Szerda

Reggel nyugodt szívvel keltem fel, mert zúdultam, hogy ma első órára nem jön be. Igen ezt tegnap mondta az anyja, de nem tom miért. Én nem kérdeztem tőle.
Kimentem a konyhába életerőért ami nálam annyi, hogy csinálok kávét. Amíg a tejet melegítettem vissza mentem halkan a telefonomért, mert a szobában hagytam.
Mikor visszaértem a konyhába csak az egyik poharat vettem míg a másikat a mikróban hagytam. Egy SMS-em jött anyutól.

Anya: Szia Bogi. Ma mennek at az unokatesóid, mert visznek pénzt. Minden második héten fognak vinni. Vigyázzatok magatokra.Szeretlek. Puszi.

Mire feleszméltem csak azt vettem észre, hogy a Krisi áll előttem és csak néz engem.
-Jó reggelt - gugolt le elém - miben voltál ennyire belemerülve?
- Jó reggelt neked is - csókoltam meg - csak anya írt, hogy........ ma jönnek az unokatesoim és hoznak pénzt és, hogy minden második héten fognak hozni.
- Értem. De akkor " kávézunk"- mutatott idézőjelet, mert nem.ittunk.rendes kémét csak valami olyasmit.
- Aha igyunk - vettem ki a másik poharat is a mikróból.
Megittuk és a reggeli teendőink után indultunk suliba. Ma kivételesen megengedte, hogy felmenjek a Rebekával, mert tudta, hogy reggel első óra előtt nagy baj nem lehet. Felmentünk az osztályba és.mindenki csak nézett.
- Sziasztok - köszöntünk szinte egyszerre mindenkinek. Odamentem azokhoz akiket kedvelek és megöleltem. Jó mondhatjuk, hogy az egész osztályhoz, de az túlzás lenne.
7:55-kor a két jóbarát is megérkezett a suliba.
- Mi van?? Miért futtok úgy mint aki az életéért küzd.
- Nincs semmi gond. Csak az igazgató mondta, hogy nem akarja ezt mégegyszer meglátni. És szúrósan nézett rám amolyan "Neked most nem a Bogi mellett lenne a helyed" nézéssel.
- A lényeg a lényeg, hogy most itt vagy.
Leült a székre elém, mert én a padon ültem és a Lorinával beszélgettem. Közben mivel a Krisi futott így a haját kezdtem el megcsinálni, mert reggel elfelejtette beállítani és így most nekem kellett. Majd bejött a tanár és kezdődhetett a matek.
Statisztika........diagrammok.......sok szám egyik se jó, de valahogy túl éltük a 45 percet.
Óra után jött is a Petra suliba és úgy nézett rám mint aki most meg fog ölni. De hát nekem megint szerencsém volt, mert mikor oda akart jönni hozzám becsengettek és kezdődhetett a töri.
A Patrik csinált egy PowerPointot és azt néztük meg majd a végén zenét hallgattunk amit annó a tanár is hallgatott mikor annyi idős volt mint most mi.
Szerencsémre a kövi szünet is eltelt. A Krisi ment a fiúkhoz a én meg a Lorinával beszélgettem, de közben oda jött a Lilla is.
- Sziasztok.
-Szia - mondtuk egyszerre a Lorinával.
-Na, mi van?? Lesz ma valami balhé? Amikor bejött a terembe és rád nézett azt hittem, hogy elkap és kinyír - kezdte a Lilla.
- Ja hát igen akkor én is azt hittem, de még itt vagyok. Szerintem ma is lesz valami, dehogy mikor azt nem tudom.
- Fúúú egyszer meg tudnám kínozni - mondta a Lorina úgy 5 perc hallgatás után.
Becsöngettek.......rajzra. Az óra amit senki sem szeret. A tanár próbál tanítani, denem megy neki, hiába. Mikor bejött a tanár csak eh kezet éreztem a derekamon, hogy megsimítja. Hátra néztem és az én drága szerelmem volt az jelezve, hogy már itt van mellettem.
Angolon nem volt semmi különös úgyhogy arról nem kell litániát írni.
Átmentünk szépen a BECSA-ba. Átöltöztem majd mikor.ki akartam menni a Petra az utamba állt és visszakötött. Mivel focizok és sokszor kell kitámasztani így most is így tettem.
- Na kicsi csillag hova indultál.
- Közöd semmi. Akor miért kérdezed?
- Jaj megszólalt - kezdte megint a vitát sajnos.
- Na most állj le, mert lehet, hogy sokat hiszel magadról, de ne erőlködj nem áll jól - állt a védelmembe a Rebeka és a Lilla.
Hátra nézett és csak ennyit mondott nekik:
- Ti meg mit szóltok bele. Ez nem A ti dolgozok. Akkor??
-Engem a te hisztid már nem érdekel - és kimentem. Még hallottam, hogy azt mondja milyen gyáva vagyok és erre vissza szóltam.
- Én lennék gyáva. Nem én sírtam amikor a Peti hasba rúgott. Tudnám még soroloni, denem kössz. Ennyi elég volt.
Bementem a terembe, de csak Ildikó néni volt bent.
-Bogi történt valami kiabálást hallottam?!
- Semmi limps Ildikó néni. Csak volt egy kis nézet eltérésünk. Kaphatok egy foci labdát am így nem jönnek a többiek - befejeztem a mondatomat és már meg is kaptam. Egy öt perce rúghattam kapura mikor megjött a Krisi és a Patrik. Láttam barátomon, hogy ideges.
Visszavittem a helyére a labdát és leültem a földre.
- Mi volt az a kiabálás??- kérdezte, de csak elkezdtek folyni a könnyeim. Segített. Felálltam és oda mentünk az " ablakhoz" leültünk mind a hárman oda. Én középre, míg jobbomon a Krisi balomon meg a Patrik ült.
-Megint...-csak ennyit tudtam mondani, mert elkezdtem egyből sírni. Nem bírtam tovább. Muszály volt sírnom. Abba hagytam egy tíz perc után a sírást és folytattam - ...elkezdett megint piszkálni meg azt mondta, hogy gyáva vagyok mire megmondtam a magamét és eljöttem. Meg az elején nem engedett ki az öltözőből. De majdnem megvertem csak én visszafogtam az indulataimat. Még a Rebekáék is beszóltak neki.
- Oda megyek hozzá és összeverem - állt fel, de a Patrik vissza ültette mellém és inkább állva maradt hátha megint el akarna indulni.
Ekkor már a lányok egy rész bejött és látta, hogy mi van, deák már tudták a sztorit.
Végül az órán egyik fele a pályának az a milyen volt. Vagyis fociztunk. Én álltam kapuba, mert hát én vagyok a kapus. A fiúk csak kapura rúgtak, de az óra végén volt tíz percünk egy kettő-kettő elleni meccsre.
Igen ezt is mi nyertük meg. Általában az Aladár miatt nem nyer a Patrik, mert az a gyerek nem focizik meg semmi csak szereti nézni, de mi fogjuk rá kedvesek vagyunk és megkérdezzük, hogy szeretne e focizni velünk és nem szokta vissza utasitani.
Tesi után én mentem ki először (mint mindig ) és csak egy kicsit nekimentem, de nem jött utánam. Hallottam, hogy még valamit magyaráz, denem nagyon érdekelt.
- Bogi meg tudod mondani mennyi az idő.
-13:29 - mondtam.
-Köszönöm, De mégis mi volt ez ma?? Az órán? Éreztem, hogy valami nincs rendben. Feszült volt a levegő.
- Ildikó néni mondtam, hátszínesen semmi komoly. Csak egy kis nézeteltérésünk volt.
-Jó rendben, de ebből ne legyen gond - ígértette meg velem a tanár.
Majd a Krisi és a Patrik is kijött.
- Ildikó néni mi mehetünk, mert lekéssük a buszt.
- Rendben akkor menjetek sziasztok.
- Viszlát! - mondtuk és mond a hárman ki mentünk.
A Krisi ujjaira kulcsoltam az enyéimet és így mentünk hárman. Igazából csak a Patrikot kísértük el a buszmegállóhoz csak nem akartunk ott ácsorogni így azt mondtuk, hogy nekünk is kell menni a buszra.
Csörögni kezd a telefonom. Drága unokatesóm az.
- Szia-köszöntem.
- Hali merre vagy?? - kérdezte.
- Most megyünk haza.
- Rendben, de hogy érted, hogy megyünk??
- Any nem mondta?? A barátom nálam lakik mióta anyák elmentek.
- Ja valami ilyet említett, de szerintem nem figyeltem -elköszöntünk majd letettük. Két perc múlva otthon is voltunk.
- Sziasztok.
-Sziasztok-köszöntünk mi is.
- Gergő, Viktor ő itt a barátom Kristóf. Krisi ők itt az unokatesóim.
Kezet fogtak egymással majd hozzám fordultak.
- Tessék -nyújtott nekem a Gergő egy borítékot - itt van a pénz amit anyud mondott, hogy adjak oda.
- Rendben köszönöm. Te hova tűntek a többiek - unokatesóm csak megvonta a vállát.
-Konyha - kiabálta a Krisi és ki mentünk hozzájuk. Hát persze, hogy a fociról beszélgettek. Töltöttem magamnak inni és a Krisi ölébe ültem.
-Gergő ugye azt vágod, hogy a mi uncsitesonknak hamarabb van barátja, mint nekünk barátnőnk - mondja a Viktor
- Basszus tényleg. Bogi, hogy csináltad. - Nemtudom, de ez van tesókáim.
Nem maradtak sokáig. Cask nyolckor mentek el.
Megfürödtem, fogat mostam és gondoltam én, hogy majd befekszem az ágyba, előveszem a telefonomat, és majd beszélgetek a Lorinával vagy akárkivel, de nem.

Petra: Azt hiszed, hogy megúszhatod? Mondom mindig mindenből csak a kiutat keresed. Soha nem beszélsz senkivel szemtől szembe. Ennek még nincs vége. Most örülhetsz. Lebetegedtem és nem mehetek jövőhét keddig, de szerdán már megyek. Csak hozzá teszem, hogy ne játsz a pasimmal. Lehet hogy egy közös sportot szerettek, de attól még nem kell az ujjaid köré csavarni. Jó?? Na mentem. Csákó.

Bogi: Ne aggódj nem akarom elvenni a pasidat. Nekem van sajátom aki legalább szeret nem úgymint téged. De nem is rablóm az idődet megyek. -sá

Csináltam egy képernyőképet és elküldtemm a Rebekának, a Lillának meg a Lorinának. Mind a hárman annyit írtak vissza, hogy: " Jól.meg mondtam neki" meg, hogy " Hogy lehet valaki ennyire szerencsétlen" és még egy pár ilyen.
- Ki el beszélgettél?
-Ááá semmi különös. Nem érdekes.
- Bogi. Ne hazudj nekem látom rajtad, hogy nem mondasz igazat. Mond el vagy tudod jól. Fel tudom oldani a telefonod - odaadtam neki. Elolvasta, de most csak bólintott és elküldte magának ő meg tovább külde a Patriknak akinek csak annyi volt a reakciója, hogy "Enyire szemét és bunkóz, hogy lehet valaki. És méghozzá lány. Tesó ezt nem hagyhatod annyiban. Mégis csak a barátnődről van szó." Innen tovább már nem olvastam el.
Úgy tíz óráig fent voltunk. Egymással és a barátainkkal is beszélgettünk még egy kicsit. A lányokkal arra jutottunk, hogy majd ők beszélnek a fejével, de ha valami rosszul sül el akkor is kiállnak mellettem.
Csináltunk egy csoportot is ahol csak a Patrik, a Krisi, én és még a hat lány van benn e és ott veséztük ki, hogy most mi van. Mivel holnap suli így hamar elmentünk aludni.
Már fáradt voltam. Hosszú volt a nap.
-Jó éjszakát. -adtam még egy csókot neki, de nem csak egy ilyen gyorsat most egy kicsit hosszabbat.
- Neked is jó éjt! - és most ő csókolt meg. Hátat fordítottam neki, és hagytam, hogy közelebb húzzon magához, és hogy átölelje a derekamat.
Tudtam, hogy ez a nap is olyan volt amilyen, de a múlton nem lehet változtatni. A jelenben vagyunk. Még a jövőben sok ilyen lesz mint az elmúlt egy hét, de ha velem van akit szeretek akkor nagy gond nem lehet. De ha mégis lenne akkor.már tényleg nagyon nagy gáz van.

Remélem tetszik. Most vannak egy kicsit hosszabb részek mert időm az engedi, hogy írjak.
Jó olvasást mindenkinek.
Remélem minnél többen fogjátok majd olvasni.