttal, a történet csak abban sántít,hogy én isten bizony tudok vezetni, csak anya nem hagyta, megfenyegetett,hogy elveszi az én kicsikémet ha gipszes lábbal próbálom meg vezetni. Így Zsoltnak is kapóra jött ez az egész cécó. De a düh-től a kis Kíra rendesen kivörösödött, az édes szeplői most még jobban kirajzolódtak az almácskáin, a haja tökéletesen illik ehez a képhez, esküszöm minden szentre ez a lány nem e világi, egyszerűen gyönyörű.
-Miért bámulsz, barom? -na ja, addig gyönyörű amíg nem szapul engem azokkal a dús ajkaival. Vajom milyen íze lehet? Az illata tavaszi mező és csokoládé egyvelege, az ajkai meg bíbor vörösek, olyan szívesen megkóstolnám. Elszakítom a tekintetem tőle a visszapillantó tükrön át, majd kikapcsolom az övem a pirosnál és hátra fordulok majd a lokniai között kihalászok egy eltévedt levelet, amit a szeptemberi szél a hajába terelt, mindeszt nagyon közel az arcához és az illata mégjobban fejbe csapott.
-Csak ez nem illett a képbe, baba.- valamit biztos nagyon tudhatok, mert a harcias kis cica elfelejtett levegőt venni.- Tudod Kíra- ujjaim közé tekergetek egy vöröses kis fürtöt- orron be, szádon ki. Ki-be. Így megy a levegővétel. - suttogtam hallószervébe  megérintve a fülcimbáját. Látványosan kirázta a hideg, nekem meg egy elégedett mosolyra húzódott a szám.

****

Az út további részében a harcias cicából, morcos cica lett. Az orra valahol 3 méterrel a felhők fölött volt. Nem szólt senkihez.
Viszont az iskolába érve, pontosabban a osztályba érve már inkább beszédes lett, mivel az én helyemet vette célba.
-Hohó baba, lassabban az agarakkal. Én tudom,hogy mennyire oda vagy értem, de a helyem nem adom.
-Milyen te helyed barom? És mi az,hogy oda vagyok érted? Ez az ÉN helyem már 3 éve. Úgyhogy gyorsan húzd odébb a beled, amíg még jó kedvem van.- prüszkölt is már a düh től. Bár igazat kellene adnom neki mivel tényleg így a becsületes, de nem hagyhatom nyerni.
- Baba, figyelj felajánlom neked,hogy megkaphatod a fenn maradt üres helyet, így nem kell a formás kis segged a földön legyen.
- Te idióta barom, ha még egyszer "babának" hívsz én kiheréllek, húz egy üres helyre!
- Izgat a gondolat,hogy a csípőm alatt nyúlkálj, mi? -kajánul elmosolyodtam. Már lángolt a lány a haragtól. Ekkor olyant tett ami nagyon meglepett, fogta magát és pofán vágott, én meg a kezeit a háta mögé tekertem ezzel azt érve el,hogy a mellei az én mellkasomba ütköztek. És ebben a pillanatban lépett be az ofő is a terembe.
- Nagy Kíra és Áron Wilson azonnal az igazgatóiba!
- Dehát tanárnő, én nem csináltam semmit!
- Azt majd az igazgatónak magyarázza. Indulás, most!

Kellemes ünnepeket kedves olvasóim (ha még van itt valaki) ❤❤❤