Miközben alaposan elmagyaráztam az anyagot Junkook - nak és Jimin - nek, észrevettem, hogy Junkook elaludt.
- Ahh... Junkook... - mosolyodtam el.
- Jimin! Kérlek segítesz? - pillantottam az engem kémlelő fiúra.
- Igen - állt fel.
Felemeltük Junkook - ot és óvatosan letettük az ágyára.
- Szép álmokat - takartam be, majd Jimin - nel átmentünk a nappaliba, hogy ne zavarjuk Junkook - ot.
Megcsináltuk az össze házit, de addigra már beesteledett.
- Hazaviszlek oké? - vetette fel a kérdést Jimin. - Igazából...
- Sziasztok! - vágott közbe Junkook.
- Felébresztettünk? - néztem rá.
- Nem - rázta fejét. - Szóval... mi lenne ha... ma itt aludnál?
Azok után, hogy segítettél ez a legkevesebb. Na meg ilyen későn amúgy sem engedlek haza. Nemleges választ nem fogadok el!
- Ahh... oké! - bólintottam.

Szia anya! ♥️
Sajnálom, hogy csak most szólok, de ma Amy - nél alszom. Tudod milyen kiszámíthatatlan néha...
Napközben jutott eszébe én meg rá vágtam, hogy oké, miért ne... - írtam anyának egy üzenetet.

Semmi gond Sophie!
Jó éjt!
Puszi ♥️ - üzent vissza.

Nem akartam elmondani, hogy Junkook - nál alszom.
Tegnap még szivat, ma meg nála alszom? Igazából ez így nekem is furcsa lenne... De nem akarom elmondani neki, hogy korrepetálom őt.

- Szia Chim! - integetettem.
- Sziasztok! - indította a motort.
Junkook adott egy aranyos pizsamát ami nagyon tetszett.

- Köszönöm - léptem be a fürdőszobába.
- Várj! Adok egy türülközőt is csak...elő kell keresnem - hajolt le a szekrényhez. - Már nagyon régen volt, mikor utoljára itt voltak a szüleim úgyhogy... mindegy...tessék! - adta át a türülközőt.
- Köszi - vettem át.
Jobb mintha  akkor adta volna oda amikor már megfürödtem....
De amit mondott...azt,hogy már régóta csak ő van  ebben a házban. Szerintem arra akart utalni, hogy magányos.
Szegény...

***

Oké! Kész vagyok.
- Már kész is vagy?
- Igen - mosolyogtam. - Te nem fürdesz?
- Öhm.. Két fürdő van és én már megfürödtem - magyarázkodott.
Ja, bocs. Elfelejtettem, hogy gazdag vagy. De kicsit fura, hogy a pizsamája tetőtől  talpig fekete ruhákból állt.
- Nem kéne feketében aludnod. Azt olvastam hogy a fehér póló pamutból van és hidd el sokkal kényelmesebb.
- Ha te mondod - vont vállat, majd levette pólóját, ezzel megvillantva kockahasát. Te jó ég... Hogy lehet valaki ennyire tökéletes?
- Így már jobb? - kérdezte.
- Igen.
- Oké. Már csak... azt kéne megtudnom , hogy hol szeretnél aludni?
- Öhm... nem tudom... jó lesz nekem a kanapé.
- Nem nem! Azt nem engedem meg! A kanapé túl kényelmetlen.
- Akkor mégis hol aludjak?
- Hát... elég nagy ez a ház, de csak két szoba van. A szüleim szobája és az én szobám. De...,hogy őszinte legyek a szüleim szobájába még én sem mehetek be. Szóval...
- Szóval veled alszom - segítettem ki.
- Igen.
- Ahh... hát jó - sóhajtottam.
- Szerintem elférünk - közölte Junkook.
- Majd meglátjuk.
- Na menjünk! Már fáradt vagyok - ásítozott.
Végülis elfértünk. De Junkook az este közepén megfogta a kezem (amitől kirázott a hideg), majd összekulcsolta az ujjainkat.
Ez most mit akar jelenteni?