N.K.

- Várunk még kicsit és mondom amit kell!

Hát beléptem

-Itt vagyoook! -nevetek fel az ajtónál állva, ezzel pedig az osztály is így van. Hangos nevetésben tör ki az egész 12.B.

-Hogy is felejthettem el,hogy Nagy Kírának az órája mindig más,mint bárki másnak ebben az iskolában?- tette fel a költői kérdést az osztályfőnököm, aki ma sem hazudtolta meg sajált magát. Úgy döntött az év első napján egy citromsárga harisnya és farmer szoknyában,mellé egy spagetti pántos zöld felsőben dobja fel eme csodás napot.

-Jaj, tanárnő. Én azt hittem, ezt már megszoktuk.

-Persze,hogy megszoktuk mind.-néz rám villódzó szemekkel. Előveszem a bűbájos mosolyom és leülök a leghátsó padba, és csalódottan konstatálom,hogy Emese elvette a padtársam és így egyedül kell ülnöm az ofo óráján, egész kibaszott évben. Yeey. Azért annyiban szerencsém van,hogy Hanna és Anita előttem ülnek és lesz kivel beszélnem az órákon.

-Tehát akkor újra azok kedvéért akik lemaradtak volna.-néz rám az ofo jelentőségteljesen- Ebben az évben nagyon készüljetek fel, sok dolgotok lesz! Lesznek olyan napok is,hogy csak este értek haza, rengeteg az anyag és nincs megállás. A próba érettségik is rettenetesek lesznek, és kössétek fel a gatyátokat az igazira! Aki nem megy át az érettségin az meg se próbáljon szemet adni velem! Továbbiakban, jön egy új osztálytársatok aki bármelyik pillanatban be toppanhat.- végszóra a telefonja megrezzen és fut,hogy nézze meg kitől kapott üzenetet. Nézi pár pillanatig majd vissza rakja a kék táskájába a telefont.- Mégsem toppan ma be az új osztálytársatok. Valamikor meg fog érkezni, másnap. De addig is, Kira elmondhatja nekünk,hogy miért most érkezett meg és hagyta ki az igazgató nyító beszédét?- komolyan ez a nő ha tehetné kinyírna.

Ha harc, hát legyen harc! (Ilyen korán)

-Tetszik tudni, nyár volt még a tegnap és a telefonom nem ébresztett időben.

-Hát nem vártam,hogy ilyen korán kell majd osztogassam az igazolatlanokat.- húzogatta a vállát, nem törődöm stílúsban.

Boom, csengő.

-Mára ennyi gyerekek. Holnap időben-itt rám nézett szúros szemmel- mindenki itt, mert fontos bejelenteni valónk van, az igazgató úrral. Nektek,mint végzősöknek.

Ahogy ezt kimondta a lányokkal lerohantuk egymást.

Anita volt az első aki a nyakamba borult, majd követte őt Hanna, majd mikor Emese elengedte Reát, jött ő is. Így álltunk körülbelül 10 percig. Nem szólaltunk meg, meg sem mozdultunk, csak szorítottuk egymást úgy, mintha az életünk múlna rajta. Egész augusztusban nem láttuk egymást. Nem viseljük túl jól egymás hiányát.

Majd mikor már a takarító néni útasított ki minket a sajált osztályunkból. Vettük a fáradtságot és hagytuk el a termet. Az úti célunk a mi kis szentélyünk, ahová már a kezdetek óta megyünk suli után. Ez a mi sajált kis helyünk. A város egy eldugottabb környéke, nem is járnak erre emberek. Nagyon kevesen vagyunk itt. Egy kis retró kávézó, imádom ezt a helyet. Két szintes, a lépcső egy csavaros tűzlépcső megoldásos, a hely meg régi újságokkal van ki tapétázva ami talán gagyin hangzik, de a világ egyik legkirályabb dolga. Olyan tökéletes koptatott minden, mintha már több ezer éve lenne használva. A világítás is hangulatos. A mi helyünk fent balról a második asztal. Aki a pokolra kíván jutni annak
Balra a második ajtó. Bocs ezt muszáj volt. Szóval igen, minden nap itt vagyunk.

-Helyünkre ribik!- Anita hangja lengte be a szeptemberi levegőt a kis útcákban amik elvezetnek a Völgyebe, ez a neve a kis kávézónak.

-Megártott szívem a sok napozás.- nevetett fel Hanna, de hiányoztak már.

- Látszik milyen sokat napozott Anita.-nevetett fel Rea is, mert tény,hogy Anita bőre hófehér.

-Jaj de hiányzott ez az egész csajook!

-Jajj, Kíra, most meg akarsz síratni?

-Tudod,hogy soha nem tennék ilyet Anita.

És ott az útca kellős közepén csoportosa ölelés volt.

Táncikálva és énekelve de csak elértük a végállomást, élve. (hehe, szerk.)

Komótosan helyet foglaltunk és mind elkezdtük mesélni mi történt velünk augusztusban.

-Mit hozhatok? - egy ismerős unott hang csendült fel.

-Márk!
-Csajszik!

Megint csoportos ölelés. Márkot már ezer éve ismerjük. Ezzel a csodálatos kávézóval őt is felfedeztük. Imádjuk őt is. Az ismerkedésünket követően 1 évre rá, mondta el,hogy meleg. Igazából a coming out Reával volt egyetemben. Márk 20 éves és a szüleié a kávézó. Ezért dolgozik itt.

-Már azt hittem elfelejtettetek csajszik...-megjátszott csalódotságot hallatott.

-Hogyan lehetne elfelejteni egy olyan pasit,mint Harai Márk?- tette fel a költői kérdést Hanna. Márknak a teste nem volt kigyúrva, de nem is volt egy nádszál. Tökéletesen szálkás volt, az állkapocs csontja tökéletes volt, aranybarna haja és kék szemei szuper kombináció volt. Jóképünek lehet mondani Harai Márkot.

- Ha már ilyen baráti társaság van, elárulom,mindig is szerelmes voltam bele. -játszottam az elcsábúlt szerepét.

-Nekem álmaim férfia.- rebegtette pilláit Rea

-Jaj én is csak rá gerjedek- nevetett velünk Márk is. Miútán már nem nevettünk annyira kikértük Márktól a szokásost. Azaz, gyömbéres limonádét Hanna, narancsosat Hanna, hagyományos Reának és én levendulásat.

Kiderült ki mit csinált abban az 1 hónapban amíg nem találkoztunk. De az igazság az,hogy azt is végig beszéltük a lányokkal telefonon. Így nem sok új dolog derült ki. Vagyis, egy igen fontos infót Hanna elhallgatott tőlünk egész nyáron. Nem tudtuk,hogy volt erre képes. A nyár alatt sokszor aludtunk együtt és úgy látszik, ezért ült folyton a mobilján, a kis huncut. Megismerkedett egy fiúval az unoka tesója esküvőjébe júliús közepén. És augusztusban találkoztak. Még annak a hónapnak a végén csókolóztak is, pontosan másfél hete. De a fiú azóta nem kereste. Megvizsgáltuk és igazán édes fiúnak néz ki ez a Balázs.

Majd miútán mindent megbeszéltünk siettünk is a buszra.