- Hé, Hyunjin kiderítettem, amit akar... Ó, jézusom – Changbin kopogás nélkül robbant be a kollégiumi szobába, de a küszöbön meg is torpant amikor megpillantotta az ágyon összebújt, csókolózó párt. Hyunjin azonnal felpattant a helyéről. Ijedten pillantott párjára majd barátjára és igyekezett összeszedni gondolatait, de legalább ezerfelé szálltak abban a pillanatban, csakúgy, mint Jisung által összekócolt tincsei.

- Hát ez kínos – jegyezte meg a szőke hajú fiú alkarjaira támaszkodva. Ő fele annyira sem tűnt kétségbeesettnek, sokkal inkább szórakoztatónak találta a helyzetet. Hyunjin dühös pillantást vetett rá, de inkább ismét barátjára fordította a figyelmét.

- Changbin ez nem az...

- Jaj, ne gyere nekem a „nem az, aminek látszik" dumával – forgatta meg a szemeit a fiú fújtatva – Egy ideje már tudom, hogy együtt vagytok, csak reméltem elmondod még mielőtt rátok nyitnék bármilyen helyzetben is.

- Honnan tudtad? Elmondtad neki? – fordult Jisung felé sietve, amire csak egy szemforgatást kapott.

- Persze, Jinnie. Odamentem Changbinhoz, akivel nagyjából kétszer beszéltem mióta ide járok és mosolyogva közöltem vele, hogy a legjobb barátja megszegi a Biblia tanításait és velem él párkapcsolatban, kérlek ne mond el senkinek mert azért nem akarom kirúgatni magunkat, jó? – fújtatott a kisebb ahogy már ő is ülő helyzetbe tornászta magát – Annyira okos ember vagy, de néha egy molylepkének több esze van, mint neked.

- Egyre jobban kezdem sajnálni, hogy nem igazán beszéltünk – jegyezte meg Changbin nevetve. Fej rázva becsukta maga mögött az ajtót majd az íróasztalra feltelepedve rúgta le magáról a cipőjét – Mindegy, nem ez a lényeg jelenleg. Kiderítettem, amit akartál.

- Mit derítettél ki? – kérdezte kíváncsian Jisung. Időközben visszahúzta maga mellé Hyunjint és neki dőlve érdeklődött. Nagyon úgy tűnt, hogy teljesen komfortosan érzi magát Changbin mellett, ami meglepte párját. Eddig csak Felix előtt voltak ennyire nyíltak a kapcsolatukkal szóval ő kissé kényelmetlennek érezte a helyzetet, de ennek ellenére is átkarolta a kisebb derekát.

- Hogy honnan tudtak Lixről azok, akiknek reggel be akartad törni az orrukat – válaszolt Hyunjin – Mire jutottál?

- Ellopták Park lelkész irodájából az aktáit és abban le volt írva minden.

- Pontosan hogyan is derítetted ezt ki? – kérdezte meg kétkedve Jisung. Changbin erre csak elmosolyodott és vállat vont, jelezve, hogy megvannak a maga sajátos módszerei erre.

- Felix tud már róla?

- Igen, hallotta ahogy beszélnek róla, meg arról, hogy mit csináltam reggel. Nekem is állt, hogy miért csináltam ilyesmit. Kis pofátlan, megvédem és még le is csesz.

- Tényleg nem kellett volna verekedned.

- Csitt, megérdemelték – ellenkezett Jisung határozottan.

Még egy ideig beszélgettek, lassan el terelődött a téma is másfelé, de mind tudták, hogy ennek nem lesz jó vége. Felix volt az iskola egyik legjobb, ha nem a legjobb tanulója, nem volna szabad kiderülnie ennek a titoknak hiszen élve fel fogják falni, de az sem volt biztos, hogy már a fél tanulókar nem tud róla. A pletykák gyorsan terjednek – főleg egy magán iskolában.

Negyedik kérdés RoseBlue00 -hoz szól - beszél

hallgat

Sajnálom, hogy ilyen sokat kell várni egy-egy részre, igyekszem sűrűbbre fogni a részek közötti időt, csak jaj nekem időszak van.