Archell nagyon megmerevedett, meglepődött, hogy kimondtam, de én is. Így van, szeretem. Befogadott, megengedte, hogy maradjak, pedig ő kalóz. Szerintem nem igaz, hogy gonoszok, ő nagyon kedves. Végig vigyázott rám, amíg szeretkeztünk, és próbált megnyugtatni, mikor nagyon fájt. Élveztem az első alkalmat, akkor is, ha egy nálam sokkal idősebb valakiről van szó.

Azt hiszem, beleszerettem a kapitányba. Soha, senki nem nézett még rám így. Senki nem mondta, hogy maradhatok. Csak elzavartak, mindig csak elzavartak. Megpusziltam az arcát, hogy rám nézzen, ami bevált. Megsimogattam a bőrét, és csókot leheltem ajkára.

– Én is szeretlek – mondta ki végül. Örömömben átöleltem a nyakát, miközben véletlenül hozzádörgöltem magam a férfiasságához. Ettől újra felállt neki, így ismét sok élvezetes perc után váltunk el.

Amíg lihegtünk, valaki kopogtatott az ajtón, és a hajó rázkódott. Kint dörrenés hallatszott. Félve magamra vettem a ruhát, Arch is így tett, majd kinéztünk rajta.

– Kapitány, megtámadtak minket!

– Kicsodák?

– Az angolok!

– Akkor gyerünk, tüzeljetek! – szólt dörgő hangján Archell. Én ijedten elbújtam a háta mögé, ő nagy testével eltakart. Reszkettem, nagyon. Féltem, hogy alig vagyok itt, máris bántalom ér, nem akarom, hogy a hajó ismét elsüllyedjen.

Egyre úgy tűnik, ez lesz a jövő: a legénység haldoklik, a Mélység már süllyed. A kapitány magához ölelt, én kapaszkodtam belé. Tudta, eljött a vég órája, mind itt leheljük ki a lelkünket. A könnyeim folytak, de hirtelen eszembe jutott valami. A dal, a Mélység dala.

Nagy levegőt vettem, majd hangosan énekelni kezdtem.

– Jön már a fosztogató hajó, pénz és arany, minden jó, kalózsereg érkezik, az angolokat tépkedik – daloltam. – Itt a kincs, a drága kincs, ha nincs kalóz, ez sincs, fájdalom és félelem, fehér koponyás győzelem.

Ahogy mondtam a gyorsan kitalált sorokat, a hajó újra felúszott a felszínre, az ágyúi egyszerre tüzeltek. A halottak felkeltek, az angol hajó üvöltve elsüllyedt, és ekkor jöttem rá, a zene tényleg hatásos. Boldogan ünnepelni kezdtem volna, viszont, mikor felnéztem, Archell bizonytalanul állt a lábán, a hasánál pedig vér csöpögött.