Jisung lábait párja ölébe ejtve élvezte ki a lágy napsugarak kellemes simogatását. Lehunyt pillákkal fordította arcát az ég felé, miközben háta mögött támaszkodott meg a földön. Egyelőre csak hárman ültek a hatalmas fa tövében, Minho nem vitte túlzásba a velük való beszélgetést, de mivel a szeplős megkérte, így csatlakozott hozzájuk, hogy együtt várhassanak rá, így majd négyen tudjanak együtt tanulni. Ha a szőke őszinte akart magával lenni, ő maga is tisztában volt azzal miért is ekkora a csend; ha ő nem hallatja a hangját, hallgatás telepszik a társaságra. A két idősebbet nem lehetett beszédesnek mondani, csak akkor szólaltak meg, ha nagyon muszáj volt.

- Kivel beszélget Felix? – Minho hangja olyannyira hirtelen érintette a kisebbet, hogy először fel sem fogta a kérdést. Lustán nyitotta fel a pilláit, hunyorogva nézett körbe, majd, amikor kiszúrta legjobb barátját, elmosolyodott. Személyesen ugyan nem ismerte a beszélgetőpartnerét, legjobb barátja elég sokat mesélt a felettük járó fiúról.

- Chan – válaszolt könnyedén, még mielőtt Hyunjin is hallathatta volna a hangját. A fiú felismerte kedvesének játékos hangleejtését, hiába lehetett alig kivenni, ő már túl jól ismerte, mindig tudta mire készül az ifjú. Kérdőn vonta fel már-már túlságosan is tökéletesen ívelt szemöldökeit, de a fiatalabb csak egy egyszerű vállvonással válaszolt neki; majd meglátja mire megy ki a játéka.

- Hát ezzel most okosabb lettem – jegyezte meg szarkasztikusan a barna hajú fiú hosszasabb hallgatás után, mivel nem úgy tűnt, hogy Jisung ki is fejti a személyét. Bosszankodásával pedig pontosan azt a célt teljesítette, amit felebarátja akart elérni.

- Két éve jött cserediáként Ausztráliából, de aztán annyira jóban lett Lix-szel és szeretett itt lenni, hogy inkább átiratkozott – A kisebb egy szélesebb mosolyt nyelt vissza, amikor meglátta Minho szemében felcsillanni a féltékenység szikráját. Maga sem tudta volna megmondani miért élvezte ennyire, de tetszett neki az, ahogyan az idősebb bánt legjobb barátjával; biztosra akart menni, hogy Felixnek valóban jó helye van mellette – Eleinte nagyon sok időt töltöttek együtt, szinte elválaszhatatlanok voltak – csacsogott tovább kissé ki is színezve a történetet. A két fiú valóban nagyon jól ki jött egymással, de messze nem töltöttek annyi időt együtt, mint az elő lett adva. Könnyedén szót értettek egymással és szülőhazájuk emlékét találták meg egymásban, viszont mind a kettőjüknek kialakult a maguk baráti köré, így kevesebb időt is szántak egymásra.

- Aha – ennyi volt a reakciója; ez az egyetlen apró szócska. Egészen addig figyelte őket, amíg a két ausztrál egy ölelés kíséretében el nem búcsúztak egymástól, majd a fiatalabb mosolyogva indult meg feléjük. Minho tartása merev volt, de továbbra is szótlanul ücsörgött, amikor Felix csatlakozott hozzájuk.

- Sziasztok! – köszönt vidáman, ahogy párja közelében huppant le a földre – Miről maradtam le?

- Minho féltékeny – árulkodott azonnal a szőke hajú fiú, mire két meglepett szempár is rá ugrott. Az említett fél ellenkezni akart, de még azelőtt folytatta a mondandóját Jisung, hogy ezt megtehette volna – Olyan gyilkos szemmel figyelte Chant! Azt hittem ott előtted fog összeesni szegény.

- Chaniera? – kérdezett vissza Felix lassan kievezve a sokkos állapotból, amibe esett. Tekintete barátjára szökött és ajkain lágy mosoly jelent meg, amint túl tette magát a döbbenetén teljesen. Íriszei csillogtak, lehetetlenül aranyosnak találta ezt a reakciót tőle – Ugye tudod, hogy barátnője van?

- Eddig a létezéséről sem tudtam – védekezett a nagyobb, de jól láthatóan enyhe bűntudatra utaló grimasz futott át az arcát, utána pedig haragos pillantást vetett Jisungra. A fiú csak széles vigyorral vont vállat és inkább maga párját kezdte el figyelni. Hiába voltak együtt már nem kevés ideje, még mindig le tudott döbbeni azon mennyire gyönyörűen is tudnak csillogni Hyunjin íriszei amikor vidám. Viszonozta a szemkontaktust, szavak nélkül kommunikáltak és ezzel egy újabb boldogság bombát robbantva a kisebben. Szerelmes volt, sugárzott róla minden érzelem, amit a másik iránt táplát; ezért nem is értette miként nem buktak még le senki előtt.

Tizenhatodik kérdés RoseBlue00 - Felix

Seugmin

Remélem mindenki nagyon jól érzi magát és csodálatosan telnek a napjaitok és ne felejtsetek el elég vizet inni! Vigyázzatok magatokra♥