Az egész hetem azzal ment el, hogy edzésekre jártunk, egyik nap az iskolára mentünk el bevásárolni. Minden nap volt egy edzés tekintettel arra, hogy hétvégén meccsünk lesz.
Nekem egészülten kapus edzést tartott Király Gabi, hogy minnél jobb legyek a meccsen.

Mindig volt egy kis kapuralövés és az elmaradhatatlan játék is. Kaptam sorba a megjegyzéseket, hogy mit hogy csináljak.

Vasárnap reggel hat óra van.

-Jó reggelt hercegem! - kezdtem el puszilgatni a Krisit és ahogy megígértem ráültem a csípőjére is.

-Jó reggelt hercegnőm! - ült fel és egy csókkal köszöntött.

-Gyere lassan indulnunk kell edzésre.

-Megyek már. De gyere vissza még egy kicsit.

Én útközben már indultam felöltözni és  összerakni az edzős ruhámat. Visszamentem hozzá, elé align, de nem kellett volna, mert ledöntött az ágyra és felém tornyosult.

-Szívem, tudom, hogy jó volt az éjszaka, de ne most. Ma edzés van.

-Rendben, de ezért még majd számolunk. - kacsintott rám.

Felöltözünk, elpakoltunk és indultunk edzésre. Ma az Audival mentünk, de már már ez megszokható, hogy minden nap más autóval jelenünk meg mindenhol.

Átöltöztünk és kézenfogva kimentünk a többiekhez. Már aki eddig kint volt.

-Sziasztok. - köszöntünk mindannyian egyszerre.

-Mi ez a nagy boldogság? - kérdezte Böde.

-Mi lenne? - kérdeztem vissza.

-Hát most kézenfogva jöttetek ki. Máskor nem így szoktatok. - magyarázta Gera.

- Nincsen semmi oka annak. - válaszolt  a Krisi majd rámnézve kacsintott.

-Ti tudjátok. - válaszolta Gera és Böde egyszerre.

Edző érkeztével elindult mindenki melegíteni aztán váltunk két felé. Én Gabihoz míg a többiek a szövetségi kapitányhoz.

-Bogi ma nagyon kell figyelned, koncentrálnod. Bár a leggyengébb csapattal fogtok ma játszani, de attól még figyelned kell. - magyarázta.

Ez után még nagyon sok mindent magyarázott és mutatott, hogy mi az amire figyeljek, meg ha szabad van akkor figyeljem a sarkokat. Figyeljek oda arra, hogy ha vetödök, nehogy rosszul essek. És még sok sok jó tanács.

Még a játékosokról is mondott pár szót akik elől játszanak, hogy ha véletlenül (de ez nem fog megtörténni) rám tudják hozni a labdát, akkor mire figyeljek.

Edzés végén minden szokásos dolgot elintéztünk és indultunk haza. Tizenegy órakor estünk be a lakásba.

-Nincs kedvem főzni. - ültem le a kanapéra.

-Akkor rendeljünk valamit. - guggolt le elém a Krisi.

-Rendelsz?! - néztem le rá boci szemekkel. Semmi kedvem nem volt nekem, hogy kaját rendeljek.

-Jó, rendelek. - állt fel.

-Kösziii. - mondtam, mint egy öt éves aki kapja a cukorkát.

1 óra múlva már  kanapén ülve ettük az ebédünket. Megebédeltünk felmentem a szobába egy órára lepihenni, mert utána készülődnünk kell a meccsre, amin remélem, hogy nem kapunk ki.

Befeküdtem az ágyba és nemsokkal utánam a Krisi is, de úgy, hogy a feje az én fejem alatt volt.
Sajnos hamar elrepül azaz 1 óra pihenésre szánt idő.

Felkeltem elkezdtem összepakolni a cuccaimat. Nagyon ideges vagyok, de idegesség mindig van bennem egy kicsi meccsek vagy vizsgák meg az ilyenek előtt. Ezt a barátom is észre vette aki időközben felébredt.

Az ágy szélén ültem neki háttal és a hátam mögé ült, két lábát oldalra téve és átölelve a derekamat kezdte el puszilgatni a nyakamat.

-Ne légy ideges. - próbált nyugtatgatni.

-Próbálok, de nem megy.

-Ügyes leszel. Tudom, hisz mindig az vagy. Amióta ismerlek azóta együtt focizunk. - kezdte mesélni.

-Tudom, de ez a délutánnal, hogy függ össze? - kérdeztem.

-Had folytassam. Szóval mióta ismerlek minden tesi órán mikor fociztunk te voltál a kapus. Ha kint voltunk órán akkor tudod jól, hogy volt olyan mikor 4-5 méterről lőttem meg teljes erőmből a labdát és te kivédted. Nem nyavalyogtál utána, hogy fáj a kezed, mert volt ugye olyan is mikor kesztyű nélkül védtél. - itt megállt, felálltam és vele szembe az ölébe ültem, kezemet nyaka köré fonva, majd folytatta - Tudtam már akkor, hogy te nem az a tipikus plázacica csaj vagy, hanem sokkal másabb. Tudtam, hogy te kellesz nekem. Ezért is volt az, hogy sokszor szívattalak, de csak jó szándékkal. Sokáig beszélgettünk, terveztünk a Patrikkal, hogy hogyan mondjam el neked. És végül lett az, hogy.... - Nem hagytam befejezni a mondatát.

-Hogy a búcsúztatón mikor megkértelek, hogy gyere ki egy képre. Te kijöttél és a második képnél átölelted a derekamat. Megfordultam a kezeid között és akkor mondtuk el egymásnak az érzéseinket.

A végén megcsókoltam és azzal a lendülettel hátradöntöttem az ágyon. Igen nekünk ez a kis történetünk, hogy mi hogyan jöttünk össze.

-Szeretlek és hiszek benned menni fog. Ügyes leszel. - mondta a Krisi biztatás képpen mikor ajkaink elváltak.

-Én is szeretlek és köszönöm, hogy tartod bennem a lelket.

Megcsókoltam mégegyszer majd elindultam öltözni és pakolni.