Á.D.W.

-Áron nagyon fáj!- könnyes szemmel mondja Kíra amikor a kórház parkolójába értünk, a lába csak le horzsolódott azzal semmi komoly, de a keze talán eltört.
Nem mondok semmit tudom,hogy az én hibám. Kipattanok az autóból és az ölembe kapom a lányt,hogy ha valami esetleg van a lábával is ne rontson a helyzeten.
-Tegyél le te szerencsétlen! Tudok járni!
Nem tudok mit mondani, szégyellem magam amiért fájdalmat okoztam neki.
-Nem hallasz!? Tegyél le, most!
-És ha valami van a lá- és ráléptem egy kőre azzal a lábammal ami nagyon fáj. Erre majdnem kiborítottam a lányt a kezeim közül. Ott a parkoló végében ahonnan a kórház csak pár méter a lábamat fogva magzatpózban fogom a vádlim. Talán a doki nem viccelt amikor ágynyugalmat írt fel.
- Basszús,hogy te mekkora szerencsétlen vagy! Bemegyek és szólok egy ápolónak,hogy segítsen rajtad is...

•••
Nem állunk túl fényesen. A lábamon most nem egy fásli van, hanem már gipsz. A másik szobában meg Kírának az eltört csuklóján is gipsz van. Nekem az izom még tovább ment, neki meg a csont eltörölt. Jó kis kocsikázás ezt mondhatom. Szerencsére lehet vezetni gipszes lábbal. Vicces, alig ismerem ezt a lányt pár órája és már kórházba juttattuk egymást. Pedig Isten a tanúm, ott a dombon véletlenül engedtem el a féket. Persze amikor ezt Kírának mondtam csak forgatta azokat a gyönyörű szemeit.

Elég érdekesen néztünk ki amikor kiléptünk a kórház élé. Egyiknek a kara, másiknak a lába van begipszelve. Kírának a vörös lokniaiból kiáll pár falevél és látszik rajta,hogy nagyon fáradt. Engem meg a por teljesen bebórít a magzatpózos jelenetem miatt.

Az út síri csendben telt. Haza vittem és még sokadjára is bocsánatot kértem. Ő semmit nem mondott, csak kiszállt. Azt hiszem ez nem lesz egy hosszú barátság. Az illatát itt hagyta az autómban. Imádom ezt az illatot, virág és csoki. Annyira különleges összhang.

Hajnali három óra van és én most parkolok csak le. Anya ígyis-úgyis tudomást szerez erről a kis kalandomról, mivel a gipsz "picit" feltünő lesz számára. De már alig várom,hogy fél lábbal beálljak a zuhany alá. Annyira "szipi-szupi" lesz, yay. Remélem érződik az irónia. 

°°°
Tisztán és fáradtan dőlök be az ágyamban. Sajnos aludni nem tudok. Kattog az agyam. Nem tudom kiverni belőle Kírát. Talán ha nem lennének ilyen szemei, talán ha nem esett volna el miattam, talán ha józan lett volna ő is, vagy én spicces, talán ha én sem sérültem volna meg jobban, most nem éreznék ekkora vágyat arra,hogy megismerjem ezt a lányt jobban. A véletlen műve lenne ez mind? Nem érdekel, de többet akarok tudni róla, csak egy kicsit.

Vajon Instagramon mi a neve?
Ha Zsoltot felhívom most ami hajnali háromnegyed öt, ha tudná sem mondaná el az fix. De ő kell segítsen nekem, és nekem most nincs időm várni reggelig. Szóval lássuk Zsolt kiket követ.

▪▪▪

Hát Kírát nem követte, de Kiss Anitát igen, aki több képben is be taggelte. És tám-tám meg is van. A név: itsme_kira, végülis jellemző rá.

Van akkora mázlim,hogy nem privát fiók. Eszméletlen szép ez a lány, tuti felídegesítem ezzel, de bekövetem. A képein rengeteget mosolyog, a szemeit álltalában rejtedeti. Nem értem miért teszi. Visszatérve, a képeken nagyon boldog, és mindig igaziból nevet, a lányokkal tényleg össze vannak nőve. Minden második képen négyen vannak. Ilyenkor hiányoznak az én barátaim is. Egyépként én szeretem a magyar barátaim is, de ott a New York-ban voltak a testvéreim. Vagyis ketten. Isten,hogy hiányzik Justin...

○○●

Talán nem volt olyan jó ötlet folytatni a Game of thrones-t. Hulla fáradt vagyok ezért reggel nyolckor kikapcsolom a gépet és azt hiszem ideje lenne aludni.

A lábam még mindig nagyon fáj, jobban, mint tegnap. Mennyire kényelmetlen ez a gipsz, hihetetlen.