Mielőtt belekezdenék szeretném elmondani, hogy elég sok dolog megfog változni, amivel nem lenne baj, hiszen ezért hívják ezt Fanfiction-nak, de gondoltam szólok, hátha valakinek nem tetszik, vagy nem világos. Amit hozzá írok a történethez az előbb vagy utóbb visszaköszön és nagy szerepe lesz. Szeretek belecsempézni kisebb dolgokat amik először feleslegesnek tűnhetnek, de a jövőben lesz jelentősége.

Ui.: Telefonról írok, szóval ha van valamilyen elírás, hiba vagy valamit nem értetek, akkor légyszíves szóljatok.

„Hálás vagyok az új évekért és új kezdetekért. Alapvető szükséglete az embernek, hogy időnként újjászülessen."

(Richard Paul Evans)

Alessia Szemszöge:

Sóhajtva néztem körbe a hálószobámban. A legtöbb cuccom még ott volt, mert a Jedik nem kötődhetnek senkihez és semmihez. Csak pár ruhát és tisztálkodási szert pakoltam be és persze a szerszámaimat. Chibi-t út közben kirakjuk egy barátságos bolygón, hiszen a jedi templomba nem vihetem és Alex sem tud rá vigyázni. Wall-e csipogott mellettem, jelezve, hogy apa már vár. Őszintén, nem tudom, hogy mit gondoljak. Új szabályok, új otthon, új emberek. Egy kicsit félek, de tudom, hogy ott lesz a testvérem, apa és Anakin. Amióta visszajöttünk, Anakin mintha jobban foglalkozna velem. Mindegy, biztos csak beképzelem. Még utoljára körbenéztem és elindultam, de egy fény megállított. Gyorsan visszanéztem és egy középkorú, hosszú, barna hajú és szakállú férfi állt előttem, de teste kék volt. Olyan volt, mint egy szellem.

- Üdvözöllek Alessia Kenobi. Pont olyan gyönyörű vagy mint az anyád. – Lágyan rám mosolygott.

- Ki vagy te? – Kérdeztem ijedten.

- Qui-Gon Jin. Apád mestere voltam. – Mondta mély hangján és lassan elkezdet körbe- körbe sétálni a szobában.

- Gondolom oka van, hogy halálod után itt vagy. Igaz? – Halkan kuncogott.

- Nagyon okos lány vagy. Én egy Erő szellem vagyok és kérdésedre a válasz, igen, oka van, hogy itt vagyok. Szeretnék neked segíteni, pontosabban, szeretnék neked tanácsot adni.

- Milyen tanácsot? – Qui-Gon Jin sóhajtva leült egy fotelba majd rám nézett.

- Nagyon fontos szereped van-

- Ezt hogy érted?

- Légy szíves, hagyd, hogy befejezzem. – Lenyugodtam és óvatosan leültem egy másik fotelba. – Szóval... nem tudom, hogy mennyire vagy tisztába az Erővel és a körülöttünk lévő világgal. – Zavartan rá néztem.

- Miért kérdezed?

- Létezik az időutazás! – Felhúztam a szemöldökömet. – És te beleestél egy olyan hurokba, ami egyszerre a legszörnyűbb és a legjobb az összes közül.

- Mit jelentsen ez?

- Te vagy a kulcsa egy szebb és fényesebb jövőnek, viszont egy sötét és akadályokkal teli úton kell végig menned. A legfontosabb, hogy bízz magadba, ne félj szabályt szegni, bízz a szerelembe és ne félj a változástól! – Megdöntöttem a fejemet és kérdőn rá néztem.

- Egy Jedi mondja, hogy ne féljek szabályt szegni?

- Nem mindig voltam az a szabálykövető, ennek köszönhető, hogy sok dolgot tanultam életem során.

- Alessia, kész vagy? – Kérdezte apa.

- Azt hiszem, vége a találkozónak – Felállt és mélyen a szemembe nézett. – És még egy dolog! Nem mindenki az, akinek mondja magát! Ez leginkább a politikusokra vonatkozik. – Mielőtt bármit is mondhattam volna, Qui-Gon Jin eltűnt.

- Alessia? – Hátrafordultam. – Minden rendben? Hangokat halottam. – Anakin lassan beljebb merészkedett a szobámba.

- Igen, minden rendben csak.... Wall-e- val beszélgettem. – A robot kérdőn csipogott majd kigurult a szobából. Bocsi haver, de jobb, ha senki ne tud erről a találkozóról.

- Értem. – Anakin megállt egy pillanatra és körbenézett. – Szép szoba. – A falak fehér és világos narancssárga színben pompáztak. Az ajtóval szemben volt egy egész falas ablak. A bal sarokban az íróasztalom és a ruhásszekrényem volt. A szoba közepén egy kicsi kanapé és kettő fotel, ami a falra szerelt tévé felé nézett. A jobb sarokban 3 óriási polc volt, tele ötletekkel, emlékekkel és pár kicsit haszontalan dologgal. Az ajtó melletti jobb sarokban volt az ágyam, a bal sarokba pedig Chibi és Wall-e helye.

- Köszönöm. – Nosztalgikusan körbenéztem. – Nagyon fog hiányozni. – Odasétáltam a polcokhoz és mosolyogva méregettem őket.

- Elhiszem. – Anakin követett majd szorosan mellém állt. – Ezek a te ötleteid?

- Igen, de a legtöbb elég megvalósíthatatlan. – Anakin leemelt egy tervrajzot, majd az asztalhoz ment és kibontotta.

- Ez mi? – Mellé léptem, majd mosolyogva végigsimítottam az ujjamat a tervrajzon.

- Ez egy óriási űrállomás, amelyet kyber kristályok hajtanak. Az egyik legnagyobb és legnehezebb tervrajzom.

- És ez mi? – Mutatott az óriási lézerre.

- Az egy bolygóromboló szuperlézer. – Meglepetten rám nézett. – Tudom, hogy túlzás, de még fiatalabb koromba csináltam. Akkor nem gondoltam bele, hogy ez milyen veszélyes lehet.

- Szerintem csodálatos. – Mosolygott.

- Szerintem is, csak soha nem fogom tudni megépíttetni és nem akarom, hogy rossz kezekbe kerüljön. – Anakin gondolkodott, majd összehajtotta és a zsebébe rakta.

- Nyugodj meg, biztonságba lesz, és ki tudja, lehet egy nap majd megépítjük. – Vissza akartam mosolyogni, de éles fájdalom hasított a fejembe. Egy hajón voltam, körülöttem katonák és informatikusok voltak. Időm sem volt jobban körülnézni, mert egy hang megszólalt mellettem.

Ott volt egy öreg férfi, egy fiatal, barna hajú lány és egy magas, páncélos alak. – „Utoljára kérdezem. Hol van a lázadók bázisa?" – A lány reményt vesztve nézett a kék bolygóra, majd sóhajtott. – „A Dantooine-on". – A férfi mosolygott, majd a maszkosra nézett. – „Látja Vader nagyúr, hallgat ő a szép szóra. Folytassák a hadműveletet, ha felkészültek, tűz!" – A lány pániba esett. – „Micsoda?" – „Miért mit képzelt? A Dantooine túl messze van egy látványos erődemonstrációhoz, de ne aggódjon, elintézzük a lázadó barátait." – Pár másodperc néma csönd után egy hatalmas lézer felrobbantotta a bolygót. A fejemhez kaptam és lerogytam a földre. Milliók szenvedését éreztem, ami egy pillanat múlva el is tűnt. Rendeztem a lélegzetemet és felnéztem, de a lány már nem volt ott csak a két férfi. – „Valami baj van uram?" – Kérdezte az öreg. A maszkos felém nézett és egy pillanatig tartottuk a szemkontaktust. Ha ez a jövő, akkor ő nem láthat, hacsak nem erő érzékeny. – „Nincs." – Robot hangjától kirázott a hideg és amilyen gyorsan csak tudtam, felálltam, de akkor visszatértem a valóságba.

- Alessia? – Kinyitottam a szememet és egy aggódó Obi-Wan-t és Anakin-t pillantottam meg, mellettük pedig három ismeretlen, barna bőrű férfi állt. – Végre! Azt hittem soha nem térsz magadhoz. – Mosolygott apa.

- Köszönöm Kix, most már elmehetsz. – Mondta Anakin a kék és fehér páncélos, fekete hajú férfinak.

- Nincs mit megköszönni, de azért szóljatok, ha bármi baj van. – A férfi rám mosolygott majd kiment az ajtón.

- Mi történt? – Kérdeztem, miközben felültem.

- Mi is ezt akartuk kérdezni. – Mondta Anakin. – Hirtelen elájultál és beverted a fejedet. – Lassan a tarkómhoz nyúltam, de rögtön megbántam, mert éles fájdalom kerített hatalmába.

- Látomásom volt. – Anakin és Obi-Wan összenéztek, majd ismét felém fordultak.

- Ne aggódj, mindjárt jövünk. – Mondta apa és kiment az ajtón.

- Fiúk, vigyázzatok rá! – Mutatott Anakin a két férfira, majd ő is kiment az ajtón.

- Hol vagyok?

- Jelenleg egy űrhajón vagy és körülbelül 2 óra és megérkezünk a Jedi templomba. – Mondta a narancssárga és fehér páncélos. – Egyébként az én nevem Cody, ő pedig Rex. – Mutatott a szőke hajú barátjára, aki ugyanolyan páncélban volt, mint Kix. 

(Cody)

(

Rex)

Cody-nak fekete haja és barna szeme volt, ami égett a kíváncsiságtól. 

– Tényleg te vagy Obi-Wan lánya?

- Igen. A nevem Alessia Kenobi. És pontosan ti mik vagytok?

- Clónok vagyunk. – Mondta Rex és közelebb lépett. – Harcolunk a Jedik oldalán. Én az 501-es légió parancsnoka vagyok, akiket Anakin Skywalker irányít.

- Én pedig a 212-es légió tagja vagyok és Obi-Wan Kenobi másodparancsnoka.

- Örülök a találkozásnak. Sok jót hallottam rólatok és egyszerűen elképesztőek vagytok. – Mind a ketten elpirultak.
- Köszönjük. – Mielőtt bármi mást mondhattak volna Obi-Wan és Anakin belépett a szobába.

- Rendben fiúk elmehettek. – Mondta Anakin.

- Köszönjük, hogy vigyáztatok rá. – Mosolygott Obi-Wan és egy kicsit megszorította Cody vállát.

- Szívesen. Remélem, még találkozunk kis Kenobi. – Mosolygott Cody és összekócolta a hajamat.

- Én is! – Miután a két fiú kilépett apa letérdelt mellém.

- Figyelj Alessia. Minden Jedi-nek van olyan képessége, ami erősebb, mint a többi. Te valószínűleg jobban belelátsz a jövőbe, mint bárki más.

- A tested azért reagál így, mert még nem szokott hozzá. – Folytatta Anakin. – Egy idő után megszokod és csak enyhe fejfájást fogsz érezni.

- És eddig hogy-hogy nem történt ilyen?

- Valószínű, azért mert nem voltak Erő érzékeny emberek a közeledben. – Vont vállat Anankin.

- Kix azt mondta, hogy nyugodtan sétálhatsz, csak igyál sok vizet.

- Szuper, akkor mehetek? – Kérdeztem izgatottan.

- Persze. Ha bármire szükség van, bárkit megkérdezhetsz. – Mondta apa és Anakin-al együtt elindult, de még visszafordult és gyorsan homlokon puszilt. – Minden rendben lesz. – Mondta majd volt tanonca után sietett. Meglepett, hogy már most ennyire figyelmes és ennyire törődik velem, de örültem. Kipattantam az ágyból, megittam egy pohár vizet és elindultam egy felfedező útra.

Ez a hajó hatalmas volt és nagyon otthonos. Rengeteg emberrel találkoztam és elég sokan felismertek. Egy kis bolyongás után hallottam, hogy valaki a nevemen szólít és megláttam egy Togruta lányt, aki körülbelül 14 éves lehetett.

- Szia, Ashoka Tano vagyok, Anakin Skywalker padawanja. – Mondta, majd kezet nyújtott, amit én boldogan megráztam.

- Szia, Alessia Kenobi vagyok. – A lány hirtelen a fejéhez csapott és elkezdett nevetni.

- Hát persze, ezért nem voltál ismerős. Örülök a találkozásnak, már sok mindent hallottam rólad. – Idegesen rá néztem.

- Tényleg?

- Persze. Nem mindennap találkozunk egy Jedi mester lányával, ezért beszél mindenki rólad. De ne aggódj, pár hét és elmúlik a figyelem, szóval nem kell izgulnod.

- Akkor jó, nem szeretem a túlzott figyelmet.

- Elhiszem. Én is ideges voltam, amikor megtudták, hogy én vagyok a Kiválasztott padawaja és hirtelen mindenki rám figyelt, de egy idő után már nem voltam olyan izgalmas.

- Tényleg? Pedig biztos nagyon jó és tehetséges vagy. – Ashoka elpirult és egy kicsit lehajtotta a fejét.

- Köszönöm. – Mosolygott. – Izgulsz, hogy ki lesz a mestered?

- Nagyon! Ez az egész teljesen új és egy kicsit ijesztő, de szerencsére apa és a mostohabátyám mellettem lesznek.

- Van egy bátyád? – Kérdezte. Éppen válaszolni akartam, amikor Alex felbukkant.

- Szia hugi. – Mondta, majd idejött hozzám és megölelt. – Minden rendben? Amikor hallottam, hogy elájultál azonnal hozzád mentem.

- Igen minden rendben. Őszintén, már nem is fáj a fejem.

- Ennek örülök.

- Ashoka, ő a bátyám Alexander Comet. Alex, ő Ashoka, Anakin padawanja. – Alex ránézett a lányra és mind a ketten elpirultak.

- Szia. – Mosolygott Alex. – Még soha nem láttam ilyen közelről Togrut-át. Nagyon szép vagy. – Ashoka még jobban elpirult.

- Köszönöm, te is jól nézel ki. – Elkezdtek beszélgetni én pedig lassan és óvatosan tovább mentem. Remélem jól kijönnek egymással. Tovább sétáltam és beléptem egy hatalmas ajtón. Úgy látom innen irányítják a hajót.

- Alessia, pont jókor. – Mosolygott apa amikor észrevett. – Üdvözöllek a Coruscant-on. – A bolygó ezernyi fényben táncolt, jelezve, hogy rengetek város terül el alattunk. – Itt található a Jedi templom és ez a birodalom központja.

-Gyönyörű.

- Ugye? És nézd, ott a Jedi templom, az új otthonod.

- Apa. – Obi Wan meglepődött, hiszen emlékeim szerint most először hívom így, ráadásul nyilvánosan. A körülöttünk lévők mosolyogtak és meghatódva nézték a beszélgetést. – Félek. – Csak ennyit mondtam.

- Tudom. – Mondta és megérintette az arcomat. – De itt leszek és biztos vagyok benne, hogy csodálatos Jedi mestert kapsz.

- Várjunk, akkor nem ön fogja kiképezni? – Kérdezte meglepetten Cody.

- Szükségem van egy kis egyedüllétre, hogy feldolgozzam az eseményeket és harag vagy idegesség nélkül tudjak beszélni az apámmal.

- És a Jedi tanács nem engedte volna, hogy én tanítsam. Túlságosan kötődök hozzá. – Cody bólintott majd mellém lépett.

- Ha nem Mace Windu-t kapod, akkor minden rendben lesz.

1 órával később:

Beléptünk a Tanács Terembe és még idegesebb lettem. Körülöttem olyan személyek voltak, akik bármikor kitagadhatnak, ha nem azt csinálom, amit mondanak. Mindig figyelni fogják minden lépésemet, és ha hibázok nagy bajba kerülhetek.

- Üdvözöllek titeket. – Köszöntött minket egy zöld lény.

- Yoda mester, tanácstagok, ő a lányom, Alessia Kenobi. – Mutatott rám Obi-Wan.

- Megtiszteltetés önökkel találkozni. – Enyhén meghajoltam.

- Miénk az öröm, hogy végre láthatunk. Kérlek Obi-Wan, foglalj helyet. – Mondta egy barna bőrű férfi aki Yoda mester mellett ült. Obi-Wan még egyszer rám mosolygott, majd leült a helyére. – Hallottuk, hogy mi történt, amikor rájöttél az igazságra. – Lehajtottam a fejemet. – És nagyon jó voltál. – Felkaptam a fejemet és láttam, ahogy elmosolyodik. Ő lenne Mace Windu? Nem is olyan szörnyű.

- Tényleg?

- Igen. – Szólt ismét Yoda mester. – Még soha nem használtad az Erőt, de te még is képes voltál irányítani. – Megkönnyebbültem és elkezdtem mosolyogni.

- Köszönöm. – Yoda mester visszamosolygott, majd felállt és hozzám lépett.

- Hallottuk, hogy tisztábban látod a jövőt. Én is rendelkezek ilyen képességgel, bár közel sem vagyok olyan jó benne mint te. – Elpirultam a szavai hallatán. Apám Yoda mestert tartotta a legerősebb Jedi-nek és azt hallani egy ilyen személytől, hogy valamiben jobb vagy mint ő, büszkeséggel tölt el. – Tudom, hogy először elég fájdalmas és megterhelő tud lenni, ezért ezt én fogom tanítani neked, viszont lesz egy állandó mestered.

- A mestered megtanít az alapokra. Segít elsajátítani az Erőt, melletted lesz és szellemileg és lelkileg is tanítani fog. – Mondta Mace Windu. – A mestered pedig...... – Nagyon izgulok! Vajon kit kapok? – Plo Koon. – Az említett személy felállt én pedig mosolyogva néztem rá.

Plo Koon egy Kel Dor férfi volt, aki apám és a clónok szerint az egyik legjobb Jedi mester. Nagyon kedves volt, törődött a clónokkal és csodálatos pilóta volt. Nyugodt és bölcs természete miatt a Jedi tanács egyik oszlopos tagja volt és elképesztően boldog vagyok, amiért ő lesz a mesterem. Plo Koon lassan közelebb jött én pedig azonnal meghajoltam.

- Köszönöm, hogy a szárnyai alá vesz és végig vezet az utamon. Bár tudom, hogy egy nap elválunk, én örökké hálás leszek önnek. – A férfi megérintette a vállamat, mire fölnéztem.

- Nincs mit megköszönni. Megtiszteltetés, hogy így gondolsz rám és hogy ekkora a lelkesedésed. Érzem, hogy a tanításom meg fogja hozni a gyümölcsét és csodálatos Jedi lesz belőled.