- Pletykákat hallottam – Felix összerezzent amikor legjobb barátja kissé nagyobb hangerővel dobta le magát mellé a padra, mint azt az illem engedte volna. Még befejezte az ölében pihenő regény utolsó mondatát, majd ujját használva könyvjelzőként felpillantott a szőke hajú fiúra. Egy őszi szellő összeborzolta a mögöttük magasodó fa sárgás leveleit, sőt egyet le is szakított a gyönge ágról, amely így táncolva sietett a két fiatal közötti aprócska részre, hogy a padon megpihenhessen. Jisung felkapta a levelet, megpörgette az ujjai között, hogy utána sejtelmest mosolyt vethessen barátjára.

- Miféle pletykákat? – a szeplős fiú pontosan tudta, hogy mire gondol, de meg akarta hagyni az örömöt neki miszerint ő juttathatja a tudomására.

- Új tanuló érkezik hozzánk – tapsolt kettőt lelkesen Jisung – És olyan pletykát is hallottam, hogy a te szobatársad lesz.

- Nos, mivel ez az igazság, nem hiszem, hogy pletykaként kellene definiálni, sokkal inkább tényként, vagy esetleg hírként – vont vállat Felix. Kikapta osztálytársa kezéből a levelet, könyvének lapjai közé csúsztatta, hogy átvehesse a jelzés fontos szerepét, hogy ezzel kényelmesebbé tegye a kisebb indulását. Könnyed mozdulattal szökkent fel a padról és indult meg a kollégium felé, de barátja sem volt rest követni őt.

- Na várj, te erről végig tudtál? – Jisung döbbent hangja megmosolyogtatta az ausztrál fiút. Természetesen tudott róla, már hogyne tudott volna róla!

- Szerinted honnan szerezte az információt Hyunjin? – kuncogott a fiatalabb finoman. Nagyon szerette legjobb barátjának heves természetét, mindig is nagyon szórakoztatónak találta és tudta, hogy ez a bohókás viselkedés tökéletesen illik párjának nyugodt, kifinomult természetéhez. Felixen kívül senki nem tudott a kapcsolatukról, nagyon veszélyes játékot játszottak azzal, hogy kapcsolatban éltek, ha fény derülne erre, kérdés nélkül dobnák ki őket az iskolából, de talán még ez lenne számukra a legfinomabb büntetés. De szerették egymást, Felix pedig támogatta őket, ahol csak tudta; kitartott amellett, hogy semmi elítélendő nem volt szerelmükben és Isten sem szerette őket kevésbé emiatt.

- De, Lix ez nem ér! Mióta ide járunk sosem volt szobatársad és most hirtelen hopp az égből csöppent egy melléd. Hyunjin szerint nem valami jó körökben jártas és több suliból is kicsapták.

- Előítéletes vagy – fintorgott a Felix. Ő is hallott ilyen szóbeszédek és nem is arról volt szó, hogy nem hitt bennük, sokkal inkább arról volt szó, hogy tudta milyen ez a helyzet és segíteni akart az újonnan érkezőnek – Te is tudod, hogy ez semmit nem jelent.

- A te eseted teljesen más, te azért jársz ebbe az iskolába, mert rátaláltál Istenre vagy kire és te hiszel abban, hogy van valami – hadonászott össze-visszakarjaival a szőke fiú teljesen beleélve magát a magyarázatába – De őt azért küldik ide, hogy megtanulja a viselkedést. Nem félsz tőle?

- Képes leszek kezelni, ha tényleg annyira rosszfiú, mint ahogy azt te előadód – villantott egy fél pillantást rá Felix amikor beléptek a kollégium épületébe. A folyósó meglepően kihalt volt, jóval többen szoktak lézengeni a fényesre sikált padlókon, de úgy tűnt mindenkinek dolga akadt, bár ezt a két fiú egyáltalán nem bánta.

- Te is tudod, hogy nem céloztam semmire. Bízom benned, de az nem egyenesen arányos azzal, hogy benne is kell.

- Akkor bennem sem bízol, mert minden az én döntéseimen alapult, alapul jelenleg és fog is. Nem tud belevinni a rosszba, csakis akkor, ha hagyom neki – szögezte le Felix határozott személyiségét felvéve. Amint felértek a harmadik emeletre, ahol a szobájuk foglalt helyet kissé visszább vettek a tempóból. Ez már egy megszokás volt közöttük. Az ő emeletük valamiért nem kapott felügyelőt így sokkal inkább kitudták élvezni a hatalmas ablakokon beáramló meleg napfényt, illetve a parkra néző kilátást. Közvetlenül egymás mellett éltek így elég megosztó volt, hogy melyikük lakhelyén is töltsék szabadidejüket, de akkor abban a hitben, hogy a szoba üres lesz, Felixét vették célba.

- Hogy te mindig kiforgatod a szavaimat! – bosszankodott Jisung ahogy belökte a szoba ajtaját, de azzal a lendülettel meg is torpant. A kisebb ezt későn vette észre, így beleszaladt barátjába, ezzel egy meghökkent kiáltást is előidézve magából.

- Sungie, már egy párszor megbeszéltük, ha hirtelen lefagysz, legalább oldalra tegyél egy lépést és akkor nem megy neked senki – bosszankodott Felix ahogy barátját kikerülve beljebb lépett a szobába, így ő is rálátást nyert arra, miért is döbbent le annyira barátja. A szobában eddig üresen álló ágyon egy számukra ismeretlen fiú ült. Kék haja tökéletes összhangban volt öltözékével, láncai pedig már-már incselkedve vonzotta a tekintetet izmos combjaira. A szeplős fiú akaratlanul is alsóajkába harapott, amikor végig mérte őt; az új szobatársát.

Az első kérdés -whenmoonrises -hoz szól - nyitott, de távolságtartó

Zárkozott, kissé flegma

Juj, hát lehet nem az éjszaka közepén kellene publikálni a részt, de egyefene, lázadok. A részek nem tudom milyen rendszeresen fognak jönni, igyekszem legalább heti egy részt megírni, de nem ígérek semmit. Remélem jól fog telni a hetetek és elnyeri a tetszéseteket ez a fanfiction♥