Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

{Prológus}

Rhode Island, Kingstone városában éltem mikor utolért varázslói származásom végzete.

Épp Soren-t, a fekete angóra macskámat igyekeztem leimádkozni a házunk előtt terebélyesedő platánfáról... Ki gondolná hogy egy ilyen piperkőc küllemű jószág ilyen attrakciókra képes, ha nem kapja meg a napi tonhal adagját időben?!

- Soreeen! Gyere le szépen. Cicc-cicc! - csalogattam a felemás szemű négylábút. Az utcán közlekedők totál őrültnek nézhettek ahogy egy teljesen átlagos fa előtt könyörgök. Kezeimet összekulcsolva hajbókoltam, és pillogtam a "célszemély" felé. - Ne kéresd már magad, na! A sértődősködéssel nem megyünk semmire. 

Soren pupillái ravasz mód vékonyra húzódtak, majd ártatlan képpel nyávogott fel. Mivel két hetes kora óta én viseltem a gondját, se perc alatt tudtam mit jelent a mázos hangvétel... Azt akarta hogy én másszak fel utána, és hozzam le a karomban. A felismeréstől feszült morgást hallattam.

- Tudod nagyon jól, hogy tériszonyom van! A létrára sem merek felmászni mikor lecsúszik a csipesz a függönyről - dohogtam a derekamra tett kezekkel. Soren megingatta a fejét, s újabb panaszos nyivákolást produkált. Ezúttal már a dobhártyám is belerezonált.

- Áhj! - csaptam a fülemre kínomba. - Hogy a bolhák partiznának benned! - szitkozódtam a fejemet rázva hátha hamarabb kimegy az iszonyatos visszhang belőle.

Soren villogó szemekkel konstatálta sikerét, s egy vekni kenyér alakját felvéve helyezkedett el a magaslati ágon. Mint aki jól végezte dolgát, olyan hangosan dorombolt magának hogy még én is tisztán hallottam. Öröme azonban nem tartott sokáig...

Éles vijjogó hang csendült fel a házunktól északra. Füleim újabb sajgással díjazták a dolgot. Kíváncsiságom viszont erősebbnek bizonyult. Tágra nyílt szemekkel pillantottam fel az égre. A lenyugvó nap vörösétől színezett felhők közt egy nagyobb testű madár siklott. Röpte kecses és célirányos volt. Egyenest felénk tartott. Soren hunyorogva követte a példámat. Ám velem ellentétben ő nem rajongott különösebben a tollas felbukkanásáért. Még a nyakát is beljebb húzta csak hogy jelezze a nem tetszését.

Ahogy a madár közeledett felénk, úgy sikerült nekem is kivenni hogy miféle is. Egy szép, fényes tollazatú sólyom volt az újdonsült látogatónk. Testét nem láttam teljesen, mert a csőrében hurcolt valamit.

A fához érve, manőverezve átsiklott az ágak közt. Útja során Soren ágát is érintette, aki olyan mértékben frászt kapott hogy fújtatva lezuttyant. Nem bírtam megállni; kezemet a szám elé kapva nevettem fel.

- Úgy kell neked, barátom - helyeseltem a mutatványt miután levegőhöz jutottam a nevetést követően.

A sólyom ügyet sem vetve a bosszús négylábúra felém fordult, s a szintemig ereszkedett. Előzékenyen, bár kissé félve nyújtottam elé a balomat. Aggodalmam viszont feleslegesnek bizonyult. Karmai kissé felsértették hófehér bőrömet, de ezenkívül nem esett bántódásom.

Szárnyait rázogatva helyezkedett a karomon. Bátortalan mosollyal néztem ahogy ficereg, majd tekintetem a felém kitartott hozományára siklott. A sárgás tárgy, ami a csőrében pihent, nem volt más mint egy levél. Idejétmúlt töltőtollas címzés pillogott rám róla. A jobb alsó sarkában kisvártatva ki is szúrtam a nevemet.

- Elvehetem? - kérdeztem a kis szárnyas postást. Válasz gyanánt az üres markomba dobta a levelet. - Köszönöm! Adom kell cserébe valamit neked?

A madár kettőt pislogott, majd felvijjogott. Szárnyait ismét megrázta, s felém tolta a fejét.

- Áh, értem - mosolyodtam el. Mutató ujjammal eleresztve a borítékot végig simítottam pelyhes kobakján. A gyengéd mozdulat után elrugaszkodott a karomról.

Amilyen gyorsan jött, ugyanolyan lendülettel el is tűnt. Egy ideig még tudtam követni a tekintetemmel, de figyelmem hamar visszavándorolt a titokzatos küldeményemre. Mohó kíváncsisággal fordítottam meg. A lezárásául szolgáló vérvörös viasz, s a felette csillogó aranyfényű címer csak még inkább izgatottá tette.

Soren azóta vette a fáradtságot és odaballagott hozzám. De abban a helyzetben sokkal jobban érdekelt a borítékban megbújó üzenet, mint az ő udvarló nyarvogása és tekergőzése a lábaim körül. Minden női kifinomultságot félretéve szaggattam fel a levelet, majd a papírt széthajtva olvasni kezdtem:

„Kedves Anica Greywans,
Örömmel tájékoztatjuk, hogy felvételt nyert az Ilvermorny Boszorkány- és Varászló képző szakiskolába...” - Tovább már nem is voltam hajlandó olvasni.

- Igeeeen! - sikkantottam fel örömömbe, s a pergament a mellkasomhoz szorítva a levegőbe szökkentem. Valószínűleg megtaposhattam Soren-t mikor földet értem, mert sipákolva vágtatott el mellőlem. Ez azonban cseppet sem változtatott a lelkesedésemen. Töretlen örömmel lódultam meg a házunk bejárata felé.

- Anya! Anyaaa! Felvettek! - kiabáltam a levelet lobogtatva, s a tornác lépcsőjén.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro