- Jó reggelt! Junkook! Kellj fel!
- Ahh... Mennyi az idő?
- Negyed nyolc van. Junkook! Ébredj!
- Ahh... - állt fel.
És még ő sóhajtozik?
Igazából nem értem miért forgatom a szememet... 5 perc alatt kész lett.
- Csináltam neked reggelit.
- Ohh... Nem kellett volna - mosolyodott el.
Félve emelte szájához a falatot.
- Ühm... Stréber! Nem is tudtam, hogy még főzni is tudsz. Ráadásul ilyen finomat - dicsért meg.
Úgy látszik ez a Stréber elnevezés rajtam marad.
- Mehetünk? - kérdeztem.
- Igen - bólintott felkapva táskáját.
Jaj ne! Megint fel kell szállnom arra a motorra.
- Öhm... - torpantam meg előtte. Ma még nagyobbnak tűnt mint tegnap.
Junkook hirtelen felemelt és felrakott a hátsóülésre. - Öhm... Köszi.
- Nincs mit - szállt fel elém.
- Készen állsz?
- Hát... öhm... Nem igazán.
- Szuper! Kapaszkodj! - vigyorgott.
Kösz szépen!
Még időben odaértünk, mégpedig fél nyolcra.
Leszálltam a motorról, majd odaadtam Junkook - nak a sisakot.
- Kösz - hajoltam meg.
- Hűha! Gengszter csaj 12 óránál! - kiáltotta el magát Amy.
- Fogd be - böktem oldalba.
- Na mi volt az edzésen?
- Hát igazából semmi - szomorodott el - Yoongi még csak rám sem nézett. És nem is passzol.
- Nem tudja mekkora hibát követ el. Na de... Megtudtam, hogy ma lesz utoljára (ezen a héten).
- Miért?
- Hétfőtől szerdáig jár.
- Akkor én is már csak ma megyek - jelentette ki Amy.
Én is elmeséltem neki, velem mi történt, majd bementünk a termünkbe ahol az első óra lesz.
- Á á! - kiáltottam fel. - Ez most komoly? - fordultam Junkook felé, felemelve a gombostűt ami a székemen volt. - Ha ha ha! Nagyon vicces!
- Oh b * meg! Röhögőgörcsöt kaptam - kiáltott fel Yoongi.
Ez a nap is jól kezdődik.
- Öhm... Stréber! - szólított meg Yoongi az óra után.
- Igen?
- Nem láttad Amy - t?
- Öhm... De. Miért?
- Ahhoz neked semmi közöd!
- De van. Mert a barátnőm!
- Ahh... Tegnap olyasmit mondtam neki amit nem szabadott volna.
- Mit?
- Na jó! Ehhez viszont már tényleg kib* szottul nincs közöd!
- Jól van na! Oh szia! - néztem Amy - re - Yoongi épp téged keresett! Én most... megyek - léptem arrébb.
De éreztem, hogy valakinek neki ütköztem.
- Oh... Bocsi nem szándékosan...
- Semmi baj.
- Oh... Csak te vagy az - könnyebbültem meg mikor megláttam Taehyung - ot. - Amúgy szia!
- Szia!
- Hol voltál délután?
- Öhm... Hamarabb hazaengedtek! - magyaráztam meg.
Nem akartam Taehyungot is belekeverni ebbe az egészbe. Ez Junkook és az én dolgom.
Neki nem kell tudnia.
Tanítás után megint a bicikli tároló felé vettem az irányt, remélve, hogy Junkook és Jimin még nincs ott. Szerencsére nem voltak még ott. Oh de jó! Még egyszer nem bírnám ki azon a motoron. Kiláncoltam a biciklim és elindultam Junkook háza felé. Az út közben azon gondolkoztam, otthon mivel magyarázzam meg, hogy mindig késve érek haza. ( vagy haza sem megyek)
Ahh.. Majd kitalálom később. Már itt vagyok úgyhogy erre nincs idő. Bekopogtam az ajtón, majd vártam.
Láttam, hogy már itthon van mivel a motorja már ott áll a ház előtt.
- Gyere! - mondták szinkronban Jimin - nel.