Amy szemszöge :

A kórházból, egyenesen Taehyung - hoz mentem.
- Szia Amy!
- Szia! Hol van Sophie?
- A nappaliban.
- Oké. Szia Sophie!
- Szia! Na? Mi volt?
- Hát... Semmi különös.

        Sophie szemszöge :

Láttam, hogy Taehyung és Amy máshogy viselkednek, mint mint azelőtt. Úgymond már nincs meg a szikra köztük. Még mindig bánt, hogy Junkook szakított velem, de mostmár jobb. Hamarosan teljesen beforr a sebb. Már csak napok kérdése. Mikor Sophie és Taehyung nem figyelt, kiszöktem. Elegem van a sajnálatból.
- Sophie?
- Szia.
- Öhm... Gyere be!
- Kösz.
- Mizu? - kérdezte. Válaszként megcsókoltam.
- Megpróbálhatnánk újra. Kezdjük előről.
- Részeg vagy?
- Yoongi! Ez nem vicc! Esélyt adok nekünk.
- Szeretlek Sophie! - csókolt meg.

                   Reggel:

          Amy szemszöge :

Az első gondolatom az volt, hogy mit vegyek fel a kórházba. Végül ki is választottam a mai outfitem.

Fogtam egy taxit, majd elindultam.
- Szia Junkook!
- Jó reggelt!
- Hogy vagy?
- Már sokkal jobban. Köszi!
- Ennek örülök - mosolyodtam el. - Junkook?
- Igen?
- Amikor... felébredtél... azt mondtad... Szeress. Ezt hogy értsem?
- Sehogy. Inkább felejtsd el. Semmi jelentősége.
- Ha kimondtad biztos van valami jelentősége.
- Tök mindegy.
- Oké.
- Amy...
- Igen?
- Én... szeretlek.
- Mi?
- Kezdettől fogva szerettelek. Te voltál az a lány, aki miatt mindenképp itt akartam maradni - vallotta be.
Akkor mégis igaz. Én vagyok az a lány. Hogy nem vettem észre?
Junkook hirtelen magához húzott, majd megcsókolt.
A pillangók felébredtek a gyomromban és össze - vissza rekedtek benne.
Ilyet akkor éreztem utoljára mikor Yoongi megcsókolt a buliban. Talán én is érzek iránta valamit.
- Szeress - súgta a fülembe.
Zavartan Junkook - ra néztem, aki pimaszul vigyorgott. Zavartan kiléptem a kórteremből, majd megláttam egy orvost.
Eszembe jutott, hogy nem is kérdeztem meg, hogy mi Junkook baja. Miért van itt?
Az orvos azt mondta...