Kedd

Reggel szinte gyomorgörccsel ébredtem, mert nem tudtam, hogy ma mi vár rám. Úgy vagyok vele, ha valamit akar akkor vagy első óra előtt mondja vagy tesi előtt. A hátam még fáj úgyhogy ma nem tesizek.

- Jó reggelt!

- Jó reggelt! Fáj még a hátad?? - kérdezte még csukott szemekkel.

- Fáj még,de nem annyira mint tegnap, de így még nem tesizek ma. Inkább nézlek csak titeket.

- Rendben. Te tudod, hogy mikor vagy olyan állapotban, hogy be állhass te is.

Felöltöztünk majd elindultunk a suliba. Mondtam volna neki, hogy majd én felmegyek a Rebekával a terembe ő meg menjen el a Patrik elé, de inkább nem. A Patrik úgy is jött meg hát ha most akar fesztivált csinálni akkor legyen már ott velem.

Fel mentünk a terembe 4-en, mert a Rebeka és a Patrik is csatlakozott hozzánk útközben. A félelmem a terembe lépve be is következett. A Petra már a teremben volt. Be sem tettem a lábamat, de már nekiállt egy sort kiabálni.

- Látom, hogy már nem is fáj a hátad! Mindenkinek be mondod, hogy jajj így vagy úgy vagy közben meg nem is.

- Jajj megszólalt. Hogy lehet valaki ilyen, hogy gyakorlatilag hátba basz a labdával minden ok nélkül - a mondatom végén éreztem, hogy a Krisi rákulcsolja az ujjait az enyéimre és egy kicsit megszorítja, hogy itt van mellettem és vigyáz rám. Ekkor körbenéztem és láttam, hogy mindenki bólint nekem egy kicsit, hogy igen is mellettem van. Nem kell attól félnem, hogy bajom esik. A Patrik meg a vállamra rakta a kezét biztatás képpen.

- Azt hiszed, hogy, mert olyan barátod van aki egy kicsit népszerűbb attól még te is az lehetsz??

- Na most vagy leszállsz a barátnőmről vagy én megyek oda, de annak rossz vége lesz kis barátom.

A Lilla oda ment hozzá és elkezdett hozzá beszélni.

- Na ebből elég legyen. Nem bánthatod azért mert őt jobban szeretjük. Igaz osztály?? - nézett az osztályra körbe és mindenki bólintott - Ja és azét sem kell cikizni, mert már nem a barátod és erről is csak te tehetsz úgyhogy itt most perpillanat befejeztük. Majd ha lesz valami mondni valód akkor ne a suliban hanem suli után beszéljük meg. Jó???

- Oké akkor suli után mondjuk 14.00-kor a szobornál.

- Rendben - mondtam és mindenki csak nézett, de a Krisi és a Patrik megszorította egyik a kezemet másik a vállamat biztatás kép.

A kémia órán bejelentette a tanár, hogy öltözzünk át, de kimegyünk az udvarra, mert, hogy jó idő van kint. Ezzel semmi gond nem lett volna csak, hogy nekem mivel fájt a hátam, de attól még hülye nem vagyok. Átmentünk az öltözőbe és átöltöztem.

- Nem azt mondtad, hogy ma még nem tesizel.

- Mondtam volna én olyat.

- Hát valami olyasmit mondtál - odajött hozzám és átölelte a derekamat miközben emlékeztetett arra, hogy mit mondtam reggel.

- Jobban is vagyok és hát nem akarok úgy kimenni tesire, hogy legyen a reggeli után még valami amibe beleköthessen.

- Jól van te tudod. De azért figyelek rád.

- Mivel viszünk ki labdát így focizunk és én állok be kapuba. Szerinted ma hányan fogunk focizni??

- Hát a Patrik, te és én biztosan, de talán még az új srác is majd jön.

- De akkor csak rúgjatok kapura más ne legyen - beleegyezés képpen nyomott egy puszit a homlokomra.

A pályára kiérve megbeszéltük akkor, hogy csak kapura rúgnak a hetesen kívülről. Na ez mind szép is jó volt addig amíg nem jött az akit nem szeretünk.

- Én is rúghatok?? - kérdezte olyan most minden dühöm benne lesz ebben fejjel

- Felőlem - mondta a Patrik

- Gyere neked senki nem mondana nemet - mondta a kis Aladárka a kis Petrácskájának.

Sorban rúgták. Először a Krisi aztán Patrik, Aladár és a Petra. A fiúknak mondtam már az elején, hogy nem olyan durván. Szavukat adták rá és nem is rúgták úgy. Na az utolsó ember gondolta, hogy majd berúgja, de kivédtem lábbal így elrepült a pálya másik végébe. Ja és mondtuk neki aki kapura rúgta az megy el a labdáért ha messze megy.

Míg nagy nehezen elindult a labdáért a Kristóf oda jött hozzám és megölelt majd megcsókolt. Ezzel biztatva, hogy jól tettem a dolgomat.

Délután 2-kor

- Gyerekek csak én vagyok ideges??? - kérdeztem mindenkitől aki ott volt.

Ott volt az egész osztály és tényleg számíthatok rájuk.

- Ne aggódj. Hidd el, hogy én is ideges vagyok. Meg szerintem még egy pár ember . Azért a lilla jól beszélt a fejével.

- Abban igazad van.

- Nézzétek!! Ott jön! - mindenki oda nézett és tényleg ott jöttek (??????)

- Ezt most nem mondja komolyan?? Ide jön a barátjával és a kis hetedikes barátnőivel?? Ne szívassatok.

- Na mi van nem tetszik amit látsz?? Nem csak neked vannak barátaid nekem is vannak ám.

Elővettem a telefonomat és írni kezdtem.

Bogi: Jó napot! Nem akarom zavarni, de a Petra már megint csinálja azt amit múltkor.

Anyuka: Szia. Nem zavarsz. Köszi, hogy szóltál. Indulok érte.

Bogi: Rendben köszönöm.

- Mi van írtál anyucinak?? Ó várjunk neked nincs is olyan - itt nevetett egy nagyot.

- A szádra ne vedd az anyámat. Ennyire bunkó, hogy lehet valaki lány létére.

- Oké rendben. Én csak a tényeket mondtam el.

- Ha még egyszer ilyet mersz mondani neki, nekem vagy akármelyik barátunknak akkor mondtam már, hogy nem lesz az jó neked - védett meg a Krisi.

- Figyelj csak!! Itt most csak 10 ember van aki megérti a bogi helyzetét. Nem tehet róla, hogy az van ami történt. Erről senki nem tehet. És az, hogy hozzánk viszonyítod, hogy most ki milyen népszerűségi, szinten van az már gyerekes, de nagyon. Meg igen is ha valaki a barátod akkor nem beszéled úgy ki a háta mögött, hogy azt ha megtudja akkor biztos, hogy annak a barátságnak ott vége van. Az meg biztos, hogy garantált. - ezt mondták a lányok egymás után egymás mondatát befejezve.

És ekkor jött meg az anyja és immár 15: 05 volt. El is vitte a lányát meg megint jött a sajnálja szöveggel, de nem hatott meg most sem. És mindenki mondta a magáét. Valahogy így:
- Rohadtul nem érti meg, hogy nekem ezt hozta a sors és, hogy erről én nem tehetek. Meg, hogy lehet valaki ilyen, hogy a népszerűségről kezd el beszélni. - mondtam én.
- Nem.hiszem el, hogy ennek is most kell ilyeneket csinálnia meg mondania. A barátnőmet meg senki ne cikizze azzal ami van. - mondta a Krisi.
- Ha a legjobb barátomat bántják akkor ahoz nekem is lenne egy-két szavam. - mondta a Patrik.
És még sorolhatnám az ennél rosszabb dolgokat.

Hazaérve írtam a Lorinának, mert ő nem volt ott és nem látta, hallotta ami történt.

Nővérkém: Szia nem tudod, hogy miről maradtál le.

Tesó: Szia na mesélj.

Nővérkém: Délután ugye kettőkor találkoztunk úgy ahogy meg lett beszélve, de ő már kezdte is a saját kis történetét. Hozzáteszem e barátja és a kis hetedikes barátai is jöttek vele. Na de én okosabb írtam.is az anyjának, hogy már megint mit csinál. Jött is érte rá egy órára. Elvitte majd megint mondta, hogy sajnálja ami történt meg ilyenek.

Tesó: Fúúú az komoly lehetett.

Nővérkém: Hát igen az is volt, de most itthon vagyok már és nagy gond már nem lehet hacsak hol ap.megint nem kezdi el.

Tesó: Jólvan. Holnap meglátjuk , hogy mi lesz. Na de most megyek. Holnap hosszú nap lesz. Szia. Jó éjt. Pussszancs. 😘

Nővérkém: Neked is. Szia. 😘

- Nem is kérdezem meg, hogy kivel beszéltél ennyit.
- Én?? Te meg a Patrik szerintem ha tehetnétek az egyész napot átbeszélnétek.
- Akkor most úgy megcsókollak, hogy....
Nem tudta befejezni mert én elkezdtem csikizni.
-Na ezt nem úszod meg Bogi.
- Jajj ne légyszíves!?!?- és elkezdett engem is csikizni Háromnegyed tízkor eljutottunk arra a pontra, hogy abbahagyjuk és elmentünk aludni, mert a mai nap után már csak egy jót lehet aludni.