Őszintén megmondva, miközben ezt a köszönetnyilvánítást írom az egyik szemem sír, a másik nevet. Ez a történet nagyon különleges helyet foglal el a szívemben, hiába áll tőlem egészen távol a téma, amit feldolgoz. Az, hogy másokkal közösen alkothattam meg ezt a világot, mindig is büszkeséget fog kiváltani belőlem és hálát, amiért ennyire csodálatos személyekkel írhattam meg mindezt.

Elsősorban azért szeretnék külön köszönetet mondani  . Az első pillanattól kezdve, kérdés nélkül segítettél, ha elakadtam, ha tanácsra volt szükségem, vagy csak egyszerűen egy bizalmatlan hullámba kerültem. Már azelőtt rengeteget tettél ehhez az irományhoz, mielőtt még egyáltalán teljes formája kiforrott volna. Szavakkal kifejezhetetlen mennyire hálás vagyok neked mindazért, amit adtál ehhez a történethez – nélküled meg sem születhetett volna ez a világ.

Emellett természetesen remélem elfogadja minden résztvevő a hálámat a munkáitokért. A karakterek, amiket kidolgoztatok, a folyamatos aktívitás, a biztató szavak mindig egy újabb és újabb löketet adtak a számomra. Lehet, hogy nem minden karakter kapott akkora szerepet, de mindannyian nagyon fontosak voltak ahhoz, hogy végül ténylegesen megszülethessen mindez.

Lehet, hogy nem a leghosszabb történet, de remélem így is sikerült minden úgy kidolgoznom, hogy élvezhető legyen és minden részlet annyira körül lett írva, hogy élvezhető legyen, minden kérdés meg legyen válaszolva.

Nehéz szívvel engedem el ezt a történetet, de eljött ennek az ideje. Hálás vagyok mindenkinek, aki részt vett, biztatott, vagy akárcsak olvasta a leírt soraimat. Vigyázzatok magatokra, ne felejtsetek el szeretni és pozitívan gondolkodni! Puszi mindenki nózijára!