Sophie szemszöge :

Még mindig itt vagyok. Bezárva...egyedül....
Egy dolog tartja bennem a lelket. Taehyung. Ő még megmenthet. Idővel biztos sikerül rájönnie, hogy valami nem oké.
- Exkluzív. Szöul egyik leghíresebb cégének vezetője megerősítette, hogy a holttest, melyet a tengerbe vetve találtak, az ő fiáé. Sajnos a rendőrök már menthetetlen állapotban találtak rá a fiúra,Min Yoongi - ra - mondta a riporter.
- Neeee!!! - térdeltem a földre.
Hát igaz... Tényleg megölte Yoongi - t. Ki kell innen jutnom. Ki tudja mit akar velem csinálni...
De innen lehetetlen a szabadulás. Egy ketrecben vagyok. Mint egy börtönben...

- Junkook... - szólítottam meg a fiút. - Szeretlek.
Junkook felém kapta a fejét, majd közeledett felém. Kinyitotta a ketrecet.
- Sophie... Igaz ez?
- Döntsd el te! - csókoltam meg,eközben próbáltam kiszedni a zsebéből a kulcsot. Sikerült. Ellöktem magamtól és futni kezdtem. Rácsuktam az ajtót, de a remegő kezeimtől nem tudtam berakni a kulcslyukba a kulcsot. Junkook megfogta mindkét kezem és behúzta magához a rácsok között.
- Áruló - csókolt meg a rácsokon keresztül. Az ajka elvált az enyémtől, majd bólintott, amit nem tudtam hova tenni, de aztán rájöttem. Ez a bólintás Jimin - nek szólt, aki kiszabadította Junkook - ot és meghiúsította a szökési tervem.
Újra itt. A ketrecben. De... amikor azt mondtam Junkook - nak szeretem... őszinte voltam. De én nem ebbe a pszichopatába szerettem bele. Én Junkook - ot szeretem. De ő hol van most?